Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-750
340 750. országos ülés 1917 október 27-én, szombaton. lyozásnál és fizetésrendezésnél ezt az elvet mindenesetre következetesen keresztül fogjuk vinni. Engedje meg még Antal Géza t. képviselő ur, hogy a gróf Batthyány Tivadar t. minister úrra tett észrevételeire mondjak el egyet-mást. (Halljuk ! Halljuk !) Először is engedjen meg, hiszen az, amit gróf Batthyány Tivadar minister ur — megengedem, hogy talán nagy elokvencziával — mondott, (Derültség.) abban az igazság az, hogy a tisztviselők azt követelték, hogy 100 százaléktól visszamenőleg 50 százalékos segélyben részesüljenek. Ez az, amit gróf Batthyány Tivadar minister ur ígért; ez az, ami mellett szót emelt és ez lényegileg keresztül is van ezen javaslatban vive, ha nincs is talán olyan mértékben és mindenben megvalósítva, amint azt várták, de lényegileg megvan. Méltóztassék elhinni, hogy nekem gróf Batthyány Tivadar minister úrral igen nagy küzdelmem volt a tekintetben, (Derültség jobbfelől.) hogy ő sokkal többet követelt... (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát Teleszkynek nem volt küzdelme más ministerekkel? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: ... és higyje el a t. képviselő ur, hogy ha igaz lenne az, amit méltóztatott mondani, hogy most módjában áll gróf Batthyány Tivadar t. minister urnak azt teljesíteni, akkor talán több is teljesíttetnék, mint amennyit ő akkor igért, azonban lehetetlen a pénzügyi viszonyokra való tekintettel és nekem őt kapaezitálnom kellett, hogy álljon el egyes olyan követelésektől, aminő pl. az, hogy a 100% alkalmaztassék ne csak a XI. fizetési osztály mind a három fokozatára, hanem a IX. és X. fizetési fokozatokra is, ami mindjárt 17 milliónyi különbözetet tett volna ki. Elállott, azonban annak határozott kikötésével, hogy egyes kategóriák helyzetének egyéb. javítása, minő pl. a betegsegélyezés, amelyet méltóztatott javaslatba hozni, aminő továbbá a tandíjmentességben és ösztöndijakban, valamint a ruházati segélyben való részesítés és élelmi czikkekkel való ellátás, nagyobb mértékben foganatosittassék. Tehát ha az akkor általa kívántakból egyfelől kevesebb is valósult meg, de másfelől több megy foganatba. így talán az a szemrehányás, mintha hűtlen volna zászlajához, nem áll meg . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Teljesen alaptalan ! Wekerle Sándor ministerelnök: .. . csak nem tudta a tisztviselők követeléseinek egy részét oly mértékben diadalra juttatni, amint azt kívánta. Még Lengyel Zoltán képviselő urnak a katonasághoz kirendelt és a fiumei alkalmazottak ellátására vonatkozó felszólalására kívánok reflektálni. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk I) Ráth Endre (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Ráth Endre képviselő urat, hogy az ilyen közbeszólásoktól méltóztassék tartózkodni. Wekerle Sándor ministerelnök: A fiumei alkalmazottakra nézve azt vagyok bátor jelezni, hogy azoknál messzebb nem mehetünk, mint a fővárosiaknál. A katonasághoz szolgálatra kirendeltek talán külön honorálást azért nem igényelhetnek, mert amennyiben csak lehetséges, természetbeni ellátásban is részesülnek. Mindezek előrebocsátása után kérem a t. házat, mlétóztassék a javaslatot és pedig változatlanul elfogadni. (Általános helyeslés.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy mi olyan messze mentünk, ameddig csak lehetett. Megengedem, hogy a tisztviselők helyzete szomorú; megengedem, hogy küzdenek az életviszonyokkal, hiszen egyes olyan szomorú képek tárulnak elénk, hogy megesik az embernek rajta a szive; de ne feledjük, az állami financziákra is tekintettel kell lennünk. Mi igen jelentékeny áldozatot hozunk, elmentünk a végső határig, amelyet viszonyaink megengednek. A fizetésrendezés alkalmával, amelyet, megengedem és előre jelzem, bizonyos egyszerűsítésekkel kell egybekötni, lesz helye annak, hogy talán kedvezőbb viszonyok között a tisztviselők helyzetén véglegesen segítsünk. Azonban mindenesetre elejét kell vennünk annak, hogy a tisztviselői kar izgalmaknak, izgatásoknak legyen kitéve. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Akkor, midőn az állam ilyen nagy lépést tesz a tisztviselők sorsának javítására, amidőn nem egyszerűen egy fizetésfelemeléssel, segélyek engedélyezésével segítünk az ő helyzetükön, hanem figyelemmel kisérjük azt is, hogy naturáliák nyújtásával miként lehetne helyzetükön könnyíteni, miként leehtne olyan intézményeket létesíteni, amelyek a megélhetést részükre megkönnyítik, midőn a státusrendezéssel kapcsolatban egyúttal az előmenetelnek sokkal kedvezőbb viszonyait állapítjuk meg: akkor azt hiszem, nekik is türniök kell azon nehéz viszonyokat, amelyek most súlyosodnak reánk és meg kell nyugodniok a törvényhozás bölcseségében és messzemenő intézkedésében. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közszolgálati alkalmazottak ujabb háborús segélyéről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás és pedig elsősorban a czim. Kérem Huszár Károly jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat czimét felolvasni. Huszár Károly (sárvári) jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. %-ait, amelyek észrevétel nélkül változatlanul elfogadtatnak). Olvassa a 4. §-t.) Fényes László!
