Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

22 7il. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. béke kérdését ezzel igenis előmozdítjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En teli át gróf Tisza István nyilatkozatát sem időszerűnek, sem tapintatosnak nem tartom. Ami a t ministerelnök ur expozéját illeti, annak kardinális pontja nézetem szerint a választójogi kérdés megoldása. A ministerelnök ur, ép ugy, mint gróf Esterházy volt ministerelnök ur, vállalja azokat a megállapodásokat, melyeket mi, akik az általános választói jog kiterjesztésének alapján egy blokkban szövetkeztünk, vele megkötöttünk. Minthogy pedig a t. ministerelnök ur az annak idején létrejött komjwomisszumot minden részletében elfogadja, természetes, hogy mi *őt és kormányát támogatni fogjuk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalolclalon.) Támogatni fogjuk már csak azért is, mert hiszen nemcsak elvi garancziákat látunk, de személyieket is, épen gróf Battyhány Tivadar és Vázsonyi Vilmos minister urak személyében. (Helyeslés a baloldalon.) Yan azonban a t. ministerelnök ur beszédében egy kijelentés, amelyet én különösen értékelek. Ez pedig az, hogy amennyiben nem sikerülne a mai képviselőházban a választójogi törvényjavaslat számára többséget nyerni, a nemzet döntése alá bocsátja a kérdést, uj választásokat ir ki. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Inkább ma, mint holnap! Gr. Károlyi Mihály: A választások kérdésében gróf Tisza Istvánnal ellentétes nézeten vagyok. Azt tartom, hogy azok a megrázkódtatások, melyektől ő fél, nem is hasonlíthatók azokhoz, amelyeket három év óta át kellett élnünk ós amelyek nap-nap után érnek minket. Nekünk két évvel ezelőtt az volt a nézetünk, hogy meg kell hosszabbítani a mandátumunkat. Akkor abban a közhitben ólt mindenki, hogy a háború néhány hónapnál nem tarthat tovább ; senki sem veheti tagadásba, hogy még a legnagyobb jóstehetség sem mondhatott mást. A helyzet azonban ma, sajnos, az, hogy a háború sorsa kiszámíthatatlan: nem tudjuk, meddig fog tartani. Mandátumunk tehát nézetem szerint túlöregedett, az már nem bír azzal az erkölcsi erővel, amelylyel egy pár hónapra meghosszabbított mandátum bírt, (ügy van! balfelöl.) Hogy gróf Tisza István feltételekhez köti a kormány létét, hogy ő itt felsorol három tételt, amelyeknek nemteljesitése esetén felborítja a helyzetet, ez olyan dolog, hogy demokratikusan gondolkozó és parlamentáris alapon álló kormány azt el nem fogadhatja. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy egy demokratikus és a haladás szellemétől áthatott kormány kompromisszumot kössön egy reakczionárius többséggel, az ki van zárva. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Népgyülölő többség!) Tiszta bort kell önteni a pohárba. A nemzetnek meg kell értenie, hogy mi azt a programmot, amelyet a t. ministerelnök ur előterjesztett, meg akarjuk valósítani és nem megyünk bele abba az alkuba, hogy a törvényjavaslat legjavát leguillotinozzák. (Taps a szélsöbaloldalon.) Abban az esetben tehát, ha nem formálódik ki egy reális, egy tényleges többség, amelyre hivatkozhatik mindenkor a kormány, — nem olyan többség, amely durch dick und dünn keresztülviszi a demokratikus reformokat, — amely nélkül ez a választójog tényleg írott malaszt marad, ha — mondom — ez nem sikerül, akkor igenis követelnünk kell a ház feloszlatását. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hock János: Sokkal nagyobb zavar származik, ha nem viszik keresztül, mintha keresztülviszik ! Meskó Zoltán: Erkölcsi lehetetlenség fel nem oszlatni! Gr. Károlyi Mihály: Tessék azt értékelni, — és itt a ministerelnök úrhoz szólok, — hogy az őt támogató pártok között van egy, amely kimondottan, nyíltan a radikális reformokat kívánja és amely természetszerűleg nem alkudhatik a többséggel, amely reakczionárius. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur azoknál a gyönyörű reformoknál, melyeket itt körvonalozott és melyekről ő maga is azt mondta, hogy a részletéken dől el tulajdonképen a legfontosabb kérdés, nem fogja önmagára nézve erkölcsileg lehetőnek tekinteni azt, hogy a részletek kérdésében a konzervatív, a reakczionárius többségnek átalakításába belemenjen. (Ügy van! a szeísöbaloldalon.) Én melegen üdvözlöm a ministerelnök urat és biztosítom, hogy amíg ezeken az utakon halad, ha a választójogot tényleg mint priust, mint első törvényjavaslatot hozza ide a ház elé, s amennyiben ezt a választójogot semmiféle változásnak nem fogja alávetni, ministeriuma pedig tényleg az ő fotográfiája lesz és tényleg, indokoltan fogja bizonyítani, hogy ministeriuma is demokratikus emberekből van konstruálva, mondom, ha mindezeket megteszi, akkor és addig biztosan számithat a mi támogatásunkra, amelyet nagyon szívesen nyújtunk neki. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: Ki következik? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Az országgyűlési néppárt a távozott beteg ministerelnök úrhoz már írásban is kifejezte őszinte részvétét afelett, hogy betegsége folytán távoznia kellett a ministerelnöki székből. JSTem mulaszthatja azonban el, hogy ez utón, t. i. az ország szine előtt is őszinte részvétének és. sajnálkozásának kifejezést ne adjon, amit ezennel meg is tesz. Midőn az Esterházy-kormány kormányra lépett és bemutatkozott, az országgyűlési néppárt nevében és megbízásából kifejtettem azo-