Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-748
október 25-én, csütörtökön. 283 748. országos ülés 1917 < kai hozzanak. Sőt némely parancsnok annyira megy, hogy meg is követeli ezt és ha meg nem szerezte az 5 —10 kiló élelmiczikket, el sem bocsátja a szabadságoltat. Ezek a szállítmányok természetesen a határon- csoportosulnak. Ezért van az a látszat, hogy ott a határon folyik katonacsempészet. Megengedem, hogy azután azok a katonák útközben is vásárolnak, sőt nemcsak a képviselő ur, hanem magam is láttam, hogy bizony jelentősebb állomásokon összevesznek azok, amit csak tudnak. De legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ennek igen bajos elejét venni, s a mi katonáink ugyanúgy járnak el. Egészen másképen áll a dolog az atroczitásokkal, amikről megemlékezett. Azokat igenis orvosoljuk, és ott ahol tudomásunkra jutott, minden egyes alkalommal a hadseregjiarancsnoksághoz fordultunk, hogy azoknak véget vessenek. Ami már most azokat a galicziánusokat illeti, akiket a mi földbirtokpolitikánkkal méltóztatott összeköttetésbe hozni, talán ez még sincs azok által veszélyeztetve. T. barátom a belügyminister ur egy kis felvilágosítással fog szolgálni, hogy mennyiben igyekezett ő épen a legújabb időben eltávolítani ezeket az elemeket, melyeknek ittmaradása nem kívánatos. Már statisztikai adatok is rendelkezésére állhatnak a t. képviselő urnak, hogy mi történt e tekintetben. Addig, mig a humanizmus érdekei kívánták, hogy ezeket mint menekülteket itt tartsuk, nagyon természetes, a humanizmus érdekében kellett elkövetni mindent, hogy ezeket a menekülteket ellássuk. Mikor ezek a körülmények megszűntek és visszatelepítésük lehetővé vált, azonnal megtétettek az intézkedések (Helyeslés a jobboldalon.) és épen legújabban igen nagy mértékben megtörtént az, hogy miután már visszamehetnek, vissza is menjenek. Majd a szocziálisták kérdését hozta elő a t. képviselő ur. Én őszintén szólva, most délután itt a házban értesültem arról, hogy az államtitkár ur nem fogadott egy küldöttséget. En csak annyit tudok, hogy az államtitkár ur egy igen illemes, előzékeny ember és alig tételezhető fel, hogyha oka nem volt, valakit ne fogadjon. En részemről, ha hozzám fordultak ezek az urak, a szocziálista vezetők, mindig igen szívesen fogadtam őket, a dolgokat velük megbeszéltem és ahol czélszerünek láttam, azt is elismerem, velük egyetértőleg jártam el. Ha hozzám jönnek, legyen a t. képviselő ur megnyugodva, minden esetre ugy fogom őket fogadni, amint azt az ügy érdekében állónak és illőnek tartom. (Élénk helyeslés.) Tegnap, midőn arról szóltam, hogy a munkáskőrdés szervezéséről törvényjavaslatot fogunk előkészíteni, fejtegettem azokat az általános elveket, amelyek a szervezés tekintetében szükségesek. Utaltam arra, hogy a munkások körében — ha jól tudom, ép a bányamunkásokról szólottam — mozgalom van, mely azt kívánja, hogy ne czentralék szervezzék odakünn a munkásokat, hanem majd szervezkednek ők maguk; ezekből "a szervezetekből fog megnőni egy nagyobb egyesülés, ezek a szervezetek fognak majd csatlakozni a czentraléhoz. T. képviselő ur, méltóztassék megengedni, de ez az egészséges fejlődés. Nem lehet ezt összehasonlítani a politikai pártok szervezkedésével. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a politikai pártok az uralkodó eszmék alapján fejlődhetnek csak egészségesen, ezeknek az uralkodó eszméknek képviselői nem a nép szélesebb rétegeiből szoktak rendesen kikerülni, ezek az eszmék oda csak átmennek és az érzület és a közfelfogás megérlelése végett kívánatos, hogy át is menjenek oda, de ezek az uralkodó eszmék rendesen felülről képviseltetnek olyan emberek által, akik a központból terjesztik az ideákat, hogy azután átültessék ezeket a széles néprétegek körébe. Egészen máskép van ez a munkások szervezkedéseinél. Ezek érdekképviseletek, azoknak is kell lenniök, a munkások érdekeit kell, hogy képviseljék. Ezeket a munkásérdekképviseleteket nem ugy lehet szervezni, mint a politikai pártokat, ezeknek a szükséghez, az érettséghez, a viszonyokhoz képest kell alakulniok, azután csatlakozhatnak a czentraléhoz. En igen csodálom, hogy valaki kifogásolja ép az én nézeteimet, amelyeket szocziális kérdésekben vallok. Hiszen én nem gyermektanulmányokat végzek ezen a téren. (Taps a baloldalon.) Több barátom van itt a képviselőházban, akikkel együtt tanácskoztunk igen hosszasan ipari fejlődésünkről és amikor még borzadály volt említeni a sztrájkjogot, talán én voltam egyike azoknak, akik ezt a modern eszmét először képviselték, propagálták és talán én voltam egyike azoknak, akik meggyőztem azokat, akik kételkedtek benne, hogy a sztrájkjognak van jogosultsága, amit lehetetlen ignorálni, csak egészségesen kell szabályozni. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Talán akkor, amidőn a betegsegélyezésről, munkásbiztositásról, munkáskórházakról, sőt más népjóléti intézményekről, mint a lakásügyről, volt szó, az én korábbi kormányzatom alatt nemcsak beszéltünk ezekről, hanem tettekkel is bebizonyítottuk, hogy ezeket az intézményeket átviszszük az életbe. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem hagyom tehát azt mondani, hogy én a modern szoczializmussal ellenkező ideákat fejtegetek. Azok az ideák, amelyeket én fejtegettem, azt hiszem, szem előtt kell hogy tarttassanak, ha a kérdést helyesen akarjuk megoldani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Legyünk tisztában azzal, hogy jövő gazdasági fejlődésünknek két nagy tényezője van: a tőke és a munka. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) 36*
