Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

20 74l. országos ülés 1917 A ministerelnök urnak az a kijelentése, hogy Magyarország által katonai téren elérendő vívmányokban, a kiegyezési törvény értelmében és szellemében, egyenlő mértékben Horvátország is részesülni fog, bizalommal tölt el minket és biztosítékot nyújt arra nézve, bogy nemcsak a kiegyezési törvény fog pontosan és hűen végrehajtatni, hanem hogy a többi vitás és függő kérdések is kölcsönös egyetértéssel mindkét félre nézve kedvező megoldást fognak nyerni. A ministerelnök urnak alaptörvényünkkel megegyező kijelentésére kinyilatkoztatjuk, hogy kormánya iránt bizalommal viseltetvén, azt ezen közös országgyűlésen támogatni fogjuk. (Helyesléseit. ) Elnök: Szólásra következik? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Gróf Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egész rövid nyilatkozattételre akartam szorítkozni, de azok, amiket gróf Tisza István t. képviselő ur mondott, arra kényszerítenek, hogy rövid pár megjegyzést tegyek felszólalására. Ezekben is rövid leszek. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondta, hogy ö teljesen helyesli, alkotmányos szempontból, 0 felségének azt az elhatározását, hogy két egymásután következő válság alkalmával nem a küzdő ellenzéki vezérek közül választotta a ministerelnököt, hanem más valakit. Én e konklúziót a magam részéről elfogadom, mert tényleg, amint Magyarországon kialakult a parlamenti szokás, semmiféle oly szokásra nem lehet hivatkozni, amely 0 felsége elhatározását ebben korlátozná. Kétségtelen, hogy 0 felségének megvan az a joga, hogy azt nevezze ki Magyarország ministerelnökévé, akit akar. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Én csak az indokoláshoz kívánok e^y szót fűzni, amelyet a t. képviselő ur felhoz. O azzal akarja a tételt megokolni, hogy a válság, — már az első válság — nem volt az ellenzéki győzelemnek következménye, ennélfogva nem állott elő az a rendes parlamenti helyzet, hogy a győző kisebbség vezérét kellett volna kinevezni. Én azt az állítást, hogy nem győztünk, nem tudom elfogadni, (ügy van! balfelől.) Megvallom, ha nem is sikerült a parlamentben a többséget megnyerni, győzelemnek tartom azt, amelyre büszkék is lehetünk, hogy sikerült Őfelségét a ministerelnököt kinevező Felséget meggyőzni arról, hogy nekünk van igazunk, nem pedig a kormánynak. (Igás! JJgy van! balfelől.) Hogy a t. ministerelnök ur erre súlyt nem helyez, azt nagyon csodálom, mert a munkapárt és előtte a szabadelvű párt épen ilyen győzelmeknek köszönhette uralmát igen sokáig és akkor sohasem kicsinyelte. (Igaz! JJgy van! balfelől.) Hock János: Héderváry negyedmagával jött ide. Gr. Andrássy Gyula: Ő azt állítja, hogy ez szeptember 12-én, szerdán. nem győzelem, én igenis ezt is győzelemnek tartom és ha kivívásához hozzájárultam, igenis büszke vagyok rá. (Helyeslés balfelől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a válságokba be nem folyt a munkapárt és visszautasítja azt a vádat. Erre az erős kifejezésre igazán nem volt ebben a parlamentben szükség, mert igy senki sem állította be. (Igaz! JJgy van ! balfelől.) Ezzel szemben állithatjuk, mert igen jól tudtuk és láttuk, hogy megtörtént az a furcsa eset, hogy daczára-annak, hogy a'munkapárt van többségben, egy válság ugy folyt le, hogy a munkapárt vezérei közül senkit nem hallgattak meg, ugy hogy nem is jöhetett abba a helyzetbe, hogy tanácsával befolyjon a válság megoldásába. Ezt csak konstatálni akartam. Ezzel tisztában voltunk mindnyájan, igen jól tudtuk, hogy igy van, de én sohasem hallottam azt, mintha a munkapártot gyanúsították volna, hogy döntő befolyást gyakorol. (Zaj jobbfelöl.) B. Radvánszky Antal: Saját lapja irta! Gr. Andrássy Gyula: Azt mondta t. képviselőtársam, hogy borzasztó lelkiismeretlenség volna a házat a választási törvény miatt feloszlatni. Megvallom, hogy magam is igen komoly, nagy elhatározásnak tartom a háború alatt választás kiírását, oly elhatározásnak, melyet én is csak végszükség esetén fogadok el és tartok helyesnek. De ha igy van, ha olyan nagy lelkiismerétlenség provokálni egy választást, akkor arra kérem a t. képviselő urat, gondolja meg, hogy nagyrészt az ő kezében is van ezt a lelkiismeretlenséget vagy veszélyt elhárítani az országtól. (Mozgás jobb felöl.) Ez nagyrészt az ő kezében van, mert nem hiszem, hogy egy reálpolitikus, aki ismeri a választójogi mozgalom történetét, aki ismeri a világháború nyomasztó súlyát és erejét, azt higyje, hogy képzelhető az a megoldás, hogy most, a történtek után, a sok ígéret után, a világháború alatt egyszerűen levegyük a napirendről ezt a kérdést és azokat, kiknek megígérték ezt a legmagasabb helyekről, egyszerűen arra utaljuk, hogy majd esetleg a háború után, amelynek időpontját megállapítani sem tudjuk, fogjuk megcsinálni. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Ha csakugyan káros, amint hogy én is károsnak tartom a választás kiírását a háború alatt, akkor a t. képviselő urnak, mint aki ennek a többségnek a vezére, elsősorban erkölcsi kötelessége mindent megtenni, hogy ne legyen akadálya ezen választójog keresztülvitelének, s hogy az itt megtalálja a szükséges többséget. (Zaj jobbfelöl.) Ha pedig ezt nem teszi, ha megakadályozza, akkor nem lesz jogában a . kormányra hárítani a . felelősséget, akkor a felelősséget azért neki fog kelleni viselni. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: A t. képviselő úr az-