Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

16 741, országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. a magunk részéről bármi szempontból vagy tekintetből kifogás vagy bírálat tárgyává tegyük. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most a dolog normális viszonyok között nagyon egyszerű volna. Előttünk van egy t. kormány, amelynek választójogi programmjával szemben a legsúlyosabb aggályaink vannak. ISTormális viszonyok között mi sem volna egyszerűbb, mint a t. kormánynak annyi időre adni indemnitást, amennyi a választások keresztülvitelére szükséges és a nemzet döntésétől tenni függővé ennek a kérdésnek további elintézését. Ez lett volna a magatartás, amelyet követnünk kellett volna már gróf Esterházy Móriczczal szemben, ha ebben nem akadályoz meg az a körülmény s ez nehezedik döntő sulylyal az egész politikai szituáczióra — hogy egy világháború kellős közepén vagyunk. Nem akarok visszatérni arra, miként nyilatkoztak jelenleg kormányon ülő t. • férfiak ebben a tekintetben, de kimondom azt a meggyőződésemet, hogy egy ilyen kérdésnek a házfeloszlatás utján való eldöntése, egy ilyen kérdésben a választók megkérdezése, egy választási küzdelem provokálása most, a világháborúban a legborzasztóbb lelkiismeretlenség volna az ország érdekeivel szemben. (Igás, ugy van ! a jobboldalon. Élénk ellenmondás oh a szélsöbaloldalon. Félkiáltások a jobboldalon: Apponyi mondta, hogy erkölcsi lehetetlenség.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béia: Megsemmisül a munkapárt, az a borzalmas! (Féíhiáltásoh a jobboldalon : Attól ne féljen!) Polónyi Géza: Akkor le kell mondani az oppoziczióról! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Benyovszky mondjon le! Nagy mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István: Én nem akarok ennek a kérdésnek a részleteibe most belemenni. Utóvégre mindenki, aki felidézi emlékezetében azokat a nyilatkozatokat, amelyek a háború alatti választások tekintetében az igen t. túloldal részéről elhangzottak, és mindenki, aki meggondolja azt, hogy ma mi minden forogna koczkán, mi minden végzetes következménye lehetne annak, ha választunk most, a háború kellős közepén, most, amikor azok, akik ma választók és akiknek választójogáról szó lehet, túlnyomó részben a fronton küzdenek, most, amidőn a kormánynak az az óriási hatalma van, amelylyel másként él ez a t. kormány, mint éltünk mi. (Igazi Ugy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondások a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Lopott pénzen választottak! (Zaj.) Elnök (csengd.) -. Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István:... mindenki beláthatja j azt, hogy most a t. kormány tagjainak egy részére igazán, de a szó legborzasztóbb értelmében, erkölcsi lehetetlenség volna ezért a felelősséget vállalni. (Élénk ellenmondások a baloldalon.) Mindenki, akár fennáll ránézve, ez az egyéni impedimentum publicae honestatis, (Igaz ! Ugy van! Taps a jobboldalon.) akár nem, mindenki a legborzasztóbb felelősséget veszi magára, aki a világháború lezajlása előtt egy ilyen politikai viszály üszkét viszi bele a nemzetbe. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Nagy mozgás a baloldalon és felkiáltások: Ön provokálja!) Elnök: Kérem a képviselő urakat a ház minden oldalán, méltóztassanak nyugodtan maradni ós csendben meghallgatni a szónokot! Pető Sándor: A választás nem belháború! (Nagy mozgás a jobboldalon és élénk közbekiáltások.) Elnök: Kérem Gueth képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Justh Gyula: Ön a legerőszakosabb ember, aki valaha volt! (Nagy zaj a jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Justh Gyula!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István: T. ház! Ez lévén a meggyőződésünk, nem is követhettünk más utat, mint amit követtünk a grőf Esterházy-kormánynyal szemben és nem követhetünk mást a jövőben sem. Mi tudniillik hajlandók vagyunk a háború egész tartama alatt megadni a t. kormánynak nemcsak az állami szükségleteket, de mindazokat az eszközöket — erkölcsi és anyagi eszközöket — amelyekre szüksége van, hogy a magyar nemzetnek a világháborúval kapcsolatos nagy létérdekeit teljes nyomatékkal és teljes sikerrel képviselhesse, (Helyeslés a jobboldalon.) csakhogy, t. ház, annak, hogy ezt megtehessük, feltétele van. Feltétele az, hogy ebből az adott helyzetből az igen t. kormány is levonja ugyanazt a konzekvencziát, amit mi levontunk. Szükséges először is az, hogy az igen t. kormány is kerülje azoknak a kontroverz kérdéseknek döntésre vitelét a háború alatt, amelyeket közmegnyugvásra nem tudna elintézni. (Mozgás a baloldalon.) Másodszor szükséges az, hogy kormányzati téren a teljes objektivitást, a teljes páratlan ságot képviselje és azzal a rendkívüli hatalommal, amelyet a háború folytán az ország törvényei ráruháznak, ugyanazzal ' a teljes pártatlansággal éljen, amelylyel mi éltünk. (Hosszantartó nagy derültség és közbeszólások a baloldalon és a középen. Felkiáltások: Só! só!) Elnök (esenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Folytonos zaj.) Justh Gyula: Gyalázat, hogy igy mer beszélni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István: Kérem, nagyon könnyű egy mükaczajba fojtani . . . Fernbach Károly: Maga sem hiszi! Gr. Tisza István: Bocsánatot kérek, ezt már kikérem magamnak (Nagy zaj a ház minden