Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 s helyeslés jóbbfdől.) pillérei ennek a politikának, mely ránkkény szeri tett védelmi harczunkban nemcsak a közös küzdelemben, hanem annak végczéljában, a tisztességes és tartós béke egyetértő és együttes megkötésében is egyesit bennünket. O felsége hajlamaihoz hiven az elsők voltunk, akik szövetségesünkkel, a német birodalommal egyetértőleg nemcsak kívánságunkat, hanem teljes készségünket nyilvánítottuk a béke megkötésére. Ünnepélyes megerősítést nyert ebbeli készségünk a német birodalmi gyűlésnek a német kormány hozzájárulásával hozott béke-rezolucziójában s külügyministerünknek ez évi Julius 17-én közhírré tett hivatalos nyilatkozatában. Általánosságban a megegyezés feltételeit is megjelöltük, amennyiben kijelentettük, hogy védelmi harczunk semmiféle hódításra nem irányul, hogy a népek gazdasági harczát is perhorreszkáljuk, érdekeink sérelme nélküli, tisztességes és tartós megegyezésre törekszünk, sőt hogy a háború ismétlődésének elkerülése végett azt is kívánatosnak tartjuk, hogy a fegyverek nyers erejét a jog erkölcsi uralma váltsa fel a népek érintkezésében. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Ujabban is hálával és készséggel fogadjuk a szentatyának erre irányuló békéltetési törekvéseit. (Élénk helyeslés. Tapsok a szélsőbalon.) Messzemenő készségünknek eredménye természetesen csak ugy lehet, ha elleneink körében is kívánatos megértésre talál. Ennek híján erőnk és meg nem ingatható harci helyzetünk tudatában seregeink ujabb harci sikerei által is megerősített határozottsággal a végsőig folytatjuk küzdelmünket, hogy necsak létérdekeinket megóvjuk, hanem a maradandó béke és megértés áldásait a jövőnek biztosítsuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezeket akartam bemutatásomkor előterjeszteni. Kérem a t. házat, hogy előterjesztéseimet tudomásul venni szíveskedjék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. A ministerélnököt számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. ház! Régi parlamenti gyakorlat, hogy az uj kormány bemutatkozása alkalmából elhangzott kormánynyilatkozathoz a ház minden oldaláról felszólalások történnek. Gondolom, a t. ház ezt a gyakorlatot most is fenn akarja tartani. Ha igen, akkor ehhez képest a jegyző urak fogják kellő sorrendben felszólítani a nyilatkozni óhajtó képviselő urakat. (Helyeslés.) Ki az első szónok? Almásy László jegyző: Gróf Tisza István! (Hosszas, élénk éljenzés a jobbóldalon és a középen.) Gr. Tisza István: T. ház! (Hosszas élénk zeptember 12-én, szerdán. 13 éljenzés a jobboldalon és a középen.) Az igen tisztelt ministerelnök ur felszólalásához fűzendő megjegyzéseimmel elsősorban azt a témát kívánom röviden érinteni, amelyre nézve a teljes egyetértést állapithatom meg. Ez a külügyi kérdés. Azokkal, amiket ebben a tekintetben a t. ministerelnök ur kijelentett, teljesen egyetértek. Egyetértek azzal is, — és örülök, hogy ezt a t. ministerelnök ur világosan megmondta — hogy a mi részünkről minden megtörtént, ami békekészségünknek és feltételeink mérsékelt voltának konstatálása szempontjából szükséges volt és most — amint ő magát kifejezte — a békéhez csak az hiányzik, hogy ez a kijelentésünk ellenségeinknél kívánatos fogadtatásra találjon. Tökéletesen ugy áll a dolog, a helyzet súlypontja ezen nyugszik. A béke aszerint lesz meg hamarább vagy később, amint ellenségeink kebelében megérik a helyzet arra, hogy a mi békejobbunk kívánatos fogadtatásban részesüljön. (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a kívánatos fogadtatást pedig — és ezt kötelességemnek tartom hangsúlyozni — nem a béke utáni ismételt és ismételt sóvárgás, nem azoknak az ellenséges táborból felhangzott nyilatkozatoknak nem tudom micsoda rokonszenves színben való beállítása, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) amelyek ma is többé-kevésbbé leplezve a mi végveszedelmünket hirdetik, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) lesz hivatva megérlelni. Ellenkezőleg ez eltávolítja a béke kilátásait, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) mert azt a meggyőződést érleli meg az ellenséges táborban, hogy nálunk már közel áll az összeroppanás órája, hogy csak kevés kitartásra van még szükség és akkor elérik ők az ő hadiczéljaikat. Azok közt a hadiczélok közt pedig elsősorban az ezeréves magyar állam megsemmisülése van felírva. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Aki békét akar ma, az maradjon meg férfiasan és hiven hangsúlyozott mérsékelt békeköveteléseink mellett, de összeszorítva fogát, verekedjék az utolsó csepp vérig mindaddig férfiasan és sikeresen, amig meg nem győzi ellenségeinket arról, hogy hiábavaló minden mesterkedés, ezt a szövetséget, az ebben a szövetségben harezoló nemzeteket a maguk jogos létfentartási küzdelmében megverni nem lehet. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Jóformán teljes egyetértésemet jelezhetem azokkal is, amiket a t. ministerelnök ur a népoktatás tekintetében elmondott. Hiszen mindjárt a román betörés alkalmával szerzett tapasztalatok után még arról a felelős helyről ismételten volt szerencsém annak a meggyőződésemnek kifejezést adni és ezt mint kormányállásjjontot képviselni, hogy a felekezeti tanintézetekre, még pedig elsősorban a lelkész- és tanítóképzőintézetekre sokkal hatékonyabb állami felügyeletet kell gyakorolni, mint aminőt eddig gyako-