Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 s helyeslés jóbbfdől.) pillérei ennek a politikának, mely ránkkény szeri tett védelmi harczunkban nemcsak a közös küzdelemben, hanem annak végczéljában, a tisztességes és tartós béke egyet­értő és együttes megkötésében is egyesit ben­nünket. O felsége hajlamaihoz hiven az elsők vol­tunk, akik szövetségesünkkel, a német birodalom­mal egyetértőleg nemcsak kívánságunkat, hanem teljes készségünket nyilvánítottuk a béke meg­kötésére. Ünnepélyes megerősítést nyert ebbeli készségünk a német birodalmi gyűlésnek a német kormány hozzájárulásával hozott béke-rezolu­cziójában s külügyministerünknek ez évi Julius 17-én közhírré tett hivatalos nyilatkozatában. Általánosságban a megegyezés feltételeit is meg­jelöltük, amennyiben kijelentettük, hogy védelmi harczunk semmiféle hódításra nem irányul, hogy a népek gazdasági harczát is perhorreszkáljuk, érdekeink sérelme nélküli, tisztességes és tartós megegyezésre törekszünk, sőt hogy a háború ismétlődésének elkerülése végett azt is kívána­tosnak tartjuk, hogy a fegyverek nyers erejét a jog erkölcsi uralma váltsa fel a népek érintke­zésében. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Ujab­ban is hálával és készséggel fogadjuk a szent­atyának erre irányuló békéltetési törekvéseit. (Élénk helyeslés. Tapsok a szélsőbalon.) Messzemenő készségünknek eredménye ter­mészetesen csak ugy lehet, ha elleneink körében is kívánatos megértésre talál. Ennek híján erőnk és meg nem ingatható harci helyzetünk tudatá­ban seregeink ujabb harci sikerei által is meg­erősített határozottsággal a végsőig folytatjuk küzdelmünket, hogy necsak létérdekeinket meg­óvjuk, hanem a maradandó béke és megértés áldásait a jövőnek biztosítsuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezeket akartam bemutatásomkor előterjesz­teni. Kérem a t. házat, hogy előterjesztéseimet tudomásul venni szíveskedjék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. A mi­nisterélnököt számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. ház! Régi parlamenti gyakorlat, hogy az uj kormány bemutatkozása alkalmából el­hangzott kormánynyilatkozathoz a ház minden oldaláról felszólalások történnek. Gondolom, a t. ház ezt a gyakorlatot most is fenn akarja tar­tani. Ha igen, akkor ehhez képest a jegyző urak fogják kellő sorrendben felszólítani a nyilatkozni óhajtó képviselő urakat. (Helyeslés.) Ki az első szónok? Almásy László jegyző: Gróf Tisza István! (Hosszas, élénk éljenzés a jobbóldalon és a kö­zépen.) Gr. Tisza István: T. ház! (Hosszas élénk zeptember 12-én, szerdán. 13 éljenzés a jobboldalon és a középen.) Az igen tisztelt ministerelnök ur felszólalásához fűzendő megjegyzéseimmel elsősorban azt a témát kí­vánom röviden érinteni, amelyre nézve a teljes egyetértést állapithatom meg. Ez a külügyi kér­dés. Azokkal, amiket ebben a tekintetben a t. ministerelnök ur kijelentett, teljesen egyetértek. Egyetértek azzal is, — és örülök, hogy ezt a t. ministerelnök ur világosan megmondta — hogy a mi részünkről minden megtörtént, ami béke­készségünknek és feltételeink mérsékelt voltának konstatálása szempontjából szükséges volt és most — amint ő magát kifejezte — a békéhez csak az hiányzik, hogy ez a kijelentésünk ellen­ségeinknél kívánatos fogadtatásra találjon. Tökéletesen ugy áll a dolog, a helyzet súly­pontja ezen nyugszik. A béke aszerint lesz meg hamarább vagy később, amint ellenségeink kebelében megérik a helyzet arra, hogy a mi békejobbunk kívánatos fogadtatásban részesül­jön. (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a kí­vánatos fogadtatást pedig — és ezt kötelessé­gemnek tartom hangsúlyozni — nem a béke utáni ismételt és ismételt sóvárgás, nem azok­nak az ellenséges táborból felhangzott nyilat­kozatoknak nem tudom micsoda rokonszenves színben való beállítása, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) amelyek ma is többé-kevésbbé lep­lezve a mi végveszedelmünket hirdetik, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) lesz hivatva megér­lelni. Ellenkezőleg ez eltávolítja a béke kilátá­sait, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) mert azt a meggyőződést érleli meg az ellensé­ges táborban, hogy nálunk már közel áll az összeroppanás órája, hogy csak kevés kitartásra van még szükség és akkor elérik ők az ő hadi­czéljaikat. Azok közt a hadiczélok közt pedig első­sorban az ezeréves magyar állam megsemmi­sülése van felírva. (Ugy van! Ugy van! jobb­felöl.) Aki békét akar ma, az maradjon meg férfiasan és hiven hangsúlyozott mér­sékelt békeköveteléseink mellett, de összeszo­rítva fogát, verekedjék az utolsó csepp vérig mindaddig férfiasan és sikeresen, amig meg nem győzi ellenségeinket arról, hogy hiába­való minden mesterkedés, ezt a szövetséget, az ebben a szövetségben harezoló nemzeteket a maguk jogos létfentartási küzdelmében meg­verni nem lehet. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Jóformán teljes egyetértésemet jelezhetem azokkal is, amiket a t. ministerelnök ur a nép­oktatás tekintetében elmondott. Hiszen mindjárt a román betörés alkalmával szerzett tapasztala­tok után még arról a felelős helyről ismételten volt szerencsém annak a meggyőződésemnek ki­fejezést adni és ezt mint kormányállásjjontot képviselni, hogy a felekezeti tanintézetekre, még pedig elsősorban a lelkész- és tanítóképző­intézetekre sokkal hatékonyabb állami felügye­letet kell gyakorolni, mint aminőt eddig gyako-

Next

/
Oldalképek
Tartalom