Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-745

745. országos ülés 1917 október 20-án, szombaton. 121 riumtól. De tessék nekem mutatni élő embert, aki a rendelet szerint már megkapta volna a korpaszükségletét. Ha akad is egy, mondhatom, hogy a közönség legnagyobb része ehhez nem jutott hozzá. így a tejprodukcziót emelni nem lehet. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Arra kérem az igen t. közélelmezés minister urat, hogy tessék a kisgazdák tekintetében az emiitett terminust eltörölni. Nincs szükség terminusra. Bármikor jelenti is be a kisgazda, hogy ő szövetkezetbe tömörülve, az ő tejét közfogyasztásra akarja átengedni, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A petróleumról a kereskedelemügyi minister ur kiadott egy helyes rendeletet. A rendelet augusztus 26-án kelt, száma 42.068. Ebben értesítette a törvényhatóságokat arról, hogy a köolajfinomitó gyáraknál ugy intézkedett, hogy a törvényhatóságot megillető kontigens 10°/g-át tartalékba helyezzék és ezen tartalékról a törvényhatóság első tisztviselője, az alispán, vagy a polgármester fog rendelkezni. Ez nagyon helyes intézkedés, mert arra van hivatva, hogy a sürgős szükségletet pótolja és az egyenlőtlenségeket megszüntesse/Azonban van egy hibája ennek a rendeletnek, ami nagy hiba, még pedig az, hogy a rendelet mégsem elég precziz. A finomító gyárak ugyanis ugy magyarázzák, hogy igenis, a 10°/o-ról teljes egészében diszjjonálhat az alispán, de hogy hova, kinek mennyit küldjenek, azt maga a finomitó határozza meg. Ez igy nem vezet czélra. Arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy állítsa vissza a múltban fennállott helyes, régi rendet, hogy t. i. az összszükségletet a törvényhatóság első tisztviselője utalhassa ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Az Apolló-gyár pl. egy alispánnak azzal felelt, amikor egy czóg részére a maga vármegyéjében s mennyiségű petróleumot kiutalt, hogy »kérem, én ennek a czégnek nem küldöm az árut, mert ez békeidőben versenygyárnak a képviselője s üzleti elveimmel ellenkezik, hogy vele üzleti összeköttetésbe lépjek.« (Mozgás a jobboldalon.) Legyen szabad még pár pillanatig foglalkoznom a szappan-elosztással. A szappant az Országos Szappanelosztó Iroda osztja el a közigazgatási hatóságok közreműködése és ellenőrzése mellett. Papíron a lakosság szappanszükséglete akképen van megállapítva, hogy az intelligens és iparososztály havonta 180 grammot, a napszámos 90 grammot, az őstermelő pedig 15 grammot kap. Hát ez édeskevés, de háborúban élünk, meg kell vele elégednünk. Hogyan hajtják azonban végre e rendeletet ? Májusban, júniusban és júliusban a hatóságok által kért és az iroda által kiutalt szappan a helyszínére még a mai napig sem érkezett meg. ('FelJciáltásolc a jobbodalon: Hallatlan!) Es amikor az illető hatóságok sürgették a gyárat vagy czéget, hogy hiszen ki van utalva, de nem utalták ki a zsírt, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. [ amiből a szappant készíthetnék. (Derültség jobbfelől.) Hát kérem, t. ház, novemberben mosakodni június helyett, ez nem demokráczia. (Élénk derültség és felkiáltások jobbfelöl: Esnem szocziális érzék!) Tisztelt ház! Épen most, felszólalásom előtt értesültem arról, hogy a czirokot zár alá vették, — gondolom tegnap. Ez is kifogásolható, hogy ilyen meglepetésszerűen történt, a termés betakarítása után, de még inkább kifogás alá esik az, hogy az ára nincs megállapítva, sőt mint hirlik, a kormány, illetőleg a Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur nem is szándékozik ezt megállapítani. Wekerle Sándor ministerelnök: Mit? Mándy Sámuel: A cziroknak és a czirokszakállnak az árát; hanem a mag árát rá akarja bizni a Haditerményre, hogy az állapítsa meg. (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) Állítólag. Én csak átvettem a panaszt. A szakáll árának megállapítását pedig a Takarmány-Központ eszközölné. (Derültség jobbfelöl.) Mándy Sámuel: Ez olyan nóvum lenne, t. ház, amit nem szabad megengedni. Szabadjon még a t. kormány figyelmébe ajánlanom azt, hogy a cziroknak és a czirokszakállnak ára talán nem is volna makszimálandó, hanem az volna a fontos, hogy miután a terménymennyiség már zár alá van véve, az arra illetékes szervek közvetítsék annak eladását és a külföldre való szállítását. Ebből nálunk nagy a produkczió, ennek következtében nagy felesleg is van s ha a hadsereg szükségletét ós az egyéb belföldi szükségletre szánt mennyiséget makszimálni méltóztatik is, ez ellen még nem lehet kifogást emelni, ez még tűrhető volna, de ami úgyis kivitelre volt szánva, azt — már csak a valuta megjavítása szempontjából is — méltóztassék tényleg kiviteli czélokra felhasználni. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Es itt tisztelettel megjegyzem — nem vállalok érte felelősséget, de valószínűnek látszik, hogy igaz, — hogy a hadvezetőség az ő czirokszakállszükségletét nem Magyarországon szerzi be, hanem Bulgáriában. Ha ez igaz volna, akkor mindenesetre kérem, hogy legalább a kvóta aránya szerint ez a szükséglet a mi készleteinkből nyerjen fedezetet. Falussy Árpád: Nekünk nincs feleslegünk! Mándy Sámuel: Gzirokból? Óriási feleslegünk van. De nem untathatom tovább a t. házat ezekkel az élelmezési kérdésekkel, mert tudomásom szerint egyik t. barátom még ma felszólalni kivan. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szabadjon reménylenem, hogy a helyzet hovatovább javulni fog, ha csak el nem visznek mindent Ausztriába. Azt azonban mindenesetre remélem, hogy ezt a kötelességszerű kritikámat és figyelmeztetésemet a t. kormány azon tagjai, akikhez intéztem, legalább bizonyos fokig figyelembe venni méltóztatnak. Befejezem felszólalásomat. Mint baranyaié