Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-741
741. ORSZÁGOS ÜLÉS 1917. évi szeptember hó 12-én, szerdán, Szász Károly, Scitovszky Béla és Simontsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Németh Károlynak, mint az összeférhetlenségi állandó bizottság tagjának eskütétele. — Az igazolási állandó bizottság jelentése gr. Esterházy Móricz, Mezőssy Béla, Palugyay Móricz, gr. Batthyány Tivadar, Ugron Gábor, b. Kürthy Lajos ós őrgr. Pallavieini György igazolása tárgyában. — A legkegyelmesebb kir. kéziratok kihirdetése, gr. Esterházy Móricz felmentése, Wekerle Sándornak ministerelnökké való kinevezése, továbbá a kormány tagjainak kinevezése tárgyában. — A ministerelnök nyilatkozata. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Apponyi Albert, Ugron Gábor, gr. Zichy Aladár, Grecsák Károly, gr. Hadik János, Földes Béla, gr. Batthyány Tivadar, gr. Serényi Béla, Unkelhäuser Károly, b. Szurmay Sándor. (Az ülés kezdődik d. u. 3 óra 30 percekor.) Szász Károly elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hoványi Géza jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Huszár Károly jegyző ur, a javaslat ellen felszólalókat pedig Almásy László jegyző ur. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A háború alatt az elnökségnek már több izben volt alkalma megemlékezni . . . (A ministerium tagjai a terembe lépnek. Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) ... A háború folyama alatt az elnökségnek már több izben volt alkalma megemlékezni dicső hadseregünk és hajóhadunk fényes győzelmeiről. (Hallluk! Halljuk!) Hazafias öröm büszkeségével ragadom meg most is az alkalmat, hogy rámutassak arra a méreteiben és jelentőségében egyaránt nagyarányú küzdelemre, amelynek tüze most van lankadóban délnyugati harczterünkön és amely hatalmas küzdelem a tizenegyedik isonzói csata nevén fog bevonulni a világtörténelembe és fenmaradni késő nemzedékek hálás emlékezetében. (Ugy van! Ugy van!) Talán még nem szűntek meg utolsó rezgései ennek az óriási küzdelemnek, de az már megállapítható, hogy a csata arra a pontra jutott, amelyen kétségtelenné vált ugy hitszegő ellenségünk rablótámadásának ismételt teljes kudarcza, mint védekező fegyvereink ujabb fényes diadala. (Ugy van! Ugy van!) Kérem ezért a t. házat, méltóztassék engem felhatalmazni arra, hogy elsősorban, szokott alkotmányos utón, a legfelsőbb hadúr: királyunk 0 felsége előtt kifejezésre juttathassam a képviselőház törhetetlen hódolatát és a végleges nagy győzelemben vetett reménységünk ujabb megerősödését; (Élénk helyeslés.) továbbá, hogy közvetlenül isonzói hadseregcsoportunk vezéréhez, Boroevics vezérezredes úrhoz intézendő táviratban kifejezhessem a képviselőház teljes elismerését és hálás köszönetét, (Elénk helyeslés.) melylyel a vezéreknek, az összes tiszteknek és az egész legénységnek adózunk és amely hálás elismerés bizonyára gyarapítani fogja azt az erőforrást, (Elénk helyeslés.) amelyből vitéz katonáink kedvet, bizalmat és kitartást meríthetnek, ha a béke szent ügyének érdekében további küzdelmekre lesz szükség. Kérem, hogy ezt a felhatalmazást részemre megadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Kimondom a ház egyhangú határozatát, hogy a ház a kért felhatalmazást az elnöknek megadja. A határozat végrehajtásáról gondoskodni fogok. Bemutatom a t. háznak a ministerelnök ur átiratait, amelyek szerint: az 1917/18. költségvetési év első négy l*
