Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. So társamnak ezt a beszédét a múltban, amikor nekem volt szerencsém erről a tárgyról a házban beszélni. Ma b. képviselőtársam szemére hányja a kormánynak azt, hogy a kormányprogrammban benne van a lánczkereskedelemről szóló megtorló intézkedések bejelentése és ezt ugy kívánja feltüntetni, mintha a kormány kereskedelemellenes tendencziákat akarna folytatni. Igenis, panaszkodtak ebben az országban kereskedelemellenes tendencziákról, de nem egy hét óta, hanem régibb időkből is. Én azonban bátor voltam a ministerelnök ur felhatalmazásával kijelenteni a pénzügyi bizottságban, mikor Beck Gyula képviselőtársam ezeket a dolgokat szóba hozta, hogy a kormánynak az az iránya, hogy a kereskedelmet époly tisztes és époly tiszteletreméltó foglalkozásnak tekinti, mint az ország bármely foglalkozását és ha egyes megtorló intézkedések megtételére lesz szükség, pl. a lánczkereskedelem tekintetében, soha, semmiféle ilyen igazságszolgálati rendelkezés nem fog megtörténni anélkül, hogy a legitim kereskedelem szervezetei meg ne hallgattatnának, hogy véleményük méltánylásra ne találna, mert meg vagyunk arról győződve, hogy a tisztességes legitim kereskedelemnek és az egész tisztességes társadalomnak csak egy az érdeke: minden visszaélésnek kiküszöbölése és megtorlása. És számítunk épen a legitim kereskedelem szakértelmére, tudására, tisztességére, ha ilyen kérdések megoldásáról lesz szó. (Helyeslés balfelöl.) Ezt bátor voltam a pénzügyi bizottságban a ministerelnök ur felhatalmazása alapján kijelenteni és itt e házban ezt a kijelentést csak megismételhetem. Nem kívánok már most további személyes részletekkel foglalkozni. Én azt hiszem, ennek semmiféle értéke és semmiféle czélja nem lehet, nagy vehemencziával támadnak az igen t. munkapártnak szónokai ellenünk és konczentrált tüzeléssel épen az én csekély személyemmel méltóztatnak foglalkozni és óriási oknyomozó kutatásokat végeznek, kamarai beszédekből szakítanak ki részleteket és humorsziporkákat eregetnek felém, és ezt, mint Radvánszky t. képviselőtársam kijelentette, most kéjjel teszik, mert felszabadulva érzik magukat . .. B. Radvánszky Antal: Vázsonyizmus volt! Vázsonyi Vilmos igazságiigymlnister: Vázsonyizmus ! Helyes, nagyon jó! (Derültség.) Nem is tudtam, hogy izmussá is előléptem. Nagyon köszönöm, hogy nyomra vezetett. Tehát bejelentette, hogy utánozni kívánja azt a támadó módszert és azt az iróniát, amelyet mi ellenzék oldalán alkalmaztunk. Ily körülmények között eszembe jut egy részlet — és ezt igazán minden bántó él nélkül mondom — Heine egy Írásából, melyet, azt hiszem, Börne életéről irt. Egy sétaőrről beszél, aki a gyerekekkel szemben nagyon szigorú volt; nem engedte meg, hogy a sétatéren játszanak, a gyepre lépjenek, a virágokat letépjék ós karikázzanak. Egyszer ezzel a sétaőrrel történt valami. És erre megjelent a sétatéren és játszó gyermeknek képzelve magát, egyre azt kiáltotta: majd megmutatom most nektek, fiuk, hogyan kell pajkosan játszani: Nem sétált a gyepen, hanem beletaposott: nem virágot szedett, hanem mind gyökerestől kitépte, nem karikázott, hanem fákat hajigált széjjel. Szóval a sótaőr megmutatta, hogyan kell igazán játszani. Azt hiszem, t. képviselőtársam előtt talán ez a példa lebegett. (Zaj jobbfettl.) Bántó él nélkül mondom! (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Ok is meg akarták mutatni, ők, akik mint a sétaőr, szigorúan ránczbaszedtek minket a múltban egészen a fegyveres erő alkalmazásáig, hogy hogyan kell gyepet taposni, hogy hogyan kell virágot letépni, mint kell ellenzéket csinálni. (Élénk tetszés és taps balfelöl. Zaj jobb felöl. Szónolot számosan üdvözlik. Elénk éljenzés bal felől.) Elnök: Jakabffy Elemér képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása címén kér szót. Gondolom a í. ház megadja az engedélyt a szólásra. (Helyeslés.) Jakabffy Elemér: T. képviselőház! Igazán nagyon sajnálom, hogy a délelőtt folyamán az igazságügymini ster ur kétségtelenül más elfoglaltsága okából a ház ülésén részt nem vehetett, mert ha itt lett volna, hallotta volna, hogy semmiféleképen sem akartam az ő személyét ugy beállítani, mintha Vázsonyi Vilmos képviselő más elveket hirdetett volna, mint amilyen elvekkel Vázsonyi Vilmos a ministeri székben foglal helyet. Ellenkezőleg nyomatékosan hangoztattam, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a 16 év előtti Vázsonyi Vilmos semmit sem változtatott meg elveiből akkor, mikor a ministeri székbe ült. Most ezen beszéde után még inkább meg vagyok erősítve ebben a nézetben, mert látom, hogy nem is tud beleszokni annyira a ministeri székbe, hogy ott humora szellemi szikrái elhagyják. (Taps jobbfelöl.) Ami pedig az idézeteket illeti, az igazságügyminister ur először is azt veti szememre, hogy én rosszul idéztem a régi romokat. 0 felolvasta a régi rom históriáját. (Zaj.) Azt mondta, tisztelettel hajlok meg minden a középkorból való régi rom előtt és ez áhítatot kelt bennem, erre hivatkozással mondtam én azt, hogy csodálom, hogy most nem más kilencz ős demokrata ül a kabinetben, hanem olyan urak, akik előtt az igazságügyminister mint régi romok előtt áhítattal áll. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj balfelöl.) Ami pedig további idézetét illeti, a latifundiumokra vonatkozólag az idő előrehaladottságára való tekintettel, azt nem akarom felolvasni, sokkal súlyosabbak vannak irva, mint amilyeneket én mondtam. Azonban nagyon egyszerűen el lehet intézni a kérdést. Kérdem! Vázsonyi Vilmos miuister ur ma lelkes hive-e a hitbizományoknak igen