Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

70 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. ségét dinasztiája és a saját nemzetének fejlődése iránt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nekem azt kell látnom — egészen objektíve mérlegelve a dolgokat, — hogy a háború első esztendejében ezen programm megvalósulásával fényes bizonyságot tettek arról, hogy tényleg Magyarországon ez az irányzat, — amelyet amint képviselőtársaimnak épen tegnap és ma volt alkalmuk hallani, Pop Csicsó és Serbán képviselőtársaim nemzetiségi elnyomatásnak, a nemzetiségek lábbaltiprásának neveztek — ez a programm egyesitette a magyar nemzeti állameszme körül mindazokat, akik Szent István koronáján belül vannak és képessé tette őket arra, hogy a nagy történeti dráma első felvonásában már ott álljanak teljesen egységesen, erősen, kötelességtudóan, tudva, hogy mit akarnak elérni és mit akarnak elkerülni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Most, ime, plasztikusan látszanak előttünk Ausztriában a czentrifugális törekvések. Csak a Eeichsrat utolsó ülésére kell rámutatnom. Megvádoltak minket azzal, hogy nem óhajtjuk a Eeichsrat munkáját, elzárjuk a Eeichsratot a megnyilatkozás elől, azért, hogy itt Magyarországon egy diktatúra érvényesüljön. Hát most működik a Eeichsrat. Hogy miképen működik, annak már hallottuk hangjait. Működik ugy, hogy jövendő barátaink ezen nagy konczepczióban : a csehek a felső magyar vármegyéket követelik. Működik ugy, hogy erre semmiféle tiltakozás más pártok részéről nem hangzik el. (Ugy van! a jobboldalon.) Működik ugy, hogy ma megfeneklett. Működik ugy, hogy nem lehet tudni, hogy hogyan fog tovább működni. (Derültség.) Ezzel szemben a magyar parlament, hála Istennek, a háború egész tartama alatt a helyzet magaslatán volt. Kiérdemelte az egész világnak, barátainknak és ellenségeinknek egyaránt a bámulatát. Látták azt, hogy itt egy érett politikai nemzet van, amely tudja azt, hogy mit akar és ismeri a maga czéljait. Hogy ez igy történt, ebben a saját pártunknak és pártunk vezérének a munkája gyümölcseit látom nagyrészben, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) de ép oly részben' az igen t. akkori ellenzék nagy hazafias belátását és bölcseségét is. De hogyan volt ez lehetséges ? ügy, hogy ebben a parlamentben destruktív és czentrifugális erő nem jutott szóhoz. (Ugy van! jobbfelöl.) És itt rögtön rátérhetek arra a kérdésre, amely ma a kérdések előterében van. T. ház! A választójog kérdésében közöttünk voltak és vannak nagy különbségek. Voltak és vannak köztünk olyanok, akik már a múlt törvényjavaslatnál a kormány javaslata ellen szavaztak, amint épen ma mondotta Jakabffy Elemér barátom. Voltak és vannak olyanok, akik egy olyan programmot akartak a távol jövőben vagy a közeljövőben megvalósítani, amely talán messze túlment volna azon, amit a kormány legutolsó javaslatában előterjesztett. Egy dologban azonban nem volt közöttünk különbség. Nem a népjogoknak gyűlölete, nem a demokrácziának tagadása, hanem az a tudat vezette ezt a pártot egységesen, hogy addig, amig ezen a közvetlenül előttünk álló katasztrófán nem estünk túl, addig talán nem jó olyan kísérleteket tenni, amelyeknek végső_ konzekvencziáját senki át nem gondolhatja. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mert gondolják meg t. képviselőtársaim, ha a háború kitörésének első napjaiban ebben a parlamentben csak 80 Pop Csicsó István ült volna, mi lett volna akkor? Nem mintha őt személyében a legtávolabbról bántani akarnám, ő kéj)viseli a maga álláspontját; de az ő álláspontja olyan lett volna, amely álláspont miatt a Eeichsratot nem lehetett összehívni akkor, mikor a háború kitört. Ez az álláspont olyan lett volna, amely talán az egész monarchiát abba a helyzetbe hozta volna, hogy sem Magyarországon, sem Ausztriában a nemzeti közvélemény hangot nem találhatott volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az álláspont olyan lehetett volna, amely bennünket kezdettől fogva olyan hátrányos helyzetbe hozott volna ebben a nagy jierspektivában, amelynek végső konzekvencziáit át sem tudjuk gondolni. Legyen vége ennek a katasztrófának! Essünk túl rajta becsülettel! Győzzük le külső ellenségeinket! Azután ám rajta, mindenki érvényesítse a maga világnézletét! Történjék a legmesszebbmenő jogkiterjesztés : senkinek, aki ugy gondolkodik, mint én, nem lehet ez ellen kifogása. De amig nem tudjuk, mit hoz a holnap, míg az Isonzó-fronton véres verítékkel harczolnak katonáink, míg napról-napra uj orosz offenzíva bejelentésével találkozunk, addig becsületes meggyőződésem szerint, amely nem antidemokratikus, nem antiradikális, mely nem a népjogok ellen van, mely nem akar egyebet, mint a nemzetet átvinni e nagy megpróbáltatáson, talán jobb, czólszerübb, az összes érdekeknek megfelelőbb volna, ha nem mennénk életre-halálra egymás ellen belső politikai jelszavak miatt, melyek értékét, eredményét sem önök, sem mi nem fogjuk látni. Mert a párti nem megy az önök javára és mi ellenünk: e párti egészen más érdekekből folyik. (Zajos helyeslés és taps jobbfelöl.) Senki sincs, aki ne érezné a legnagyobb megilletődést, a legnagyobb szeretetet és örömet, mikor azt látja, hogy a korona a népjogok kiterjesztését óhajtja. Ezt mély tisztelettel és nagy örömmel fogadjuk. De talán addig, ameddig a nemzet megpróbáltatása tart, experimentumok helyett, amelyek eredményét senki sem ismeri, melyek tendencziáit csak azon felvillanó beszédekben látjuk, melyek tegnap és ma a ház túlsó oldalát annyira megbotránkoztatták, talán jobban cselekszünk, ha nem megyünk tovább, mint ameddig elmennünk kell. Nagyon sokat lehetne még erről beszélni.