Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. 43 Hegedüs Lóránt előadó: Ezt a pénzügyi bizottságban is vallottam és beleiktattuk a pénzügyi bizottság jelentésébe. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hegedüs Lóránt előadó: Beleiktattuk, mondom, az igazságnak megfelelőleg a pénzügyi bizottság jelentésébe, amelyben megemlítettük, hogy a javaslat szerkezetébe ezt nem tudtuk beilleszteni. Ez, t. képviselőház, a tiszta igazság és mást, mint az igazságot nem mondhatok. (ügy van! jobbfélől. Zaj balfelól.) Kun Béla: A végszükséget kállett volna nézni ! Elnök : Csendet kérek ! Hegedüs Lóránt előadó: T. képviselőház! Én magam megmondtam az igazságügyminister urnak, hogy a javaslat érdemével egyetértek, de ezen formális okokat nekem érvényesítenem kell az igazságnak megfelelőleg. (Felkiáltások balfelől : Rendkívüli helyzet, 1 ) Ezzsl, t. képviselőház, elvégeztem azon feladatomat, amelyet a pénzügyi bizottság rám főtt. A t. ház tagjai talán méltóztatnak tudni, hogy a pénzügyi bizottság olyan szíves volt és tudomásul vette azon elhatározásomat, hogy a pénzüg}*i bizottsági előadói tisztemtől, amelyet 15 év óta viselek, ezennel visszalépek és tovább viselni nem szándékozom. Egy hang (balfelől) : Ez magánügy! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Hegedüs Lóránt előadó : Méltóztassanak tehát megengedni, hogy, visszatekintve e hosszú időre, először köszönetet mondjak a t. ház mindazon tagjainak, akik szívesek voltak, akár támogatásukkal, akár kritikájukkal, azért, mert szíves méltánylásukkal nem annyira engem, mint azon nagy ügyeket, amelyeknek szószólója voltam, támogatni szívesek voltak. Nem értettünk mindig egyet, természetes ; azonban azt hiszem, hogy közösen sikerült nagy eszméket megérlelnünk és ez fontosabb annál, hogy végeredményben kinek volt igaza azokban a kérdésekben. Fogadja a t. ház minden oldala őszinte köszönetemet és ne vegyék tőlem rossz néven, ha búcsúzóul néhány szóval egy különös dolgot mondok el : az én egyéni véleményemet arról, hogy hogyan képzelem egy igen nagy kérdésnek : a háború után beálló pénzügyi helyzet kérdésének a megoldását. (Halljuk !) Visszatekintve a tizenöt évre, t. ház, azt állítom, hogy azok a kiváló elődeim, akik e tizenöt év előtti időben e helyen, illetőleg még a régi képviselőházban a pénzügyi bizottság előadójának helyén állottak, sokkal könnyebb helyzetben voltak, mint én, amennyiben akkor a politika és a pénzügy meglehetősen külön voltak választva egymástól. Nehéz volt a helyzetűk, mert a magyar állam akkor sokszor deficzittel küzdött, de ezek nem voltak olyan nagyjelentőségű események, mint aminőknek akkor ítélték őket, mert hiszen, hála Istennek, közgazdaságunk fiatalabb volt, mint most és elég erőteljes. Azon tizenöt év alatt, amely alatt — megszakításokkal — én e helyen működtem, a politika és a pénzügy lassankint összevegyültek. Most azt merem mondani, hogy abban az időben, amely ezután fog következni, a pénzügy a politika felé fog nőni. A pénzüg} 7 olyan óriási fontosságot fog elérni abban a pillanatban, amidőn a háborúnak vége van, hogy igazi politikummá lesz és sokkal nagyobb jelentőségűvé, mint bármikor eddig a, világtörténetben. Ebből a szempontból tehát azt merem mondani, hogy, ha az ág}mk bömbölése meg fog szűnni és az a borzasztó tűzvész, amely az emberiséget ma jiusztitja, elmúlik, gigászi pénzügyi kérdőjelek fognak megjelenni a láthatárunkon és ezekkel megbirkózni a legnagyobb feladat lesz. Barabás Béla : Már itt vannak ! Hegedüs Lóránt előadó; Én, t. ház, szeretnék egy általános képet adni arról, hogyan gondolom lehetségesnek azt, hogy a magyar állam a háború után reá váró pénzügyi feladatokat teljesítse. Ki jelentem, hogy teljes tudatában vagyok annak, először is, hogy magánvéleményt mondok el, és sem a munkapárttól, sem a pénzügyi bizottságtól felhatalmazásom arra, hogy ezeket elmondjam, nincs, sőt talán ezekről az ábrándozásaimról nem is tudnak ; fogalmam sincs arról, hogy melyik kormány mikor fogja ezeket megvalósítani ; sőt tudatában vagyok annak is, hogy gondolataim annyira töredékesek, hogy bizonyára nagy részökben helytelenek ; de teljesen meg leszek elégedve azzal, ha elegendők lesznek egy jó tervnek a megszületéséhez, amihez mindig szükségesek, hogy mások tévedései előzzék meg. Teljesen meg volnék nyugodva, ha tervem hiányos alkatrészeinek felhasználásával mások fel tudják majd állítani a fentartandó és fenmaradó magyar államnak nagy pénzügyi épületét. . Nézetem szerint abban a pillanatban, amikor a világháború, az emberiségnek ez a legrettentőbb megpróbáltatása, amel} r valahf volt, véget fog érni, abban a pillanatban egy fizikai tünemény fog előállani egész Európában, amely nem egyéb, mint a hevített felületek ismert tüneménye : az a jelenség, hogy amíg hevítenek egy felületet, az azon levő vízpárák, a buborékok, felszállanak és abban a pillanatban, amikor a hevítést megszüntetem, ezek a párák ismét visszacsapódnak a felületre. Ez ugyanaz a tünemény, amelyet látunk naponkint, amikor a köd felmegy a napsütéstől és, mihelyt a napsütés elmarad a köd ismét visszaszáll a földre. Pénzügyi nyelven ez annyit jelent, hogy addig, amíg Európa vérrel és vassal túlhevített felület, e túlhevités folytán mindazok a párák, amelyek voltaképen nem egyebek, mint elpusztított értékeknek a buborékai, felszállanak a levegőbe és az államnál vannak : ma minden háborús terhet az áüam visel. Abban a pillanatban, amikor a béke helyreáll, amikor tehát a hevítés megszűnt, ezek az államhoz felszállott buborékok le fognak csapódni, a magángazdaságokra és az állam terhei a magángazdaságok terheivé válnak. A kérdés az, hogy megbírjuk-e ezt az óriási lecsapódást, hogy 6*
