Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-727

727. országos ülés 1917 T. képviselőház ! A fogyasztó- és a termelő­közönség közt igen nagy az ellentét, nem értik meg egymást. A fogyasztóközönség azt hiszi, hogy a falun minden bővében van, tehát azt követeli a kormánytól, hogy többet hozzon el neki a faluból, hogy több jusson neki a fogyasz­tásra. A termelőközönség pedig azt hiszi, hogy azért, hogy a városi lakosságnak bőven legyen élelmi czikke, a kormányzóhatalom az ő szájá­ból is kiveszi az általa termelt falatot. Ezeket az ellentéteket kiegyenlíteni nagyon nehéz. Itt ismét azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a ministerelnök úrhoz és a kormány­hoz, hogy mivel a város nagyon közel van, a városi fogyasztóközönség a városi lapokkal egye­temben nagyon erélyesen és nagyon közelről tudja hangoztatni azt, amire a városnak szük­sége van, de a falusi nép millióinak nincs mód­jában, nincs reá alkalma mindig a minister­elnök urnak, a kormánynak vagy a hatóságnak fülébe dörögni, hogy mi az ő baja és hogyan bánnak vele. Tehát ne csak a hangosakat vegye figyelembe, hanem a távolban levőket is. Én már aggodalommal észleltem a múlt esztendőben is a rekvirálásnak mikénti keresz­tülhajtását, sokaltam azokat a rekvirálási zak­latásokat, melyekben a mi népünknek része volt, amelynek következése az lett, amit a városban nem akarnak hinni vagy tudni, hogy amikor a városban, ha kevés is van, de mindenkinek van, akkor ma a falun nincs. A falun is van a jobbmóduaknak, a városban is van a jobb­móduaknak, a városban, ha kevés is, de jut a szegénynek is, sajnos azonban, nem akarok nyilt ülésen sokat beszélni róla, a falun ma az a helyzet, hogy az ellátásra utaltak nem kapják meg a kiutalt mennyiségnek negyedrészét sem és a szó szoros értelmében koplalnak és éhez­nek. A rekvirálási eljárás szabálytalansága hozta ezt magával, egyes vármegyék hatóságai nem gondoskodtak, hogy kellőkép el legyen látva a lakosság. Őszintén megvallom, hogy már a múlt esztendőben aggodalommal láttam a t. akkor ellenzéki pártok azon határozatát, mikor még a t. pártok itt ellenzékben voltak és határozati javaslatukban benne volt, hogy kivánták a kor­mánytól az élelmezési czikkek rekvirálásának szigorúbbá tételét. Nem tartottam helyesnek, hogy épen a falu képviselői akarjanak szigorí­tást a kormánytól. És most is, amikor azok a pártok vannak a kormányon, melyek már a múlt esztendőben a rekvirálásnak szigorítását kivánták a kormánytól, én bizonyos aggodalom­mal tekintek a rekvirálás mikénti végrehajtása elé. (Felkiáltások halj elől: Csak igazságos legyen!) T. képviselőház! A t. ministerelnök ur ki­jelentette, hogy a gabonát a cséplésnél rekvi­rálni vagy lefoglalni fogják. Ezt nem tartom helyesnek. Mi lesz azzal a gazdával, kinek veté­sét kieszi a madár, elönti a viz, akinek kifagy a jiinius 22-én, pénteken. 37 vetése és újra kell vetnie a földet, hogy gabo­nája legyen, ha már a cséplőgépnél elveszik a gabonáját. A gazdáknál ilyen körülmények bizony előállhatnak és nem lehet azt ugy meg­csinálni, hogy azonnal elvegyük az egészet és csak annyit hagyjunk, amit azon a napon ki lehet számítani, hogy a gazdának arra szük­sége van, mert ilyen eljárás mellett folytonos nehézségek fordulnak elő és a földek esetleg vetetlenül fognak maradni. Hogy az adagokat hogyan állapították meg, milyen arányban, azt nem tudom. A la­pokban van valami róla, de nem olvashattam el. Tudom, hogy a kényszerítő szükség paran­csol, de lehetetlennek tartom, hogy kisebb ada­got állapítsanak meg, mint előbb, mert lehe­tetlen, hogy kisebb adagokkal lehessen dolgozni a mezőn és el lehessen a munkát végezni a gyárban, a műhelyben. Az igen t. ministerelnök urnak nagyon is figyelmébe ajánlom, hogy kötelességünk ugyan segíteni szövetségeseinket, de azt mondja a köz­mondás, hogy ne szeress mást jobban, mint magadat. Ne haljunk mi éhen azért, hogy azok élhessenek, elsősorban nekünk kell felhasználni azt a gabonát, amit mi termelünk. Egyáltalá­ban az egész ország lakosságához az volna a kérésem, hogy a városi lakosság ne gondolja, hogy a falun a sült malaczok ődöngnek az utczán, mert a gazdának nem lehet szerződést kötnie az időjárással és állategészségügygyel, van ott is baj elég és ne tetézzük ezt azzal, hogy egymás előnyére akarunk valamit kicsi­karni és a kormányt arra szorítani, hogy még ezt vagy még azt újra vegye el a termelőtől. A kormány bizonyára ismeri a termelők helyzetét és bizonyosan nem hagyja meg annál a termelőnél azt, amit nélkülözhetőnek tart, de ha nincs annak a termelőnek, ha az egek nem adnak esőt, ha nem terem a föld, akkor hiába követeljük, hogy az a termelő adjon és adjon, még ezt is adjon, mert hiába minden okoskodás, elsősorban annak, aki azt a földből előkaparja, illik, hegy legyen is abból megélni valója. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennyit akartam általánosságban az uj kor­mány bemutatkozására és már megkezdett mű­ködésére vonatkozólag mondani. En ugy tartom, hogy eszmék mozgatják a világot, eszmék alakítják át az emberiséget, uj emberek hoznak uj eszmét. Itt a magyar országgyűlésen Magyarország kormányzásában egy régi rendszer dőlt meg a mai kormány által, uj rendszer jött elő, uj rendszernek kel­lett következnie. Uj emberek állnak a kormány élén, hozzanak azok uj eszméket, azok az esz­mék fakadjanak a lélekből, gyökerezzenek a szív­ben, valósítsák meg az uj eszméket a demokra­tikus Magyarországnak újjáalakítására, hogy Magyarországon ne érezze magát senki elnyo­mottnak, hogy ne mondhassa Magyarországon

Next

/
Oldalképek
Tartalom