Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-727
727. országos ülés 1917 június 22-én, pénteken. 35 tonos közbeszólások jobb- és balfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak! Ki a következő szónok? (Zaj.) Vermes Zoltán jegyző: Székely Ferencz! (Folytonos zaj. Kovácsy Kálmán közbeszól.) Elnök: Kérem Kovácsy képviselő urat méltóztassék nyugodtan maradni! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy Székely Ferencz képviselő ur beszédét megkezdhesse. (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Csendet kérek, t. képviselő urak. Székely Ferencz képviselő ur van felhiva szólásra. Székely Ferencz: T. képviselőház! A demokrata-párt megbízásából van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy a kormányt teljes odaadással fogjuk támogatni. (Élénk helyeslés balfelöl.) JNTemcsak azért, mert programmja a demokratikus haladásnak minden lényegesebb feltételeit magában foglalja, hanem különösen azért is, mert azok a körvonalak, amelyekkel a kormány az általános választójog keretét felrajzolta, már oly értékes adatokat szolgáltatnak, amelyek az állam jelenlegi kívánalmait kielégíteni látszanak; de legkülönösebben azért, mert a kormány egész összeállítása és különösen pártunk vezérének abba való felvétele teljes személyes garancziát nyújt arra nézve, hogy ez a keret kellő, igaz tartalommal fog megtöltetni (Helyeslés balfelöl.) és hogy majd a törvényjavaslat tartalmát illetőleg nem fognak bennünket kellemetlen meglepetések érni. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel elmondottam volna az okokat, amelyek miatt a támogatást szivvel-lélekkel teljesíteni fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy a tegnapi felszólalásra egy rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenpártnak vezérszónoka, a párt vezetője, gróf Tisza István, hazafias, mély aggodalomtól áthatott hangon azt az intelmet intézte hozzánk, hogy ne térjünk el attól az állásponttól, amelyet ő az ország érdekében helyesnek, jónak tartott és ne döntsük az országot szerencsétlenségbe. Ez a hang, ez a beállítás azt a benyomást teszi rám, mint hogyha tőlünk a hazafiság és a meggondolás hiánya vagy fogyatékossága miatt féltené az ország jövőjét, az ország boldogulását, holott ez ellen a beállítás ellen határozottan tiltakoznunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) Nem ott van a különbség köztünk, hogy ki a hazafias és ki az aggodalmas a haza érdekeinek mérlegelésében; emelt fővel, bátran mondhatjuk Isten és ember előtt, hogy vagyunk oly hazafiak és oly lelkiismeretesek, mint bárki más, (Igaz! Ügy van! bálfelöl. Mozgás a jobboldalon.) a differenczia köztünk nem ez, hanem az, hogy a volt ministerelnök ur nem bizik a népben. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások: Népgyülölo! Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) Kun Béla: Arról van szó, hogy féltik a munkapárt uralmát. (Zaj a jobboldalon.) Székely Ferencz: Nagyon rövid leszek és minden aggresszivitás nélkül. Megkívánhatom, hogy meghallgassanak. (Felkiáltások a jobboldalon : Csak bátran!) A differenczia ott van köztünk, hogy a volt ministerelnök ur nem tartja megérettnek a népet a népjogok gyakorlására, nevezetesen a választójog kellő kiterjesztésére, a különbség tehát ott van, hogy mi azt a népet, amely a harcztéren megállotta a helyét és megállotta a társadalomban is, amely lehetővé tette, hogy mi ma itt vagyunk, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és tanácskozhatunk, azt mi megérettnek, mi méltónak tartjuk a választójog gyakorlására, (Ugy van! Tapsok a baloldalon.) azt hiszszük, hogy joga van arra, hogy a békében kivegye részét a haza felvirágoztatásában, a haza érdekeinek megvédésében és különösen saját érdekeinek gondozásában. Ezt kötelességem volt azért hangsúlyozni, mert mindinkább terjed ugy a házban, de leginkább a sajtóban az a felfogás, mintha mi hazafiatlanok, gondatlanok volnánk, ezt egyszersmindenkorra vissza kellett utasítanom. Minthogy a kormány álláspontja a mienkkel, még egyszer kijelentem, megegyezik, teljes meggyőződéssel, szivvel, lélekkel támogatjuk a kormányt. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Vermes Zoltán jegyző: Szabó István, nagyatádi. Szabó István (nagyatádi): T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A kisgazdák nevében akarom én is nyilvánítani álláspontunkat a kormány székfoglalása alkalmából. Székely Ferencz előttem felszólalt t. képviselőtársamnak a választójog indokolására mondott véleményét legnagyobb részben teljesen aláírom. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) Soha nem tudtam magamnak megmagyarázni, mi vezethette a volt ministerelnök urat abban a tényében, amikor a választójog megalkotásánál különbséget tett ember és ember között, tette a korhatárkülönbséget, hogy aki magasabb iskolát végzett, 24 éves korában választ, aki nem volt oly szerencsés, hogy magasabb iskolát végezzen, csak 30 éves korában lehessen választó. Kun Béla: Esetleg csak 34 éves korában. Szabó István (nagyatádi): Amikor 1848-ban még a múlt században egy oly országgyűlés, amelyet nem is a nép választott, csak a nemesek, egy ily országgyűlés már nem tett különbséget ember és ember között, azoknál, akiknek választójogot adott, akkor a volt ministerelnök ur a XX. században teszi meg ezt a különbséget és ezt az igazságtalanságot 1913-ban törvénybe iktatta. Én ezt akkor is a legnagyobb mértékben rosszalottam, minden alkalommal felszólaltam ellene és amint mondom, ma sem tudom 5*
