Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-727

727. országos ülés 1917 június 22-én, pénteken. 33 mány, mely a közélet tisztaságát helyreállítja (Elénk ellenmondás jobbról.) és az orgiáit ülő korrupcziót megszünteti. Aztán a képviselők összeíérhetlenségéről szóló törvények és szabályok is feledésbe menni látszottak. És mikor az ellenzék szóba hozta azt, a t. volt ministerelnök ur kigúnyolt bennünket, azt mondván, hogy azon a listán, melyet a hadügyministertől megszerzett és itt felolvasott, egyetlen egy képviselő sem találtatott inkompatibilisnek. Ezt természetesen azelőtt mondta, mielőtt a volt kormánypárt t. alelnöke, aki szintén azon a listán szerepelt, letette volna mandátumát. A többi inkonrpatibilitási be­jelentéseink közül is többet talált a jury olyannak a bejelentettek között, kikre nézve az inkompa­tibilitást kimondotta. (Felkiáltások jobbról: Most a kormány programmját tárgyaljuk! Felkiáltások balról: Ez fáj ? Zaj.) Elnök: Csendet kérek, méltóztassék nyu­godtan maradni. Most Molnár képviselő urat illeti a szó, ne tessék őt folytonos közbe­szólásokkal zavarni. Molnár János: S itt eltekintek azoktól a feljelentett képviselőktől, kik elkerülték az ítélethozatalt azzal, hogy már előbb lemondtak mandátumukról, mert tudták, hogy az ítélet rájuk nézve marasztaló lenne. Az erdélyi atroczitások is, melyeket a volt ministerelnök nem volt képes megakadályozni, és még egyéb dolgok is mutatták, hogy e kor­mánynak okvetetlenül távoznia kell. (Félkiáltá­sok jobbról: Az nj kormány programmjáról szóljon!) Majd szólok arról is, csak legyenek türelemmel. De legfőbb oka és szinte betetőzője annak a szükségességnek, hogy a volt kormány távozzék, az vala, hogy igazán megfoghatatlan rövidlátással és érthetetlen siketséggel, se nem látta, se nem hallotta meg az uj idők hullámait és azok moraját. Pedig ugyancsak hallhatta volna és láthatta volna mindezt az orosz ezár­ság megdőlte és a német császár intézkedései alkalmából. Sőt a volt ministerelnök ur még azt az utasítást is, melyet 0 felsége adott neki, preczizirozva benne, hogy miként kívánja ö az uj idők szellemét a választójogi törvényben érvényre juttatni, összezsugorította a hozzá­fűzött kommentár által. Egy hang (a jobboldalon): Természetes, mert más volt a meggyőződése! Huszár Károly (sárvári): A népjog ellen­sége, a királyság ellensége ilyen időkben! Molnár János: Nem az a természetes, amit a t. képviselő ur mondott, hanem az a termé­szetes, hogy ilyen premisszákból más konzek­venczia nem folyhatott, mint a Tisza kormány­nak távozása. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ez meg is történt, itt az uj kormány, tegnap mutatkozott be. (Mozgás a jobboldalon, Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Talán monda­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXSVI. KÖTET. nom sem kell, t. ház, hogy mi készséggel üd­vözöljük az uj kormányt, (Felkiáltások jobb­felöl: Yázsonyit!) nemcsak a személyek válto­zása miatt — mert a személyek változása, bár­milyen jelesek és kiválók legyenek is a szemé­lyek, a haza üdvét nem biztosítják — hanem és főleg azért, mert ezen uj férfiak, legalább mi ugy reméljük, uj elveket, uj szellemet, uj rend­szert, uj irányt, uj világnézetet és uj életet képviselnek és fognak inaugurálni is. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen épen tegnap hallottuk a t. minister­elnök ur ajkairól, hogy az uj, a modern vá­lasztójogi törvénynek r megalkotását elsőrendű feladatának tekinti, (Elénk helyeslés a balolda­lon.) amit mi, néppártiak — mert hiszen a néppárt nevében beszélek — annál nagyobb örömmel üdvözlünk, mert hiszen a néppárt, amióta csak betette lábát e parlamentbe, tehát 21 év óta, állandóan, szakadatlanul számtalan­szor sürgette, kívánta és követelte a választói jognak széles kiterjesztését. (Ugy van! balfelöl.) Sőt legújabban is Rakovszky István t. képvi­selőtársam volt az, aki legelőször említette meg és követelte a hősök választójogát. (Helyes­lés és éljenzések balfelöl.) Azután méltóztatott említeni a minister­elnök urnak a katholikus autonómiát, amely után már nem évek, hanem évtizedek óta vá­gyakoznak a katholikusok (Mozgás és felkiáltá­sok jobbfelől: Minden kormány beígérte!) és amelyet már számtalan trónbeszéd és számtalan ministerelnök nekünk megígért. (Derültség a jobboldalon.) Hiszszük és reméljük, hogy a mos­tani t. ministerelnök ur nem marad az ígéret mellett és nem fogja kisiklani hagyni kezéből ezt a tengeri kígyót, hanem nevéhez fogja fűzni a katholikus autonómia megalkotását. Ugyancsak örömmel üdvözöljök a t. minis­terelnök urat azért az elhatározásáért, hogy a rokkantak, hadi özvegyek és hadi árvák segé­lyezését fokozni fogja, (Helyeslés balfélöl.) amit mi annyira és annyiszor sürgettünk nem egy, nem is tíz, hanem több beszédben is. Hasonlóképen követeltük legújabban is, magam is, mások is, a közszolgálati alkalma­zottak fokozott segélyezését és íme a minister­elnök ur most azt is megígéri, hogy e segélyt fel fogja emelni. A köztisztviselők pragmatiká­jának megvalósítását is megígérte a minister­elnök ur, amelyet nem most, hanem évek óta sürgetett a néppárt. A ministerelnök ur a választói jogról be­szélvén egy igen-igen régi és igen-igen fontos követelésünket is emiitette, azt mondván t. i., hogy arra fog törekedni, hogy a választások tisztasága biztosítva legyen. Ezért is örömmel üdvözöljük őt, de a választási törvény tárgya­lásakor még egy kérésünk lesz hozzá, az t. i., hogy az általánossághoz, az egyenlőséghez és a többihez még egy kelléket fűzzön és ez az, hogy a szavazás kötelező legyen. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom