Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön. 30 egy olyan választójogi reformot hoz, amely bosszú időre nyugvópontra hozza ezt a kérdést. Én egészen fair és becsületes módon akarom a kérdést kezelni. Én elismerem azt,^hogy a korhatár kérdése okoz nyugtalanságot. Én elismerem azt, hogy a korhatár leszállítása 24 évre, amit én a magam részéről helyesnek nem tartok és amivel szemben súlyos aggályaim vannak, alkalmas arra, hogy bizonyos megnyugvást idézzen elő olyanoknál, akik ma a választójog kiterjesztését kívánják. De vájjon áll-e ez a Károly-keresztesek választójogára % Nekem már nem volt alkalmam kellő alapossággal megszerezni £t statisztikai anyagot ; ha tévesek az adataim, nagy köszönettel fogom venni, a helyreigazítást. De én ugy értesültem, hogy május végéig körülbelül 1,500.000 emberről van szó, aki Károly-keresztet kaphat. Ezek közül — kerekszámokban beszélve — 400.000 harminczévesnél idősebb, 500.000 van 24 és 30 év között és 600.000 kiskorú. Ha most felveszem, hogy a 30 évesnél idősebbelmek 50—60%-a ugy is választó és ehhez hozzáveszek még a 24—30 évesekből is egy kisebb mennyiséget, a középiskolai kvalifikáczióval bírókat, akik végzettségüknél fogva választók, akkor azt mondhatom, hogy kerekszámokban beszélve, 1,200.000-rel sza poritan ók a választók számát, akiknek a fele kiskorú és tetemes része 18—19 éves gyerek. És minden hónappal, amivel tovább tart a háború, nő az abszolút szám, de persze a gyerekek számával nő . . . Létay Ernő: Nem gyerekek ! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : Hát mik ?) Héderváry Lehel: Hősök! (Zaj.) Gr. Tisza István : Ebben igazán semmi kisebbítés nincs ; bár magamról is elmondhatnám ezt. Nekem nagyon szeretett és kedves rokonaim, unokaöcséim vannak közöttük, büszke vagyok rá, hogy mikép viselik magukat, de a haza kormányzását mégsem biznám rájuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most vegyük azt. hogy ez kikből alakul. Minden válogatás nélkül mindenkiből, aki véletlenül 12 hetet töltött a tűzvonalban. Itt nem kell se bátorság, se megbízhatóság, se becsületesség, se semmi a világon. Akik egyfelől testi alkalmas voltuknál fogva, másfelől a beosztás véletlene következtében, harmadszor mert egy betegség, vagy egy sebesülés véletlene ugy érte őket, hogy 12 hetet töltöttek a fronton, azok megkapják a választójogot. És ha most ennek a nagyrészében kiskorú, megfelelő részében analfabéta, nagy részében nemzetiségi tömegnek a választójogot a kezébe adjuk és amellett a legnagyobb igazságtalansággal elzárjuk a választójogot sokkal érdemesebb emberektől, akiknél a véletlen ugy akarta, hogy nem töltöttek 12 hetet a fronton : hát most azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy ezzel nyugvópontra jut a választójog ? Hát azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy az a másfélmillió Károly-keresztes belenyugszik abba, hogy ő kvázi kihalófélben legyen választó, hogy ő a maga személyére megkapja a választójogot, de azután olyan további intézményes ujabb alkotások ne legyenek, amelyek ezt az óriási radikális áradatot állandósítsák ? Nem gondolja, hogy amelyik nap a másfélmillió Károly-keresztes szavazatával létrejött egy magyar képviselőház, abban lesz egy nagyon erős párt, amely az agitácziónak minden fegyverével küzdeni fog a legszélsőbb radikális választójog mellett % Mert ezt a flagráns igazságtalanságot, ami ebben a választójogban rejlik, ezt többet semmi más meg nem orvosolhatja, mert a Károly-kereszttel nem bíró tömegekből a jogfosztás gondolatát semmi ki nem veheti. Ha a t. ministerelnök ur a Károly-kereszteseket bebocsájtotta, engedjen meg, ezzel megteremtette Magyarországon is a legszélsőbb általános egyenlő szavazati jogot, minden kautéla nélkül, minden garanozia nélkül, a maga legnemzetrombolóbb alakjában. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes I) Ezt a veszedelmet látom én és ezt a veszedelmet látva kell állást foglalnom a t. kormány választójogi álláspontjával szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) .Bocsánatot kérek, én eg}>ébként nem akarok gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur utolsó beszédével foglalkozni, mert igazán nem szeretek parancsoló szükség nélkül személyes természetű polémiákba bocsátkozni. De engedjen meg nekem igen t. képviselőtársam, azt a személyes támadást, amely különben teljesen parlamentáris formák között és oly hangon történt, hogy — ami az egyéni szempontot illeti — semmiféle sérelmein nem lehet miatta, azt nem hagyhatom szó nélkül, mert hiszen nem közömbös a közérdekre nézve, hogy ezt a kérdést tisztázzuk. [ Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) A t. képviselő ur engem jó hazafinak, tehetséges embernek, de veszedelmes embernek tart. HÓdy Gyula : Az ugy is van ! (Felkiáltások a jobboldalon ; Hódy ur mondja l) B. Lévay Lajos: Mindig szerepelni akar! Gr. Tisza István : Veszedelmes embernek tart, mert nem tudom előre látni a veszélyeket és szuggesztív erőmmel nekiviszem a nemzetet ezeknek a veszélyeknek. Hát ha én visszagondolok egész közpályámra, arra a 30 esztendőre, amit hol egymás mellett hol egymással szemben végigéltünk, akkor nagyon sajátságosan érzem magamat. Mert hiszen vörös fonálként húzódik végig ezen a mi közpápályánkon, hogy én láttam veszélyeket és próbáltam a nemzetet azoktól megkímélni, ezekre a veszélyekre én igyekeztem figyelmeztetni honfitársaimat, ezeknek a veszélyeknek útjába én dobtam oda egész egyéniségemet, (Igaz ! ügy van / jobboldalon.) és fájdalom, nagyon sokszor a t. képviselő urnak teljesen jóhiszemű, de teljesen rövidlátó eljárása volt az, mely meghiúsította ezt a munkámat. Csak mellékesen jegyzem meg ezeket, mert utóvégre ezek most nem fontos dolgok. Felhozza
