Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

304 738. országos ülés 1917 egy választójog, melyet akkor az egész Anglia nagyon kis kivétellel nemzeti csapásnak tartott, amelyiket a radikális özönvíznek tekintettek és amely 2,600.000 választót eredményezett 40 millió lakos mellett, vagyis 6 és fél százalékát az összes lakosságnak, vagyis ép annyit, mint amennyi része a magyar lakosságnak nem most, hanem a mi választójogi reformunk előtt birt választójoggal Azt a választójogi állapotot tehát, amely Magyarországon volt s amely egyenlő volt azzal, ami Angliában 1867-től 1887-ig fennállott, valóban n"m lehet mint valami nem tudom micsoda középkori reakczionárius dolgot odaállítani, mely jóformán nevetségessé teszi azokat az embereket, akik mellette egyáltalában állást foglalnak. Ilyen alapból kiindulva nem is lehet azután 3—400%-os választói szaporodásról beszélni, mert sokkal nagyobb számhoz érkeznénk, mint az országnak egész férfilakossága. Ha nem volt szerencséje az igazságügyminister urnak angol példájával, azt hiszem még sokkal szerencsétlenebb az osztrák viszonyokra való hivatkozással. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az igazságügyminister ur nézetem szerint egészen tévesen és egyoldalúan kezeli ezt a kérdést, mert azt mondja, hogy az általános szavazati jog előtt is voltak nemzetiségi ellentétek Ausztriában és teljes joggal rámutat ezen köztudomású tény bizonyítására arra, hogy pl. a csehek magatartása a 60-as és 70-es években sokkal eksztremebb volt, mint az általános szavazati jog behozatalát követő időben. Aranyigazságok, csakhogy ez az igazság nem dönti el a kérdést, mert a kérdés lényege abban rejlik, hogy mig az osztrák választójog az értelmesebb néprétegeknek adott túlsúlyt, addig szemben a cseh szeparatisztikus törekvésekkel ott állott egy nagy, kompakt, erős német párt. A német fajnak színe-java bejutott a parlamentbe és belevitte azt az egész szellemi és erkölcsi erőt, amelyet az ausztriai németség képvisel. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt az erőt robbantotta szét, jmsztitotta el az általános szavazati jog (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és ha most analizáljuk a dolgot, ha nézzük, mit mivelt az általános szavazati jog a németség képviseletében, akkor azt látjuk, hogy bizonyára nagyon tiszteletreméltó emberek az osztrák képviselőház tagjai, legkevésbbé sem szándékozom bármennyire is érinteni őket, de vájjon azok a nagy államférfiúi kvalitással biró német politikusok bejuthatnak-e ma az osztrák képviselőházba ? Nem is próbálnak fellépni és mandátumhoz jutni. A német mandátumok nagy része igen derék emberek kezében van, de akiknek tetemes része elemi iskolát végzett s alig van köztük olyan, kinek egyetemi műveltsége volna. A megölő bstüje a németek befolyásának Ausztriában az volt, hogy ugyanazok a nemzetiségi tendencziák, amik megvoltak az általános szavazati jog behozatala előtt is, egészen más, Julius 12-én, csütörtökön katasztrofális sulylyal nehezednek az osztrák közéletre és államra most, mikor nem áll velük szemben a megfelelő ellensúlyozó. Nézzük, mit művelt az általános szavazati jog a lengyelekkel. Addig, mig a lengyel intelligenczia fentarthatta túlsúlyát a galicziai képviseletben, egész zöme kevés kivétellel olyan lengyel-párt kezében volt, amelyik, amellett, hogy a legnagyobb életrevalósággal tudta a maga nemzetiségi különérdekeit képviselni, birt érzékkel az osztrák államiság követelményei iránt is. Nézzük meg ma, hogy micsoda elemekből áll a lengyel képviselet az osztrák parlamentben és milyen nehéz ma a lengyelek vezetőinek csak félig meddig megtartani azt a vezetőszerepet, amit játszva megtartottak addig, mig az osztrák választójog nem a nagy tömegeknek juttatta a túlsúlyt a képviselőházban. A t, igazságügyminister ur megmondja, hogy mi keletkezett az általános választójog következtében ? »Keletkezett az, hogy az a párt, melyet a legrombolóbbnak tartottak, a szocziáldemokrata párt, a cseh és lengyel nemzetiségre, valamint a németekre kiterjedő szocziáldemokrata párttá szervezkedett át, s a felforgató forradalmi párt az osztrák egybefogó államiságnak egy pillérévé lett.« Uram Istenem, ennek felolvasása, azt hiszem, kell, hogy mosolyt keltsen mindenki ajkán. (Igaz! Ugg van ! a jobboldalon.) Ausztriában a szocziáldemokrata párt miként hatott a nemzetiségekre ? Ugy, hogy Ausztriában a szocziáldemokráczia is külön nemzetiségi pártokra szakadt. Erek szaladgálnak Stockholmba egymás ellen árulkodni és különböző romboló terveket kovácsolni. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Hol van itt az az osztrák egybefogó államiság, melyet ezen szocziáldemokrata párt képviselne ? Ellenkezőleg, bebizonyosodott egy másik nagy igazság, amelyet szintén szem előtt kell tartanunk, ha nagy veszélyeknek nem akarjuk magunkat kitenni : a szocziáldemokráczia annál inkább levetkezi nemzeti jellegét, mentül műveltebb népfajokról van szó. A német szocziáldemokráczia sokkal kevésbbé nemzeti jellegű, mint a cseh, sőt talán a cseh is kevésbbé, mint a rutén. A primitívebb népfajoknál, hol a gazdasági momentumok kevésbbé tudják a nagy tömegek életét uralni, a szocziáldemokráczia csak akkor boldogulhat, ha párosul a legmesszebbmenő naczionalista agitáczióval. Ausztriában látjuk, hogy a németség poziczióját meggyengítette a szocziáldemokráczia, mert az osztrák német szocziáldemokraták, ha bizonyos határig megtartják is német jellegüket, mégsem olyan támaszai a német nemzeti ügynek, mint a német polgári pártok. A szláv népfajok szocziáldemokratái ellenben a legultrább nemzetiségi agitatórius jelszavakkal dolgoznak, a legszélsőbb nemzetiségi szempontokat és irányzatokat képviselik. Nagyon félek tőle, hogy nálunk is ez állana be. Ha a nagy tömegeknek juttatnék az uralmat, a magyar tömegekben lesznek sokan, kikben a nemzetközi gazdasági jelszavak el fogják tudni homá-