Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. <! mikor nem tud már többé menekülni az áldozatoktól, mikor már nem ő az ura többé a kérdésnek, hanem a kérdés ur ő felette. (Taps bálfelől.) Ezután következett megint a hibák legóriásibb példánya. T. képviselőtársam az előtt igen alkotmányosan kifejtette azt, hogy hagyjuk a király személyét ezen kérdésen kivül. Ne vigyük be egy olyan megoldás mellett, amely nemzeti veszedelem. Igaza van a t. képviselő urnak, de ki az, aki a király személyét ebbe a kérdésbe belevitte: az ellenzék-e vagy a volt ministerelnök ur? (Derültség jobbfelöl.) Ki ellenjegyezte azt a királyi kéziratot (Taps balfelöl.) és ki felelős azért a királyi kéziratért, amely a világháborúban ezt a kérdést a,, napirendre hozta? Nem mi, hanem igenis ő. O volt akkor ministerelnök. Mikor ezt tette, teljes szolidaritást vállalt, mert nem lehet másképen, azzal az elvvel, amely ellentétben volt azzal az állásponttal, amelyet röviddel azelőtt elfoglalt, azzal az elvvel, hogy a választói jogban is ki kell fejezni a hálát azok iránt, akik hősiesen védték a hazát. Mikor ezt tette, akkor a király nevében napirendre tűzte ezt a szerencsétlen kérdést. Miután azt már több kormány megígérte, miután már több messzebbmenő javaslat a ház előtt volt, miután mindezek daczára semmi érdemlegest nem kaptak a kizárt néptömegek, a világháború perczeiben a király nagyhatású szavával hirdette, hogy ezt a kérdést messzemenőleg kell megoldani. És akkor a t. ministerelnök ur olyan hihetetlen tévedésben volt, hogy ezt a nagy ígéretet, hogy ezt a nagy perezekben tett nagy királyi nyilatkozatokat kielégíti azokkal az apróságokkal, amelyeket az akkor megjelent kommünikében közhírré tett. (Taps balfelöl.) Hogy valahogy kivül ne maradjon ő Felségének a királynak szent és sérthetetlen személye ezen kérdésben, még lemondását is ugy csinálta, hogy az a választói jog kérdésben történt, holott tudhatta azt, hogy ennek következménye a király személyének beállítása lesz ebbe a vitába. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ámbár én sohasem fogok arra hivatkozni, hogy a király ilyen vagy olyan választójogot akar, én mégsem fogok olyant megszavazni, amelyet jónak nem tartok és ha valamit megszavazok, azt azért fogom tenni, mert az adott körülmények között jónak tartom, ezért a szavazatomért én vagyok felelős, azért a javaslatért, amelyet a kormány beterjeszt, a kormány felelős és nem a király és a király személyét hagyjuk a játékon kivül, (Helyeslés jobbfelöl.) de ebben a kérdésben leginkább a tisztelt volt ministerelnök ur keverte bele a király személyét olyannyira, hogy azután az emberek lelkében tényleg nem lehet őt különválasztani ebben a kérdésben. Formailag lehet, de lényegben odacsatolta a nagy választójogi reformhoz, a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. demokratikus választójogi reformhoz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ily körülmények között a világháború perczeiben kérdezem, lehet-e azt a kérdést további ellenállásokkal megoldani akarni ? Nem világos-e, hogy ez még messzebre, a radikalizmus karjaiba fogja hajtani az országot? Egy ellenállás, amelyre valószínűleg hajlandó t. képviselőtársam — ismerem őt régtől fogva — végzetes eredményeket szülhet; kompromittálhatja, a legnagyobb veszélybe sodorhatja azokat a konzervatív elemeket, akiket fenntartani nekem ma is czélom. Es én nem azonosítom magamat semmi olyan politikával, amely a magyar történelmi osztályokat és mindazokat az elemeket, amelyek a múltban érdemeket szereztek, amelyre szükség van a jövőben, létükben akarná veszélyeztetni. De ki veszélyezteti azokat, az-e, aki megakarja őket nyerni a világtörténelem által előkészített, szükséges, megváltozhatatlan reform számára vagy az-e, aki szembe akarja állítani a világtörténelem szekerével, aki szembe akarja állítani a dolgok logikájával és aki ezáltal azokat az osztályokat magukat a megsemmisülés szélére sodorja. (Taps balfelöl.) Ismert dolog, a történelem lapjai számos adatot mutatnak fel, hogy a radikalizmus minden győzelmét, minden haladását a konzervativizmus makacssága, konóksága idézte elő. (Taps bálfelöl.) Ne kövessék el újból ezt a hibát. Ismerjék fel a történelem intő szavát, alkalmazkodjanak ahhoz, ami elkerülhetetlen, módosítsák, a lehetőségig javítsanak rajta, ha tudnak és amennyit tudnak, de ne álljanak elébe, ne akarják megakasztani azt, amit megakasztani általában nem lehet. (Igaz! Ugy van! taps balfelöl.) És mikor a t. képviselő ur azt mondja., hogy ő óva int a háború alatti választásoktól, akkor én csatlakozom az ő szavához, én is azt mondom: a lehetőségig tartózkodjunk attól. A választás ténye óriási megpróbáltatása a magyar nemzet idegeinek olyan időkben, mikor nyugodtságra van szükség, mikor a lét és nemlét kérdésével kell leszámolnunk. Tényleg könnyelműen a választások fegyveréhez nyúlni bűn volna. Kérve-kérem, tegye lehetővé azt, hogy a szükséges reformot választások nélkül is megvalósíthassuk. Mert ha ezt nem teszszük, akkor ez a kormány, ha nagy czéljait megvédeni akarja, ha felelni akar a közbiztonságért, a köznyugalomért, nem teheti azt most, hogy elzárkózzék végtelen időkig ettől az égető kérdéstől, amely ennyi hiba által elmérgesittetett, amely a világháborúban nem tür olyan megoldásokat, amik annyit jelentenének, mint a küzdelemnek, a hareznak végtelenségét, folytatását a háború végéig. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés balfelöl.) Óriási nehézsége volna a kormánynak, ha arra vállalkoznék most, hogy a történtek után, a világháború befejezése utánra, bizonytalan időkre tolja ki ezt a kérdést. Akarhatja azután már a 4