Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-738
302 738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön. vezetőivel, hogy legalább bizonyos békésebb mederbe tereitessék a dolog. (Mozgás a jobboldalon.) Már most a t. belügyminister ur azt mondja, hogy sikerült neki a munkások vezetőit rávenni arra, kogy a tüntető tömegeket vagy csoportokat a központi városháza udvarára vezessék be és őt biztosítsák, hogy onnan a szervezett munkásság megfelelő rendben el is távozik és, amint a t. belügyminister ur mondja, erre a munkás vezéreli garancziát is vállaltak. Már most semmi nyomát nem látom annak, hogy a garancziavállalásnak mik voltak a következései, mert hiszen, ugyebár, tudhatjuk, hogy a városház udvarán lefolyt tüntetés után egy része együtt maradt a tüntető tömegnek és törvényellenes cselekedetre ragadtatta magát, (Ugy van! a jobboldalon.) Hát én nem tudom, történt-e valami abban az irányban, volt-e valami konzekvencziája annak, hogy a munkásvezér urak, vagy nem akarták, vagy esetleg, ha akarták is, nem tudták beváltani azt a garancziát, amelyet a t. belügyminister ur beszéde szerint a t. minister urnak adtak ? Másik intézkedése a t. belügyminister urnak vonatkozott a Károly-körut azon részének megvédésére, ahol a munkapárti kör is van. A t. belügyminister ur azt mondja, hogy utasítást adott, miszerint ott megfelelő erős rendőri kordon állittassék fel és a rendőrség egyik bűnéül azt rója fel, hogy ez a rendőrkordon későn állíttatott fel. Hát én azt hiszem, hogy a t. belügyminister urnak ez a vádja nem igazságos és nem indokolt. En körülbelül félnyolcz óra tájban mentem a képviselőház felől a Károly-körúton végig a körbe automobilon, és miután aznap kénytelen voltam korában távozni, háromnegyed nyolczkor mentem el; akkor még rendőrkordon nem volt, de akkor egyáltalában az utczán nem volt nagyszámú embertömeg és annak a viselkedése némi kiabálástól eltekintve még meglehetősen ártatlan, békés határok közt mozgott. Magam nem voltam tovább tanuja az eseményeknek, de ugy tudom mindenkitől, hogy nem az okozta az ablak-beverést és az egyéb büntetendő cselekményeket, mintha a rendőrkordon nem lett volna ott, mert az már ott állott akkor, amikor a törvényellenes cselekedetek elkövettetettek. (Ugy van! a jobboldalon.) De itt jön a t. minister ur másik vádja, amely szerint »kétezer ember csoportosult a Károly-köruton ós ezt a kétezer embert órákon keresztül nem volt képes az oda kirendelt háromszáz gyalogos és hatvan lovasrendőr eltávolítani, daczára az államtitkár ur által személyesen adott utasitásnak.« (Mozgás.) Ez a »daczára« szócska nincs rendjén. Nem volt képes megtenni az államtitkár ur által adott utasítás folytán, utasítás miatt. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hiába állítunk oda akármilyen rendőrkordont, ha annak a rendőrkordonnak nem lehet a kellő erélylyel fellépnie; hogyha felszólításának a tömeg ellenszegül, ha azzal a tömeggel szemben az ő törvényes eszközeivel fel nem léphet, akkor kár is a rendőrkordont odaállítani, mert e szegény embereket csak blaniirozásnak, bántalmazásnak és megsebesülésnek teszszük ki. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen ebben az esetben is, ha jól tudom, az az egyedüli vér, amely folyt, az egyik szegény, az államtitkár urat védelmezni akaró rendőraltisztnek vére volt. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Hódy Gyula: Nem volt szükség megvédeni az államtitkár urat, nem volt erre szükség. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István: És ha a t. belügyminister ur azt mondja, hogy »fel kell tenni a kérdést, miért nem volt teljesítve az a rendelkezés, amelyet kiadtunk, miért nem volt hatékony a rendőrség működése«, hát ezt a mondatot megint kissé másként konstruálnám és azt mondanám, a válasz igen egyszerű: nem volt hatékony a rendőrség működése, mert teljesítve volt a rendelkezés, amelyet a belügyminister ur adott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Most, t. ház, ezzel utolsó megjegyzésemhez érek, a t. belügyminister ur felelősségre vonja a rendőrfőkapitányt és mindenekelőtt azért a hibáért teszi őt felelőssé, hogy azt az utasítást, amelyet a munkások felvonulására vonatkozólag »kiadtunk«, — amint mondja a t. belügyminister ur, — >;, hogy t. i. a lehető legtapintatosabban kell velük bánni, hogy lehetőleg vér ne folyjék, ezt az intézkedésünket akkor is alkalmazta az egész vonalon, amikor már nem a felvonulásról volt szó, hanem az utczai rombolásról és a kártevésről«. Hát, bocsánatot kérek, lehet, hogy a t. belügyminister ur ezt az utasítást csak a felvonulásra adta, de ezt az utasítást a helyszínén az államtitkár ur, — legalább minden lapban azt olvastam... Hódy Gyula: Mióta tetszik hinni alapoknak? Gr. Tisza István: . . . amikor felvonulásról már nem volt szó, mert lefolyt az egész népgyűlés és amikor javában folyt az utczai rombolás ; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) engedelmet kérek, ezekért a hibás utasításokért felelősség nem terhelhet mást, mint a t. belügyminister urat és a belügyi államtitkár urat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hódy Gyula: Nem tetszett olvasni, hogy azt mondta az államtitkár?... (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Hallj uh! Elnök csenget.) Gr. Tisza István: És engedjen meg nekem a t. belügyminister ur, az igazságérzetem lázad fel, amikor azt látom, hogy az ily hibás utasítás teljesítéséért azután egy olyan érdemes férfiúnak kell egy fényes hivatali pálya végén lakolni (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és bűnbakul odaállittatnia, aki bizonyára ez esetben is teljesítette volna kötelességét, ha abban a t. belügyminister ur meg nemakadályozza. (Igaz!
