Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

300 738. országos ülés 1917 július 12-én, csütörtökön. tartom, nem lehetne-e megfelelő megoldást találni arra, hogy a kereskelemügyi ministernek az a hivatalnok- vagy hivatásszerű államtitkára, aki a vasúti ügyeket viszi, egyúttal elnökigazgatója legyen a magyar államvasutaknak is. Én azt gondolom, hogy egy ilyen megoldást, ha az ennek utjáhan álló nehézségeket eliminálni lehet, legjobban fogja biztosítani mindazoknak az anomáliáknak kiküszöbölését és szanálása, amelyek ma előállnak abból, hogy a vasúti ügyek a ministerium és az igazgatóság között vannak megosztva ós nagyon sokszor szenved az ügyeknek megfelelő és gyors ellátása a ministerium és az igazgatóság közötti súrlódások folytán. Fokozott mértékben állanak fenn ezek az aggályok az u. n. jóléti ministeriumra nézve. Méltóztassanak a t. kormány tagjai igazán közelről megvizsgálni ezt a kérdést, mielőtt ebben a tekintetben végleg döntenének. Méltóztassék nekem megengedni: én a legczélszerütlenebb dolognak tartanám az egészségügyet kiszakítani a belügyi igazgatásból. Az egészségügy a községben, a közéjjhatóságoknál és a ministeriumban olyan szerves kapcsolatban áll a belügyi igazgatással, hogy annak külön ministeriumba való utalása nagyon súlyosan megboszulná magát. De talán még fokozottabb mértékben áll ez a munkásjóléti kérdéseknek a kereskedelmi ministeriumból való kihasitására. Hiszen hogy képzeljük el, hogy a munkásügy iparpolitikai vonatkozásai a szocziálpolitikai vonatkozásoktól el választassanak ? És hogy képzeljük el pl. azt, hogy az az iparfelügyelő iparpolitikai vonatkozásokban a kereskedelemügyi ministernek, szocziálpolitikai vonatkozásokban egy más ministernek legyen a közege, vagy esetleg külön közegek állíttassanak fel, akik a munkásoknak az ügyeit és a magyar iparnak a munkáskérdéssel kapcsolatos ügyeit egymás mellett, kellő kapcsolat, kellő összhang nélkül, mindenik a maga külön, egyoldalú szempontjából lássák el ? Hogyan akarunk egészséges magyar iparpolitikát folytatni, hogyan akarjuk a magyar iparnak azokat a nagy érdekeit megóvni, amelyek a munkáskérdéssel kapcsolatosak és amelyek mélyen döntő fontossággal belejátszanak a külfölddel való versenyképességünkbe, ha a szocziálpolitikai vonatkozásukat az iparés kereskedelemminister hatásköréből kiveszszük és egészen, külön egyoldalúan, népjóléti szempontokat követő hatósági szervezet kezére bizzuk ? Ezek voltak azok a szempontok, t. képviselőház, amelyek arra indítottak volt egynéhányunkat, akiknek alkalmunk volt az igen t. ministerelnök úrral e kérdésről beszélni, hogy azt a kérést intézzük hozzá, ne komplikálja ezúttal végleges szervezési kérdésekkel a ministeri tárczák felállítását és csakis ez hoz bennünket abba a helyzetbe, hogy e javaslatot ugy amint előterjesztetett, elfogadjuk. Elfogadjuk, nem mintha helyesnek, nem mintha szükségesnek tartanok. Őszintén szólva, nem látok semmi okot rá, hogy a magyar ministerek száma négygyei szaporittassék. De ha egyszer ez a kormány, amely most felelős az ügyek intézéséért, az a kormány, amelynek működése elé akadályokat gördíteni nem akarunk, a maga felelőssége tudatában ezt kívánja és szükségesnek tartja, a mai egész politikai helyzet nézetem szerint azt vonja maga után, hogy ennek a t. kormánynak az ellenzéke, amely ezúttal véletlenül töbségben van, ezt a többségi jogát, mint sok más kérdésben, itt se használja fel arra, hogy útját állja a kormánynak ezen elsősorban kormányzati kérdésekben. (Ugy van! jobbfelöl.) Ismétlem, a törvényjavaslatot elfogadjuk anélkül, hogy álláspontjával azonosítanék magunkat, anélkül, hogy aláirnók, hogy valóban szükség volt ennek a négy ministeri tárczának a felállítására. Laehne Hugó: De kettőre szükség volt! Gr. Tisza István; Kérem, kettőre sem volt szükség. Egészen más dolog volt az. Két ministeri állás szervezésére igenis, gondoltam akkor, amidőn ez azzal a politikai gondolattal volt kapcsolatban, hogy a háború tartamára bevonassanak a kormány kebelébe olyan férfiak is, akik az akkori ellenzékhez tartoztak; ez a gondolat tette akkor a mi szempontunkból is indokolttá és szükségessé a dolgot. (Mozgás balfelol.) de nem az, mintha magában véve szükségesnek tartottuk volna a ministeri állások szaporítását. Hódy Gyula: Tehát a politika köretelte! Gr. Tisza István: Ugy hiszem, az igen tisztelt kormány nem ilyen szempontból fogja fel a dolgot, tehát ez az indok semmiesetre sem áll fenn, amely minket akkor vezetett. Most méltóztassanak nekem megengedni, — mert hiszen, gondolom, olyan javaslattal állunk szemben, amely a ministerium össze.alkotására vonatkozván a t. kormány egész működésének bírálatára nyújt alkalmat — hogy egy kérdéssel foglalkozzam röviden, amelyet csakis azért nem teszek interpelláczió tárgyává, mert nem óhajtom ebben a kérdésben a háznak állásfoglalását provokálni. Nem óhajtom azért, mert ez az állásfoglalás az én igénytelen nézetem szerint nem lehetne egyéb, mint a t. kormány és illetőleg a t. belügyminister ur eljárásának a rosszalása, a mai pillanatban j^edig nem vállalom a felelősséget egy ilyen határozat politikai konzekvencziáiért. Ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy itt tegyek egy pár megjegyzést a t. belügyminister urnak az utolsó tüntetés alkalmával tanúsított magatartására és a tüntetésre vonatkozólag másnap tett nyilatkozatára. (Sálijuk! Halljuk!). Előrebocsátok egy dolgot. Bizonyos körök a tendencziózus ferdítéseknek egész rendszerével igyekeznek Budapest népével vagy Budapest népének egy részével elhitetni azt, minthogyha én, nem tudom, micsoda vérontó egyéniség vol-