Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-737
268 737. országos ülés 1917 Julius ll-én, szerdán. önálló ekszisztencziához kell juttatnunk, még pedig a föld birtokán. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből az következik, hogy az általános választójog előfeltétele — legegyénibb nézetem szerint, melylyel talán pártomban is egyedül állok — a kötött földbirtokok felbontása, a holtkézi vagyonnak állami kötvényekkel való kicserélése és az államnak olyan kisajátítási joga, hogy bármiféle birtokot, legyen az kötött vagy nem kötött, uj vagy régi szerzemény, kisajátíthasson a magyar nemzeti telepítés czéljaira. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Barthos János: A bankok ne parczellázzanak. (Zaj.) Darvai Fülöp: Állami érdek. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Hegedüs Lóránt: Elmondtam három feltételt. A negyedik oly egyszerű, hogy azt bizonyára mindenki elfogadhatja: negyedik feltétel az, hogy legyen meg a béke. Mert az általános választójog kérdését ketté kell választani. Egyik része az ipari munkásság választójoga, ehhez nem kell megvárni a békét. Itt világosan látjuk mindannyian, hogy hibás az 1913-iki törvény; látjuk, hogy az ipari munkások igényeinek kielégítésével semmiféle nemzetiségi veszély nem jár, ezt tehát megcsinálhatjuk most is. Ellenben nem csinálhatunk meg semmiféle oly választójogot a háborúban, mely nem minden magyar párt egyetértésével alkottatik meg, mert ez oly irtóztató konvulziót idézne elő, aminőt még békében is alig birna ki az ország, (ügy van! jobbfelöl.) A t. ministerelnök ur talán azt hiszi, hogy megijedünk attól a fenyegetéstől, hogy ö fel fogja oszlatni a házat. Epenséggel nem vagyunk hajlandók ettől megijedni. Mert azt hiszszük, hogy a kormány teljes tudatában van felelősségének és tudja, hogy az uj választás a háborn alatt először is technikailag keresztülvihetetlen. Hogy midőn alkotmányjogi kérdésről van szó, akkor a hősies harczosok ne adhassák le szavazatukat, hanem a választás_ a felmentettek előjoga legyen : ez lehetetlen. (Élénk tetszés jobbról.) Azok a most harcztéren lévő választók jobban tudják, mint én, hogy kinek kell választójogot adni: mindazoknak-e, akik a harcztéren vannak, vagy talán nem mindazoknak, akik ott vannak. Okét kizárni az uj választásban való részvételből — istentelenség. De azért sem lehet választást csinálni háborúban, mert a magyar embert annyira elfogja a furor politicus, hogy az a választásra még a pokol mögül is haza fogna jönni. Elmondok egy dolgot, mely mindennél jobban jellemzi ezt. Fiatalabb koromban lovon és gyalog bejártam Moldvát az ottani magyarság tanulmányozása végett. Találtam ott még Ulászló korában odakerült magyarok leszármazottjait ; találtam olyanokat, akik jó magyarok voltak addig, ameddig a francziskánus barátokat el nem vitték onnan, de találtam olyanokat is, akik egész dühvel beszéltek a magyarokról, olyan korcsot is, aki a magyarokat annyira szidta, hogy még azt is mondta: a románoknak kellene meghódítaniuk Erdélyt! Es egy ilyen moldvai embernek a tükrébe tűzve láttam egy kortestollat, melyre ez volt nyomtatva: » Éljen Neumann Ármin!« (ElénJc derültség!) Magyarázatul előadta azt, hogy minden választásra azért hazamegy a szülői Magyarországra. (Élénk tetszés.) Azután meg nem hiszem, hogy választás lehetne, azért sem, mert 0 felsége szentesitette azt az 1915-iki IV-ik törvényt, melyben az önök egyik vezére kívánságára vétetett be kétszer is, hogy a háború alatti választás »erkölcsi lehetetlenség«. (Ugy van! jobbfelöl.) Sok mindent el tudok képzelni: azt is, hogy a 20 éves kiegyezés az önálló vámterület. (Hosszantartó élénk derültség jobbról.) De azt, hogy a kormány túltegye magát ilyen erkölcsi lehetetlenségen, hogy olyan választást csináljon, melyről maga a törvény mondja, hogy erkölcsi lehetetlenségben fogantatnék: azt nem bírom elhinni! Tehát ha ez nem lehetséges, ebben a parlamentben kell valami választójogi megoldást csinálni, mely megfelel a magyar érdekeknek. Ilyen megoldás csak a magyar nemzet egész közjogi felfogása, összes történelmi hagyománya alapján lehetséges. Nekem az a bizonyára helytelen történeti metafizikai nézetem van, hogy minden országnak van egy sablonja, mely szerint kormányoztatik és melyet kritikus időben kihúz a fiókból, hogy alkalmazza. Az angol séma az, hogy a leghatalmasabb kontinentális állammal szemben egész Európát háborúba uszítsa; ezt a sémát alkalmazta már XIV. Lajos idejében, Napóleon alatt s ezt teszi most is. De van egy magyar történeti séma is, egy nemes hagyomány, melyet kritikus időkben, midőn a jogtalanok jogot követeltek, a magyarság mindig alkalmazott: egyértelmüleg adva meg azt a jogot, amelyet egyértelmüleg megadhatott. Ez volt az az óriási erő, mely össze tudott minket tartani itt a Tisza mentén, s ezt a hagyományt kell tovább is ápolni. Mi protestánsok sohse feledtük el, hogy 1790-ben a katholikus rendek voltak azok, akik nekünk protestánsoknak jogot adtak; s ezért a papság néha veszekedhetett, de Magyarországon vallási harczok nem lesznek; 1848-ban is a nemesség maga adta meg a jogokat a népnek. Most is tehát magunknak kell megadnunk a választójogot azoknak, akiknek megadhatjuk és nem szabad ezeket a kérdéseket pártszempontból egymás fejéhez vagdosnunk. Ezért az általános választójog kérdését, ismétlem, ugy kell megoldanunk, hogy kettéválasztunk két dolgot: a szocziális haladást és a nemzetiségi kérdést. A szocziális haladást, ugy mint Kossuth és Deák tették, fel kell fognunk e magyarság vitorláiba, de nem ugy, hogy
