Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-737
737. országos ülés 1917 Julius ll-én. szerdán. 265 Mért állták annak útját és mért nevezték azokat röviden hazátlan bitangoknak? (Derültség jobbfelöl.) Ezután következett a koaliczió kormánya, amely 0 felségétől pontokban szedett utasítást kapott, amelybe világosan bele volt irva, hogy mindent megelőzően először a választójogot kell megcsinálnia. (Igazi TJgy van! jobbfelöl.) Gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselő ur abban a beszédben, amelyet a kormány bemutatkozásakor tartott, sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a koaliczió négy esztendeje alatt annyi mindenféle teendő jött közbe, hogy nem tudták a választójogot megcsinálni. Bocsánatot kérek, ezt már nem értem. Mert akkor ugy tettek, mint az a lázas beteg, aki mindent akar csinálni, csak az orvosságot nem bevenni. Az akkori koaliczió t. i. csinált mindent, amit senki rá nem bízott: csinált csapni való kiegyezést, horvát pragmatikát, munkásbiztositást, mindezt váratlanul, de a választójogot nem csinálta meg. (ügy van! Ugy van! Derültség jobbfelöl.) Ezután következett a koaliczjó bukása és a munkapártnak uralomra jötte. Én a nemzeti munkapártba beléptem, amint ismeretes, az általános választójog alapján. Az akkori Lukácskormány azonban oly választójogot terjesztett elő, amely engem nem elégített ki. Ez a választójogi javaslat az ipari munkásokra nézve, akik legközelebb vannak hozzám,,, oly magas korhatárt állitott fel, amely ellen mind a pártban, mind itt a képviselőházban tiltakoznom kellett. A pártban, mint annak hű tagja, fölvetettem azt a kérdést: vagy megengedi a párt, hogy a képviselőházban elmondhassam, hogy nem vagyok megelégedve a harmincz éves korhatárral, vagy pedig leteszem mandátumomat. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mert becses előttem a madátum, de becsesebb a meggyőződésem. A párt megengedte, hogy beszéljek. Idejöttem a házba, — nem csekély számmal voltunk, akik ugy gondolkoztak, mint én — és ha az akkori ellenzék eljött volna ide s nem abszentálta volna magát a ház üléseiről, akkor az 1913-iki törvény megadta volna az ipari munkásoknak mindazt, amit most követelnek. Nézzék meg t. képviselőtársaim a naplót: én akkor ezen álláspontom miatt nemcsak politikai pozicziómmal, de — ezt szerénytelenség nélkül mondhatom — mindennel játszottam. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ebben az időpontban volt, hogy az ipari munkások érdekében annak az álláspontnak voltam szószólója, amelyet érintettem. Bocsánat, ha talán untatom ezekkel a részletekkel a t. házat, de nem az én érdekemről, hanem közérdekről van szó, amint az akkor teljesen kidomborodott. (Halljuk! Halljuk!) A jelenlevő pénzügyminister ur, nagyrabecsült barátom tudja, hogy mi ketten a magyar gyáriparosok országos szövetségében azonos álláspontot fogKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. laltunk el a választójog tekintetében, ugyanazon álláspontot, amelyen mindketten ma is állunk, ami nem akadályozhatja meg t. barátomat abban, hogy ma esetleg messzebbmenő álláspontot foglaljon el. Ez az álláspont, amelyet nemcsak a mai kormánynyal szemben vallok, de minden kormánnyal szemben vallani fogok, kettőn fordult meg: egyik az ipari munkások választójoga alacsony korhatárral, a másik az összeférhetetlenségi törvény revíziója a gyáriparosok érdekében. Ezt a kettőt akarom röviden kifejteni. (Halljuk!, Halljuk !) Az ipari munkások választójogát t. 'ház, azért választottam külön s azért választja külön Tisza István is, akit ezért annyira szidnak, mert az ipari munkásoknál a nemzetiségi kérdés, amelytől annyira félünk, nem játszik szerepet, ellenben a korhatár nagy szerepet játszik. Csak egy bizonyítékot hozok fel, amelyet minden könyvtárban megtalálnak: Méhely Kálmán elsőrangú könyvét a magyar vas- és gépgyári munkások statisztikájáról. A magyar vas- és gépipar a standardiparja hazánknak a textilipar mellett. De minthogy a textilipar többnyire nőket foglalkoztat, a vas- és gépipar voltaképen az egész magyar ipari férfi munkásságnak vezető foglalkozási tere s amit a statisztika erről mond, az a magyar ipari munkásságnak hű tükre. Már most az egyik, ami ebben a statisztikában ki van mutatva, az, hogy ebben az iparágban a munkás harminckettedik évével teljesítő képességének tetőfokát éri el. A másik pedig az, hogy ebben az iparban a munkásságnak 88°/o-a magyar. Semmi jogosultsága nincs tehát annak, hogy ne szállitsuk le a korhatárt és ne válaszszuk el azoktól a többiektől, ahol a nemzetiségi kérdés igenis szerepet játszik. (Helyeslés jobbfelől.) A t. háznak és különösen azon minister uraknak, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, bátorkodom a következőt figyelmükbe ajánlani : (Halljuk ! Halljuk !) Lukács László akkori kormányelnök említett javaslatában volt egy pont, amely azt mondta: miután valami állandóságot a választótól okvetetlenül meg kell kívánni, az állandóságot abban kell keresnünk, hogy az illető munkás néhány évig egy és ugyanazon munkaadónál legyen alkalmazva. Ez ellen a magyar gyáriparosok szövetsége tiltakozott. Kijelentettük, hogy nem akarjuk a választójogot ahhoz kötni, hogy a munkás egy iparosnál legyen éveken át, mert nem csak a munkásra, hanem a munkaadóra nézve is tűrhetetlen, ha tudja, hogy esetleges konjunktúraváltozásnál el kell a munkást bocsátani s akkor az választójogát is elveszíti. Ennek nem lehet a gyárat kitenni s ily alapra a választójogot nem lehet helyezni, amint általában nem lehetséges, hogy magánjogi alapon közjogot építsünk, mert ez fedualizmust jelent. Ennélfogva az ipari munkásokra nézve elsőrangú megoldásnak tartom azt, amit Tisza István gróf ajánlott: a 34
