Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 j Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! Engedelmet kérek arra, hogy horvát és magyar nyelven terjeszthessek elő egy rövid dekrelácziót. (Sálijuk! Szónok horvátul beszél, majd magya­rul igy folytatja:) T. ház ! Van szerencséin ugy a magam, valamint az ezen közös országgyű­lésbe kiküldött horvát-szlavon-dalmátországi képviselőtársaim nevében a tisztelt ministerelnök urnak az imént elmondott programmbeszédére a következőket kijelenteni: (Halljuk !) Midőn a mostani t. ministerelnök ur hiva­talba lépésével Magyarország közéletének demo­kratizálása lett inaugurálva, ezen tény öröm­teljes hangulatot keltett a mi kiválóan demo­kratikus érzelmű nemzetünkben, amely ezen körülményben is a legbiztosabb zálogát látta a magyar és horvát nemzet összetartó és igaz­ságos együttműködtetésének. (Helyeslés és éljen­zés jobbfelöl.) Közben azonban a tisztelt ministerelnök ur részéről mindjárt működésének elején egy Horvát-Szlavón- és Dalmátország kárára elköve­tett közjogi sérelmével állunk szemben a horvát­szlavon-dalmátországi ministerré nem horvát illetőségű személynek kineveztetése folytán. Hammersberg László: Hát ez micsoda köz­jogi sérelem? Gr. Pejacsevich Tivadar: Ennek folytán nem viseltethetünk a közös kormánynyal szem­ben azon bizalommal, mely a Magyar- és Horvát­országok közötti közös, normális együttműködés szempontjából annyira szükséges. A t. ministerelnök urnak az imént elhang­zott azon kijelentése azonban, amely szerint ő hajlandó a legrövidebb időn belül a horvát ministeri állásra egy horvát illetőségű férfit előterjesztésbe hozni, azon reményre jogosít, hogy a törvénynek megfelelő állapot helyreállí­tásával a közös^ kormánynyal való egyetértés el lesz érhető. (Elénk taps a horvátok részéről.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Andrássy Gyula. Elnök: Előbb a ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Esterházy Móricz ministerelnök: T. kép­viselőház! Gróf Tisza István igen tisztelt kép­viselőtársam, reflektálva a kormánynak általam előadott programmnyilatkozatára, szemrehányást tett nekem, hogy programmbeszédemben nem utasítottam vissza azokat a támadásokat, ame­lyeket több nappal ezelőtt az osztrák Reichs­rathban a magyar állam területi épsége és szu­verenitása ellen intéztek. (Ugy van! balfelöl.) Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak egészen röviden kívánok e részben nyilat­kozni (Mozgás jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és csak azt kívánom röviden meg­jegyezni, hogy a magyar állam területi integri­tása, épsége és a magyar állam szuverenitása annyira szent és sérthetetlen, annyira él minden magyar ember lelkében s annyira közkincse az egész magyar nemzetnek, hogy ez igénytelen iinius 21-én, csütörtökön. 21 nézetem szerint nem lehet az egyes változó^ kor­mányok programmjának külön pontja; (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! balfelül.) ez mindenféle párt­szempont felett álló hitvallása az egész magyar nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Eb­ben a tekintetben teljesen osztozom t. képviselő­társam nézetében. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Gr. Tisza István: Tessék cselekedni! Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Fel­kiáltások jobbfelöl: Halljuk Deák Ferenczet!) Elnök: Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Midőn hosszú harczok után kormány alakult az ellenzék kebeléből, amely hus a mi húsunkból, vér a mi vérünkből, amely­nek minden egyes tagjához a bizalom kapcsai kötnek, (Halljuk! Halljuk ' a baloldalon.) akkor természetes, hogy melléje állunk és azt a kor­mányt egész erővel támogatjuk. Annál inkább tehetjük ezt, mert a programm olyan, amely teljes mértékben birja a mi támogatásunkat és helyeslésünket. (Felkiáltások jobbfelöl: A Viga­dóban hogy beszélt ? Halljuk! Halljuk! balfe­löl.) Beszélni fogok arról is; ne higyjék, hogy félek! Pál Alfréd: Tudjuk, hogy vakmerő. (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: Nekem nem ambiczióm az elismerés pálmáját az egyes részletekben ki­vívni ; ambiczióm az, hogy a következetességet abban a tekintetben vindikáljam magamnak, hogy mindig kizárólag a haza érdeke vezet. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Pál Alfréd: A haza érdeke az, hogy ön Deák Eerencz legyen. (Mozgás és zaj a balol­dalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Gr. Andrássy Gyula: Ambiczióm mindig és minden körülmények között csak azt csinálni, amit az ország érdekében állónak tartok. Majd lesz rá alkalmam felszólalásom során, hogy be­bizonyítsam, hogy ma miért vagyok annak a választói jognak a híve, amelytől a közelmúlt­ban még tartózkodtam. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a formulát!) Semmi formula; a dolgok mélyéből, a_ világtörténelem fejlődéséből követ­kezik ez. (Élénk helyeslés és taps a bál- és szélső­baloldalon ) Helyeslem azt a nagy szocziális program­mot, amelyet a kormány kifejtett. Ezzel bizo­nyítja azt, hogy érzi, mivel tartozik ennek a szenvedő, hősiesen kitartó nemzetnek. (Helyes­lés a baloldalon.) Ezzel mutatja, hogy a század magaslatán áll; hogy tudja azt, hogy melegen érezni egy állaniférnuhoz méltó. Teljesen osztom a kormány programmját a külpolitikában, a horvát kérdésben, a kiegyezési kérdésben. Minden fenntartás nélkül elfogadom

Next

/
Oldalképek
Tartalom