Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-737

737. országos ülés 1917 Julius 11-én, szerdán. 263 megkezdünk egy politikai költekezést. Én abban a beszédben, amelylyel az előadói székből távoztam és amelyért — szerénytelenség nélkül mondhatom — annyi rágalom ért, mint kevés embert a világon, megmondottam, hogy első kötelességünk mindent a hadikiadásokra forditani. Soha egy perczig annak a kételkedésnek teret nem engedtem, mintha ezt nem birnók. Ellenkezőleg, bárki, aki elolvassa vagy aki hallgatta a beszédemet, láthatja, hogy ez a hadikölcsönök apológiája volt. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ezért most már hetek óta nincs egyéb jutalmam, mint a marakodás. Azt következtetem ebből, hogy Magyarországon a pénzügyi analfabéták száma sokkal nagyobb, mint hittem. (Derültség jobbfelől.) Ábrahám Dezső (közbeszól. Zaj a jobboldalon.) Hegedüs Lóránt: Én mindig figyelemmel meghallgattam Ábrahám Dezső t. képviselőtársamat, legyen szives tehát ezt a 40 perczet nekem szentelni. Ismétlem tehát, a pénzügyi kérdést azért emlitem, azért tiltakozom én minden politikai költekezés ellen, azért hirdettem népszerűtlenség daczára az aszkézist, mert az a hitem, hogy először a katonai költségekre van szükségünk, másodszor pedig a mi kis tőkecsiránk van, azt óvnunk kell és védenünk arra, hogyha egyszer hazajönnek a nagy tömegek, valami munkát adhassunk nekik. Akik közel vannak hozzám, nagyon jól tudják, hogy arra gondoltam, hogy az alföldi nagy csatornázásoknál kell őket elsősorban foglalkoztatni. Ilyen körülmények között mikor art mondom, hogy a kevés tőkénkre igazán illik Arany János szava : »óvni gyönge csiráit, fagyástól őrizzük életosztó melegét«. Ilyen körülmények között felesleges a demokráczia nevében a politikai költekezést kezdem. Most még csak egyet. Ezek a rejtelmek még egy rejtelemmel vannak tetézve, t. i. azzal, hogy miért épen a kormányválságnál kell ezt a javaslatot tárgyalni. Elhiszem, hogyha egy kormány már sokáig van hivatalban és azt látja, hogy a resszortok nincsenek jól beosztva, akkor hosszas tárgyalás után próbál azon változtatni. De minden arra utal, hogy ez a kiosztás, ez a beosztás már megvolt előbb, mintsem a kormány hivatalba lépett volna, vagyis még eddig alkotmányunknak az volt az alapja, hogy állandók a ministeriumok, változnak a pártszenvedélyek, most a pártszenvedélyek bizonytalanságokat vigyenek magába az alkotmányba. Ez a legsúlyosabb aggályom. Ez eddig sem Angliában, sem másutt nem volt, mert ott is csak az egész ház összefogásával csináltak uj ministeriumot ; ez eddig csak egy államban volt, ahol a nemzetiségi és politikai düh erősebb mint az alkotmány, ahol tehát minden kormányválságnál változik a ministerium összetétele is. Ez Ausztria. Tisztelettel tiltakozom az ellen, hogy az osztrák alkotmány átjöjjön a Lajtán (Hosszantartó élénli helyeslés és taps jobbfelől.) és mi kövessük a példáját. Mindezek alapján búcsúzom a javaslattól, csupán egy főkérdést engedjenek meg nekem a függetlenségi párt oldalán ülő t. képviselőtársaim. Én nem birom ezt megfejteni. Méltóztassék nekem megmondani : miért van Magyarországon épen a 48-as és függetlenségi párt elitélve arra, hogy a volt koaliczió alatt ő emelte fel a közösügyes kvótát ugy, hogy most keserves milliókat izzadunk bele a háború alatt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) ő fogja támogatni azt a kormányt, amely 20 éves kiegyezést hoz ide »éljen az önálló vámterület !« jelszava alatt (Ugy van! jobbfelől.) és végül ő nyúl hozzá a 48-as törvényhez, hogy egy kis inficziáló baczillust tegyen bele olyan módon, hogy a magyar alkotmány az osztrák alkotmányhoz közeledjék. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) »Több dolgok vannak földön és ég alatt, Horatio, semmint bölcselmetek felfogni képes<< — mondotta Shakespeare. Most áttérek arra a pontra, ahol kezdettem. T. i. az igen t. ministerelnök ur — sajnálom, hogy az igazságügyminister ur nincs itt, pedig vele még külön beszédem is lesz — azon az elvi állásponton áll, hogy a kormány választójogot akar és választójogi tárczát is akar csinálni, alkalmi választójogi ministeriumot. Ezzel áttérek beszédem tulaj donképen' lényegére. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a t. ház vallomásnak akarja venni, vallomás lesz, de tekinthetik annak is, hogy miután mint magyar képviselő évtizedekig töprengtem ezen a kérdésen, tudok talán egy és más olyant mondani, amit meg fognak szivlelni odaát is. És ha holnap a lapokban azt fogom mondani, ami nagy finomsággal szokott a lapokban ismétlődni, hogy hazaáruló őslény vagyok, ezt a szidást is el fogom tűrni, mert azt hiszem, hogy igazam van. En, tisztelt képviselőház, az általános választójog hive vagyok. Ezt sohasem tagadtam, Írásban és szóban vallottam, ezzel léptem be pártomba, amelyhez önérzetes büszkeséggel tartozom. Én az általános választójogi elvek alapján állitom azt, hogy a t. kormány helytelen utón van és daczára, hogy több tagja van a t. kormánynak, akik részben ugyanazon eszmékért hevülnek, mint én, én nemcsak hogy nem követhetem őket, de azt hiszem, hogy káros helyen fogták meg a dolgot, mert azt hiszem, hogy az általános választójog kérdését alkalmi alapon, alkalmi problémaként, alkalmi pártegyesüléssel megoldani nem lehet. (Ellenmondás balfelöl.) T. barátom nem veheti sértésnek azt, hogy egyesült másokkal. Előrebocsátom a következőket. Daczára szerény voltomnak, mindenkivel fel merem venni a vitát, csak azokkal nem, akik a választójogot önczélnak tekintik. Sem a választójog, sem a negyvennyolez, sem a hatvanhét, sem az önálló, sem a kötött, sem a., hosszú, sem a rövid kiegyezés nem önczél. Onczélunk csak egy van mindnyájunknak: Magyarország. Ehhez akarunk mindnyájan minden problémát kapcsolni, tehát