Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-735
246 735. országos ülés 1917 Julius 5-én, csütörtökön. nak történetét. Czernin kiüügyminister ur egy további egészen szokatlan dolgot csinált. (Halljuk ! Hátijuk ! jobbfelől.) T. i. a maga részéről egy kommünikében kijelentette, Hogy gróf Esterházy Móricz igen t. ministerelnök ur külpolitikája megegyezik az ő — Czernin — külpolitikájával. Normális viszonyok közt, ugyebár, ez teljesen felesleges lett volna, mert hiszen a kormány elmondandó volt pTogrammját itt a képviselőházban és abban természetesen külpolitikájáról is kellett nyilatkoznia. Azt tehát, hogy ezt megelőzőleg a kiüügyminister ur egy ilyen kommünikében szükségesnek tartotta nyilatkozni, arra mutat, hogy, ugy látszik, gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur akkori ministerjelöltsége következtében ebben az irányban is további — már szinte átallom a szót oly sokszor használni — megnyugtatásra volt szükség. (Derültség jobbfelől.) A megnyugtatások ezen labirintusából rendkívül nehéz a kibontakozás, . . . (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások balfelől: Hiszen nem lett minister!) az ellentmondó nyilatkozatokból nem világos, hogy a két egészen divergáló külpolitika közt a közeledés tulajdonképen hogyan történt meg. (Zaj és jelkiáltások balfelől: Békét akartak mind a ketten ! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Vájjon gróf Károlyi Mihály ur fogadta-e el legalább tervbevett ministerségének idejére gróf Czernin ur külpolitikáját, vagy pedig gróf Károlyi Mihály igen t. képviselő urnak volt módjában — legalább bizonyos mértékig — gróf Czernin külügyminister urat a maga külpolitikájának helyességéről meggyőzni? Csak egy világos, hogy ugy látszik, gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur tervbevett ministersége külpolitikailag igen nyugtalanító momentumnak tekintetett. Azonban, t. ház, a tulaj donképeni fejlemények csak ezután kezdődtek. Közben megváltozott a ministeri tárczák betöltésének kérdése és nem gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur, hanem gróf Batthyány Tivadar (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) lett a kormány tagjává. Azt hiszem, ez lényegében semmiféle változást nem jelentett. Gróf Batthyány Tivadar igen tisztelt minister ur egyik legelőkelőbb ekszponense a függetlenségi és 48-as pártnak és ugy a házban, mint a házon kivül történt összes felszólalásaiból azt kell következtetnünk, hogy lényegében mindenben osztja gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur külpolitikáját. (Felkiáltások balfelől: Ez az ő dolga!) Hogy teljesen precziz legyek, csak mellékesen jegyzem meg azt, hogy gróf Batthyány Tivadar urnak a csehekre nézve tett igen barátságos nyilatkozatát gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur részéről nem hallottuk. Ez az egy momentum talán az, amely egyelőre láthatólag a két urat elválasztja, de különben semmi okunk sincs feltételezni, hogy kettőjük közt külpolitikai kérdésben bárminemű különbség legyen. Ebből az következik ugyebár, hogy gróf Batthyány Tivadar igen tisztelt minister úrra nézve is a Neue Freie Presse harmadik oldalának, (Derültség jobbfelől.) ezen uj magyar alkotmányjogi forrás intézkedéseinek kellene irányadóknak lenniök. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Rakovszky István : Balogh tette kutforrássá. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! B. Madarassy-Beck Gyula: Annál inkább, mert hiszen gróf Batthyány Tivadar urnak a kormányban való részvétele következtében a függetlenségi és 48-as párt támogatja a kormányt. Eitner Zsigmond: Ez fáj maguknak! (Vagy derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: A kormánynak fáj!) B. Madarassy-Beck Gyula: Ezen előzmények után mondotta el gróf Károlyi Mihály igen tisztelt képviselő ur előbb félegyházi és legutóbb komáromi beszédét. A félegyházi beszéd a lapokban olyan szövegben jelent meg, amelyet az igen tisztelt képviselő ur jónak látott itt a képviselőházban rektifikáhii, ezen relctifikálás után pedig hivatalos lapjában, a »Magyarország«-ban eredeti, nem rektifikált, sőt még erősebb és teljesebb szöveggel megjelentetni. (Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ugy a korrigált, mint a nem korrigált félegyházi, valamint komáromi beszédre, azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy lényegében, ugy látszik, azt intendálta, hogy a magyar vidéki intelligencziát, amelynek elvégre lord Róbert Cecil, Lloyd George és Ribot beszédei nem annyira hozzáférhetők, ezen urak eszméivel és irányelveivel a szeTzők megnevezése nélkül megismertesse. (Nagy derültség és tafs a jobboldalon. Zajos eüenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Ellenkezőleg, a békét akarta! Önök meg mindig a háborút akarják!) Lovászy Márton : Elég volt már a vérből! A bankok gazdagodnak a háborún ! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! B. Madarassy-Beck Gyula: Erről talán az adó kérdésénél fogunk majd beszélni ! Lovászy Márton: A parczollázó-bank mit keresett a háborúban, az a kérdés. (Zaj a baloldalon és jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Most báró Madarassy-Beck Gyula képviselő urat illeti interpelláczió czimén a szó ; méltóztassanak őt csendben meghallgatni ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) B. Madarassy-Beck Gyula: Én igen sajnálom, hogy fejtegetéseim a függetlenségi és 48-as pártnak annyira kellemetlenek, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Dehogy ! Túlságos tartalmasok ! Túl méltóztatik becsülni! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! B. Madarassy-Beck Gyula: ... hogy egy teljesen ide nem tartozó kérdéssel akarják az én politikai fejtegetésemet megzavarni . . . (ügy van! a jobboldalon.) Laehne Hugó : Akkor ne izgasson háborúra ! Lovászy Márton : Háborús uszitás ! Holló Lajos: A banknak könnyű háborúskodni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.)
