Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-726
726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. 17 legközelebbi jövő teendőit megemlített, aminő pl. a badi árvák ellátásának felemelése, a családi pótlék felemelése, az előlépési viszonyok javítása, ezek az előző kormány által kidolgozott javaslatban benn voltak (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfdöl.) és ugy tudom, hogy a t. ministerelnök ur, illetve a t. pénzügyminister ur az indemnitási javaslatban azokat a rendelkezéseket fogja ezekre vonatkozólag is előterjeszteni, amelyeket az előző kormány előkészített és csak közbejött lemondás folytán nem hozhatott ide. (Helyeslés jobb felöl.) A másik, amit megjegyezni kívánok, az, hogy a t. ministerelnök ur gazdasági kérdésekben szerintem is nagyban és egészben helyes elvi alapokon mozgott; de méltóztassék nekem megengedni, sajnálattal nélkülöztem egy, felelős helyzetével szorosan egybefüggő komoly intelmet az egész magyar társadalomhoz a gazdasági helyzet nehéz voltát illetőleg. Mondhatom ezt bátran, mert sem nem voltam kishitű soha, sem nem prédikáltam a kishitüséget soha. De amint azon a helyen tettem, kötelességemnek érzem itt röviden rámutatni arra, hogy ez a világháború, amelyet végig kell küzdenünk és végig fogunk küzdeni, mert hiszen az életünk fenntartásáról van szó, (Helyeslés.) olyan borzasztó nagy részét emészti meg a nemzeti vagyonnak, hogy ezzel szemben az egész magyar társadalomnak, politikusoknak és nem politikusoknak egyaránt és minden pártnak egyaránt tisztában kell lennie ennek a helyzetnek összes következményeivel. Ez azt kívánja az egész magyar nemzettől, hogy ahogy a háború alatt tudott, a háború után is tudjon fokozott erővel dolgozni, tudjon takarékoskodni, ahol kell nélkülözni és minden esetre lemondani sok minden lukszusról, tudjon mindenestre komolyabb életfelfogást tanúsítani, mert különben hősi vérrel kivívtuk az ellenség ellen a győzelmet, de el fogunk bukni a gazdasági konzekvencziák viselésében. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Kissé optimista felfogás nyilvánul meg a t. ministerelnök urnak az élelmezésre vonatkozó kijelentéseiben is. Félek tőle, hogy a t. ministerelnök ur mai kijelentései olyan reményeket fognak ébreszteni a közönségben, amelyeket a t. kormány a legjobb akarattal sem fog beválthatni. Mi, t. képviselőház, akik ezt a kérdést három éven át kezeltük . . . (Felkiáltások bal felől: Hosszul! Felkiáltások jobbfelöl: Majd meglátjuk') Mi ismerjük ennek a kérdésnek a nehézségeit. Mi tudjuk azt, hogy milyen kérlelhetetlen szigorral kell fellépni termelővel és fogyasztóval egyaránt, az egész nemzettel, az egész társadalommal szemben, hogy biztosithassuk nemcsak saját magunk számára a megélhetést, hanem azt is, amit igazán a lehetőség végső mértékéig elmenve biztosított a lemondott kormány, hogy megtegyük mindazt, amit Ausztria KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. és szövetséges áUamok érdekében megtehetünk. Méltóztassék megengedni, csakis abban az esetben fog ez a törekvés sikerrel járni, ha ki nem öljük a közönségből azt a tudatot, hogy itt nagy elhatározásokra, nagy lelkierőre, a nélkülözésekben, a lemondásban való nagy, hazafias áldozatkészségre van szükség, mert máskép nem fog a magyar nemzet helytállhatni ugy, ahogy helyt kell állnia ebben a küzdelemben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) És én biztosithatom arról a t. ministerelnök urat: adja Isten, hogy jobban tudják csinálni, mint ahogy mi csináltuk ; de ha nem csinálnák jobban, én nem fogok szemrehányást intézni ellenük, ha ugyanazok a visszásságok előfordulnak az ő kormányzatuk alatt is, amelyeket mi nem tudtunk — igazán teljesen megfeszített munkássággal és a legenergikusabb elhatározásokkal sem — elhárítani. Csakis azt várjuk el akkor a t. kormányt támogató többségtől is, hogy majd igazságot szolgáltassanak nekünk azokért a támadásokért . . . (Élénk mozgás és zaj balfelöl.) Justh Gyula: Ahogy önök szolgáltattak nekünk! Gr. Tisza István:... amelyeket bizonyára teljes jóhiszeműséggel, de amint meg fognak győződni, az ügyek kellő ismerete nélkül, nem helyes, nem objektív alapon intéztek ellenünk. (Élénk helyeslés jobb fel öl.) Ezek után egész sorozata van a kérdéseknek, amelyekre csak azt jelenthetem ki, hogy azokban az általános körvonalakban, melyekben a programmbeszéd mozgott, az igen t. kormány álláspontjával egyetértek. Vonatkozik ez a nemzetiségi kérdésre, vonatkozik a Horvát-Szlavonországokkal való viszonyra és vonatkozik a külügyi kérdésre. Azt akartam mondani, hogy vonatkozik a kiegyezés kérdésére is; de közvetlen felszólalásom előtt következett be az az igazán nagy meglepetés, mely az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur felszólalásával érte a házat. Mert ebből azt látjuk, hogy a kormánynak egy kardinális kérdésben elfoglalt álláspontjával a kormánynak egyik legkiválóbb tagja nem szolidáris, ebből azt látjuk, hogy a kormánynak ez a legkiválóbb tekintélye . . . (Mozgás bal fel öl.) Egy hang (balfelöl) : Önöknek könnyű volt szolidárisnak lenni! Gr. Tisza István :... bejelenti nem azt, hogy mit fog csinálni, ha aktuálissá válik a kérdés, hanem azt, hogy akkor fogja majd megfontolni, hogy mit csináljon. (Derültség jobb felől.) Egy hang (balfelöl): Ez őszinte beszéd! (Derültség és zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István: Talán őszintébb beszéd megmondani, hogy az ember mit akar csinálni, mint az mondani, hogy majd megfontolom, hogy mit csinálok. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hódy Gyula: Hányszor kérdeztük: hány éves 3
