Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-726

726. országos ülés 1917 június 21-én, csütörtökön. 13 A független bíróság és a független ügyvédség mellett alkotmányunk szabadságának egyik biztositékát látjuk a szabad sajtóban. (Elénk helyeslés a bal- és a szeísöbaloldalon.) Épen ezért, mihelyt a normális viszonyok helyreállanak, a sajtó szabadságának biztosítására revízió alá kívánjuk venni a sajtótörvényt (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a maga épségében helyre akarjuk állítani az esküdtszék intézményét. (Élénk helyeslés a bal- és a szeísöbaloldalon.) Legyen szabad ezek után nagy vonalakban megrajzolni azon elveket, amelyek bennünket Horvát-Szlavon-Dalmátországok tekintetében vezérelni fognak. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Az 1868. évi XXX. t.-czikk alapján állva külön territóriummal biró politikai nemzetnek ismerjük el összes törvényben biztosított jogaival együtt. Mint kapocs a pragmatika szankczión és Deák Ferencz bölcs művén kívül megvan régtől kezdve a király személye, a hit s a nyugati kultúra; ott van Szent István koronájának állami közössége és ami századokon át közös küzdelmekben, közös szenvedésekben legszebb, a vállvetett harczokban kiontott vér. Ma a viágháboruban, midőn Magyarország és Horvátország minden fia vetélkedik abban, hogy a haza és a dinasztia védelmében túlszárnyalja még a történelem legnagyobb hőseit is. E régi kapcsok, e régi összekapcsoló erők részben régi, részben uj alakban újra és újra megtalálhatók. Közös a küzdelem, közös nyugatkultúra, egy a királyunk és Szent István koronája. Készen vagyunk arra, hogy felújítsuk, erősítsük a történelmi folyamatot, feléleszszük a Horvátországban lappangó és megerősítsük a nyílt unionista törekvéseket. Erős horvát nemzet egyúttal megerősítését jelenti Szent István'koronájának, mert valódi érdeke csak a magyarhorvát barátság lehet és lesz is. (Igaz! Ugy van a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy sikerülni fog Horvátországban az erőket egyesíteni, hogy minden fontos polgári és gazdasági problémát kielégítően lehessen megoldani és vissza lehessen állítani azt a teljes összhangot, amely Deák Ferencz és id. gróf Andrássy Gyula szelleme előtt lebegett. Kötelességemnek tartom külön is kijelenteni azt, hogy a horvát-szlavon-dalmát ministerium betöltése csak ideiglenes, és hogy a magunk részéről nem magyarázzuk másként, mint ahogy ez ezen és más alkalommal való ideiglenes betöltésénél történt. A kormány maga is az eddigi gyakorlathoz kivan ragaszkodni, és a horvát-szlavon-dalmát ministeri állásra 0 felségének horvát-szlavón illetőségű férfiút fog előterjeszteni. (Tapsok a jobbközépen.) Ami már most t. ház, a monarchia külügyi helyzetét illeti, (Halljuk! Halljuk!) a külügyminister úrral folytatott beható megbeszélés alapján kijelenteni óhajtom, hogy külpolitika tekintetében vele teljesen egyetértek. Benső meggyőződéssel tart ki az uj kormány is a Kémetországgal fennálló kipróbált szövetség, (Élénk helyeslés a baloldalon.) valamint a háború alatt Törökországgal és Bulgáriával kötött remélhetőleg szintén hosszú tartamú szövetség mellett, s bizonyos abban, hogy e tekintetben a t. ház teljes helyeslésével találkozik. (Helyeslés.) Megelégedéssel állapítom meg, hogy katonai helyzetünk mindenképen kedvező, rendületlen erőnkről csak minap tett bizonyságot az olasz offenzíva eredményes és vitéz visszaverése, amely harczokban a magyar csapatok a tőlük megszokott hősiességgel vettek részt. De épen ezen erőnk tudata adja meg a lehetőségét annak, miszerint anélkül, hogy gyöngéknek, vagy kishitüeknek látszanánk, kitartsunk azon készségünk mellett, melyet ugy mi, mint szövetségeseink legutóbb néhány nap előtt a Norddeutsche Allgemeine Zeitung ismert czikkében is kinyilatkoztatnak, hogy egy ugy részünkről, mint ellenfeleink részéről elfogadható becsületes békét kössünk. (Helyeslés balfelöl!) Végül t. ház, befejezéséül nagyon is hoszszura nyúlt előadásomnak, (Halljuk! Halljuk a baloldalon) visszatérve ismét alakulásunk alapiára és főokára, a következőkben vagyok bátor a választójog kérdését a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Anélkül, hogy hosszabb történeti fejtegetésbe bocsátkoznám, megállapítom, hogy a választójogi probléma huzamosabb idő óta áll közéletünk előterében. Nem akarok bírálatokba bocsátkozni az eddig megalkotott, vagy meg nem alkotott reformok tekintetében, csak arra vagyok bátor utalni, hogy még azok is, akik az 1913 : XIV. t.-czikket megalkották, elismerték, hogy ezen törvény is reformra szorul. Elismerte tehát a reformnak szükségét a törvény megalkotója és előtérbe kerül a legkülönbözőbb jiarlamenti pártok programmjának ezen egyik legfontosabb pontja azon kézirat által is, melyre bevezető szavaimban hivatkoztam. Összegezve megállapíthatom, hogy máiéveken át nem volt Magyarországnak kormánya, amely a változatlanságot hirdette volna, sőt ellenkezőleg a legkülönbözőbb kormányok e reformmal léptek az ország elé (Ugy van! a baloldalon!) és remélem, hogy a jelenlegi többség, amely mint kisebbség 1910-ben is messzemenő választójogi reform alapján állott, (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök ismételten csenget. Halljuk! Halljuk!) ma, mint többség nem fog ezzel szembehelyezkedni. (Ugy van balfelöl.) Ismétlem, a választójog reformja a kormány létalapja és az időhöz kötött állami szükségletek kielégítése mellett mindent megelőző feladata. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon; felkiáltások: Éljen a választójog.) Barabás Béla: Ez volt a trónbeszédben!