Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

174 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. nyos, humánus szempontok által nem vezéreltetik. Adóképességünk fokozására természete en két mód áll rendelkezésünkre: a meglevő adók emelése és uj adó behozatala. Ma már az a czél nem vezethet, sajnos, egy adóreform megalkotásánál, hogy az igazságosabb elosztást érjük el, hanem igenis minden álszemérmeskedés nélkül be kell vallanunk, hogy az állam jövendőbeli pénzügyi terhei fiskális szempontból is adóreformot kivannak meg. (TJgy van! balfelöl.) De itt bizonyos szempontokat feltétlenül szem előtt kell tartanunk. Az első az, hogy ugy ne alkossunk adóreformot, hogy a tőkék és pedig az ujabban szerzett tőkék elbújjanak földalatti folyosókon keresztül és pánozélszekrényekbe zárva esetleg külföldre menekülhessenek, (Helyeslés balfelöl.) másfelől ne alkossunk oly adótörvényeket, amelyek megbénítják a tőkét és a munkakedvet és ne vegyük el a dolgozó polgártól a kedvet a további gyarapodástól azzal a gondolattal, hogy hiába dolgozik, hiába szorgoskodik a jövendőben, jövedelmének legjelentékenyebb részét úgyis az államnak kell leadnia. (TJgy van! balfelöl.) Mert egyet ne felejtsünk: azt, hogy a gazdasági életnek két főrugója van, a tőke és a munkaerő. Abban a pillanatban, midőn meg nem felelő reformokkal ezt a két főrugót megbánitjuk, megbénítjuk a gazdasági élet egész vérkeringését és esetleg fordított eredményt fogunk elérni, mint amelyet a számítással czéloztunk. Ezen irányeszmék szem előtt tartásával, t. ház, én is osztozom a t. előadó urnak abban a felfogásában, hogy elsősorban s kiválóképen nem konsolidált terheink fedezésére és tőketörlesztésére egyszersmindenkorra kirovandó vagyonadót kell feltétlenül behoznunk, amely elsősorban és főkép a háborús nyereségeket sújtja. (Helyeslés balfelöl) Itt azonban, ámbár nagyon helyesnek tartom a t. előadó urnak az ékszerek bevonására vonatkozó propoziczióját, ettől jelentékeny eredményt nem várok. (Ügy van! balfelül.) Inkább azt mondanám és azt kivánom hangsúlyozni, hogy annak nagyobb erkölcsi hatása és befolyása lenne, mint pénzügyi eredménye. A fenmaradó tőkének és kamatainak törlesztésére adórendszerünk feltétlen kiépítése válik szükségessé és itt néhány rövid szóval rá akarok mutatni, hogy ennek a kiépítendő adórendszernek tengelyét a jövedelmi adónak erőteljes progresszivitásában vélem felismerhetni. (Elénh helyeslés a baloldalon.) Mert addig, míg annak a gondolatnak és annak a politikai irányelvnek, amely e kormány megalakulását vezette, érvényt nem szerzünk minden téren és így a pénzügyi politika terén is; addig, míg szocziális érzéstől áthatva nem kívánjuk pénzügyi politikánkat is megreformálni; addig, mig nincs bátorságunk tovább és odáig is elmenni adórendszerünk progresszivitásában, ahol teljes erővel, de mindig a méltányosság és igazságosság szem előtt tartásával sújtjuk a nagyvagyonokat is; addig nem fogjuk keresztülvinni azt a politikai makszimát, amelyet ez a rendszer megalakulásakor maga elé tűzött — a szocziális igazság alapelvét. (TJgy van! balfelöl.) Mert addig, mig összegabalyodva a legkülönbözőbb ókori adórendszerek és adónemek együtt maradnak a legmodernebb adónemekkel; addig mig — hogy Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam egy régibb írását idézzem •— »a jövedelmi adó szép egésze ahelyett, hogy czélja szerint érvényesülhetne, nálunk gyullasztó anyaggá változik* ; addig, mig a III. osztályú kereseti adó daczára a petrifikálásának, benne marad adórendszerünkben : — és újra őt idézem — »addig nem vagyok nyugodt, hogy ez a hazugsága adórendszerünknek, t. i. a III. osztályú kereseti adó nem fogja-e megmérgezni uj adórendszerünket már a születése pillanatában«. (Ugy van! a szélsöbáloldälon.) Ilyen káoszában az adópolitikának a jövedelmi adó t sem találhatta meg a maga valódi formáját. En ugy látom, hogy a jövedelmi adó olyan, mint a Shakespeare Szentivánéji álmának Gí-yaluja, aki borzasztóan ordít, mert szegény mesterember létére oroszlánbőrt vett magára és az oroszlánt kell játszania. De abban a pillanatban, midőn elér a 120.000 koronás jövedelemig, lekapja hirtelen fejéről az oroszlánsörényt és a hatalmasok előtt mint szegény mesterember mutatja be magát, aki nem kívánja a gazdagokat és erőseket támadni. (TJgy van! a baloldalon.) I. ház! Ennek a jövedelmi adónak erőteljes jwogresszivitásban való kiépítése nézetem szerint kell hogy gerinczét képezze jövendő adórendszerünknek. Nem kívánok kitérni a többi idevonatkozó reformokra, de meg kivánom jegyezni, hogy ezek kiépítése elkerülhetetlen szükséggé lesz és hogy elsősorban e téren az u. n. lukszusadóknak erősebb behozatala lesz az első lépés; (Ugy van 1 a baloldalon.) hozzá kivánom tenni, hogy az állami haszonrészesedéshez is folyamodni kell az egyes iparágakban, ha mindezek a ránk váró nagy szükségletek fedezésére elegendők nem volnának. T. képviselőház! A jövő perspektívája pénzügyi szempontból kétségkívül komoly, de aggodalomra egyáltalán nem ad okot. Szilárd a meggyőződésünk, erős a hitünk, hogy a magyar állam a reá váró súlyos pénzügyi terheket el tudja viselni egy szebb jövendőbe, erőteljes gyarapodásba, egy a nemzeti élete kiépítésébe vetett hitében. (Helyeslés a baloldalon.) Nekünk minél jobban kell dolgozni, minél olcsóbban produkálni, minél kevesebb munkaerő, minél kevesebb nyersanyag felhasználásával és e minél olcsóbban produkált iparczikkeket és árukat minél inkább ki kell vinnünk a külföldre és minél kevésbbé kell idehaza felhasználnunk. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, mi e pénzügyi