Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

158 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. fognak letisztulni a nemzet hagyományai. (Igás! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Az igen t. igazságügyminister ur a vita első napján mondott beszédében a mi aggodalmainkat bizonyos lekicsinyléssel kezelte. Akkor nekem eszembe jutott az igazságügyminister urnak egy kijelentése, amelyet még akkor tett, midőn nem a kormánynak, hanem a székesfővárosnak volt a diktátora. (Derültség a jobboldalon.) Azon a bizonyos székesfővárosi közgyűlésen, amelyen a törvényhatósági bizottság az általános választójog mellett felirt, azt a kérdést intézte hozzánk a radikális választójog ellenzőihez, hogy szeretné megtalálni azt az embert, aki tud neki mutatni egyetlen egy olyan kerületet, amelyben a jelenlegi választójog mellett magyar többség van és radikális választójog mellett nem lenne magyar többség. Igaza van az igazságügyminister urnak, ilyen kerületet nem tud neki mutatni senki sem. De hisz épen ezzel bizonyítja a mi igazunkat, hisz épen az a tragikus ebben a kérdésben, hogy nemzetiségek kompakt tömegekben laknak és azokban a kerületekben, ahol ilyen kompakt nemzetiségi elem lakik, nincs az a mesterség, nincs az a boszorkányság, amelylyel mi magyar többséget tudjunk alkotni. Épen azért, mert ezekben a kerületekben a magyar anyanyelvű szavazókkal nem majorizálhatók a nem magyarok, az egyedüli helyes és okos politika az, ha ezekben a kerületekben ugy rendezkedünk be, hogy azokra támaszkodhassunk, akik nem magyar anyanyelvűek bár, de akik megbízhatók, megbízhatók koruknál, megbizhatók nagyobb műveltségüknél, megbízhatók erkölcsi szelekcziójuknál fogva, megbízhatók abban a tekintetben, hogy átérzik azt a nagy szükséget, amely nemcsak nekünk magyaroknak, de az ország minden egyes nem magyar anyanyelvű lakosának is szükséglete, hogy ez az ország politikailag és gazdaságilag egységes maradjon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha nem akarunk egyenlőtlen választójogot behozni, ha elfogadjuk az egyenlő választójog rendszerét és — bocsánatot kérek — ezekben a kerületekben egyebet nem tehetünk, mint hogy óvakodunk a radikális választójog kiterjesztésétől ennek követelménye valóban az, hogy a magyar kerületekben magyar anyanyelvű lakosokat a lakosság egy rétegét megfosztjuk ugyan a választójogtól, de én meg kérem az igazságügyminister urat, mutassa meg nekem azt az egyetlen becsületes magyar férfiút, aki nagyobb súlyt helyez arra, hogy neki meglegyen a választójoga, mint arra, hogy ez az ország magyar és magyar nemzeti maradjon. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Az igazságügyminister ur hivatkozik Deákra és Széchenyire és azt állítja, hogy az ő politikájuknak ő az egyenes örököse. Ha meg méltóztatik engedni, szórói-szóra fogom idézni szavait (olvassa): » Mindig azt hirdettem és hirdetem ma is, hogy ez a kishitűség és kicsinyesség, amely a választói jog kérdésében a t. túloldal részéről mutatkozik, nem halad történelmi ösvényen. Ha ezzel a kishitüséggel dolgoztak volna Deák, Széchenyi és Kossuth, akkor 48 soha nem született volna meg.« Továbbá azt mondja: »Igenis, mi állunk a magyar tradiczió alapján, mikor most újra a jogkiterjesztés mellett foglalunk állást.« A továbbiakban kifejti azt, hogy daczára annak a mélyreható reformnak, amelyet a nemzet ezen nagy fiai annak idején megvalósítottak, a magyar állam nemzeti jellege mégis megmarad. Hát kérdezem az igazságügyminister úrtól, hogy ő, aki a magyar törvénytárban felvett összes törvényeket jól ismeri, nem tud az 1848. évi V. t.-cz.-ről, az 1848-ik évi választótörvényről, amely nagyon messze áll attól, amit az igazságügyminister / ur kielégítőnek és általánosnak nevezhetne. És nem gondolja az igazságügyminister ur, hogy a többi között talán ez volt egyik eszköz arra, hogy a nagy és mélyreható reformok daczára ez a nemzet a maga nemzeti jellegét meg tudta őrizni. (Helyeslés jobbfelöl.) Es az igazságügyminister ur a ministeri székben talán nagyon is hozzászokott a kinevezéshez. Kinevezte magát Deák Ferencz utódának vagy kinevezte Deák Eerenczet az ő elődének, de elfelejti, hogy 1848-ban megalkottak egy nagy reformot, amelyre a nemzet érett volt, megalkottak egy reformot a nemzetiségeknek és a magyar nemzeti állam külföldön élő ellenségeinek nemcsak ellenzése, de fegyveres beavatkozása ellenére és ma meg akarnak alkotni egy reformot, amely legalább is a nemzetre való veszedelmesség jogos gyanúja alatt áll, megakarják alkotni a nemzetiségek és a magyar nemzeti állam külföldi ellenségeinek harsogó harsonaszava és tapsvihara mellett. (Igaz ! Ugy van! Taps jobbfelöl.) Lehet ezt a nemzet alkotmányára nem döntő fontosságú kérdést összehasonlítani a 48-as eseményekkel? Akkor, amikor egy ország egész társadalmi életét más alapokra fekteti? Akkor nem lehet eljárni másképen, mint radikálisan. De mikor mi a jelenlegi alkotmányos, törvényes és társadalmi rend alapelveinek fentartása mellett egy lépéssel sem akarunk tovább menni, akkor indokolt a mérséklet, akkor a mérséklet kötelesség, mert ha elvétjük a mértéket, el fogjuk érni azt, amit nem akarunk, amit önök sem akarnak: az egész alkotmányos és társadalmi rend felbomlását. (Igaz ! Úgy van ! jobb felöl.) Egyáltalában a forradalmakra való hivatkozás körül némi visszaélés történt. Az igen tisztelt kultuszminister ur is hivatkozott arra az általam szintén teóriának nevezhető álláspontra, hogy a forradalmak leginkább azon alapulnak, hogy a nemzet bizonyos rétegei ki vannak zárva a politikai jogokból és hogy mentül inkább elzárjuk ezeket a zsilipeket, annál nagyobb erővel tolulnak össze a zsilipek mögött a hullámok, hogy összetörjék azt az épületet, amely a zsilipet