Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 151 és mozgás jobhfelől.) Tisztelt képviselőház! Azt hiszi t. képviselőtársam, hogy a középosztály bezárt valamit? Hát az a sok tanár, tanító, orvos, ügyvéd, művelt kereskedő, iparos és igy tovább, nem tagja a középosztálynak? (Élénk helyeslés halfelől. Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Koldustarisznya !) Teljesen hiven idéztem és azt mondtam, hogy az a középosztály, mely törvényes kiváltságot kér magának, akkor nem ur, hanem koldus. Ugyanezt állítom tehát most is. (Elénk helyeslés halfelől. Nagy zaj jobbfelől.) Azt mondottam akkor is, hogy az a középosztály, amely a maga kvalitásaival megnyerte a nép bizalmát, igenis, vezetni fog tovább is, ugy, amint vezetett 1848 után, kiváltságai eltörlése daczára is, az a régi középosztály, amelynek megvannak kiváló kvalitásai. (Elénk felkiáltások halfelől: Éljen Vázsonyi. Nagy zaj pbhfelől és felkiáltások : Árdrágítókat védett! Hazaárulókat védett !, Elnök : Takács József képviselő urat, aki figyelmeztetésem daczára állandó közbekiáltásokkal zavarja a tanácskozást, rendreutasítom. (Nagy zaj jobb- és balfelél.) Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Az ész, a tudás és a jellem kiválósága ! Elnök: Kérem Sümegi képviselő urat, legyen csendben. (Zaj.) Sümegi Vilmos". Büszkesége a magvarságnak ! Elnök : Sümegi képviselő urat rendreutasítom. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház ! Hogy mennyire valótlan az, hogy én osztályt támadtam meg akkor, gróf Apponyi Albert jelenlétében, mutatja beszédem további része, amikor azt mondtam a munkapártról : »Én még azt sem mondhatnám róluk, hogy ők az osztályuralmat védik, mert nem ismerem azt az osztályt, amelyre ők támaszkodnak. Vájjon melyik osztály az, ebben az országban, amely szereti őket, vájjon az iparosok, kereskedők, földmivesek, hivatalnokok, alkalmazottak vagy munkások osztálya-e ? Nem nevezhetem másnak, csak egy ember erőszakos szuggeszcziójának azokra, (Ügy van! ügy van !) akik egybefogva reszketnek egy uj, becsületes választójog megszületésétől, mert ez az ő halálukat, az ő uralmuknak az összeomlását jelenti.* (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps halfelől. Felkiáltások halfelől: Nem lesz Lukácsnak sója ! Lukács László a középosztály védelmezője I) Ez volt tehát az a súlyos támadás, amelyet a középosztály ellen intéztem, amelyért bocsánatot kell kérnem a síroktól Szász t. képviselőtársam szerint. Hát Szász t. képviselőtársam pedig azok közé tartozik, akik nem akarnak jogot adni azoknak a magyaroknak, akik a harcztereken véreznek és küzdenek. (Zajos tetszés és helyeslés halfelől.) Szász Pál: Nem igaz, hazudik ! (Nagy zaj !) Elnök : Szász Pál képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Kérjen tehát ő bocsánatot azoktól. . . (Nagy zaj, mely miatt a szónok további szavai nem hallhatók. Folytonos közbeszólások és zaj jobb- és halfelől. Felkiáltás jobbfelől: Hazudik! Élénk felkiáltások halfelöl: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök : Nem értem a t. képviselő urak mostani kívánságát. Szász Pál képviselő urat rendreutasítottam. Megjegyzem, hogy Szász Pál képviselő ur nem soros jegyző, csak fennült az elnöki emelvényen és oly közbekiáltást engedett meg magának, amelyet szó nélkül nem hagyhattam és ha a t. urak csendesebbek lettek volna, méltóztattak volna hallani, hogy rendreutasítottam. (Ilall]uk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház ! E durvaságokra, amelyeket felém röpítenek, amelyeknek czélja nem felelet. . . (Felkiáltások 'jobbfelől : Igazságok! Nagy zaj és mozgás balfelöl. Élénk felkiáltások balfelöl: Éljen Vázsonyi! A baloldalon a képviselők félállanak és hosszasan éljenzik és tapsolják a szónokot'. Felkiáltások jobbfelől: Operett! Nagy zaj, amelyben szónoknak időközben mondott szavai elvesznek.) Elnök: Kérem Lovászy Márton képviselő urat, legyen csendben ! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Felment ez alól becsületben és tisztességben eltöltött életem. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Aki tisztességemet kétségbe vonja, szerezzen magának odakinn társakat . . . (Nagy zaj, amely miatt a szónok szavai nem hallhatók. Felkiáltások halfelől : Oszlassák fel a házat! Felkiáltások fobhfelöl; Ki mondta, hogy ne oszlassák fel!) Elnök : Kérem Okolicsányi Lajos képviselő urat, ne zavarja a szónokot ! Kérem Domahidy Viktor képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: A választójog kérdésére visszatérve azon sajtáságos felfogással találkozom, amely azt hiszi, hogy a választójog kérdését a szükszivüség alapján való megoldással elintézheti a képviselőház. (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) T. ház! A képviselőház csak tükör, nem az élet valósága, tükre annak, hogy milyen a nemzeti élet struktúrája ; azt hiszik, hogyha ez a tükör nem valódi, hanem homorú vagy domború tükör, ezáltal az élet valósága megváltozik ; azt hiszik, hogyha akár a jogokból kitagadott magyarokkal szemben, akár a szocziáldemokrata párttal szemben, akár a nemzetiségekkel szemben ezt az álláspontot vallják, hogy velük szemben a választójog igazságát nem kell érvényesíteni, akkor ezzel nincsenek szocziálisták, nincsenek nemzetiségiek és nincsenek e jogokból kitagadott milliókra menő magyarok % (Igazi Ugy van! balfelöl.) Az élet valósága megmarad és hogy menynyire nem a tükör dönt, hanem az élet valósága, mutatja, hogy daczára hogy a szocziáldemokrata pártnak egyetlenegy képviselője nincs itt a házban, azért az igen tisztelt volt ministerelnök ur igen gondos és beható tárgyalásokat folytatott a szocziáldemokrata párttal, hogy őket posthumus választójogi tervei számára megnyerje. (Igaz! ügy van! halfelől.) A nemzetiségieket is
