Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

138 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. ezen erényt is csak peTczcntuális arányban óhajtják megvalósítani, mert a hazát csak kétharmad részben szeretik : hat hónap helyett négy hónapot adnak neki. (Mozgás és felkiáltások a 'jobboldalon : Hát önök mit tennének ? Ha többségben volnának, egy napot se adnának nekünk ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak legyen választás, majd nem jönnek vissza J) Lovászy Márton : Egy napot sem adni, annak van értelme ! Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső : Az igaz, hogy mi, specziell az az oldal, ahol mi ülünk, egy napot sem adtunk volna önöknek, mert mi bizalmi kérdésnek tekintjük az indemnitást, de akkor nem csinálnánk játékot az indemnitásból, mint önök. Az előadó ur is axra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt nem a kormánynak, hanem az országnak szavazza meg és ennek az országnak szintén elég négy hónap, nincs szüksége hat hónapra. Hát hol itt a logika ? Vagy az országnak adják meg önök az indemnitást, vagy nem az országnak. Az országgal szemben pedig bajos bizalmatlankodni, mert ez a bizalmatlankodás igen rövid idő alatt esetleg viszonzásra találhat, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De van egy másik logikai botlása is a pénzügyi bizottság és az előadó ur állásfoglalásának. Nevezetesen azt mondják, hogy ez nem bizalmi kérdés, viszont azonban hangoztatják, hogy ha pedig a régi kormány jött volna, annak a kormánynak megadták volna. Hát bizalmi kérdés-e, vagy nem bizalmi kérdés ? Megadták volna a régi kormánynak, még pedig, hogy ez a tény is megálljon, egy aksziómát tettek fel. Nevezetesen nem adják meg a jelenlegi kormánynak a hat, hanem csak a négy hónapot, mert nem tudják, hogy a szükségletek kielégítését honnan fogja majd az uj kormány fedezni. Hát mit méltóztatnak gondolni ? Vájjon ez a kormány uzsorakamatokra felvett kölcsönökkel fogja az ország szükségleteit fedezni ? Vájjon az uj kormány a köz- és magángazdaságot teljesen megnyomoritó adótételeket fog majd bevezetni ? Ha ez igy áll, lehet-e szomorúbb kritikája annak a hét éves uralomnak, amelyet itt önök rendszeresítettek ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha ezeknek a financziális viszonyoknak kell bekövetkezniük, akkor ezeknek előzménye kell, hogy legyen, az előzmény pedig a hét évi munkapárti uralom tetézve a három évi háborús helyzettel. (Felkiáltások balfelől: Koldussá tették az országot!) Ha önök a fedezetek legalitását vonják kétségbe, ez nem egyéb, mint sírköve az önök kormányzati rendszerének, legerősebb kritikája a hét éves munkapárti uralomnak. (Ugy van! balfelől.) De önök nemcsak az indemnitást nem adják meg teljes mértékben, hanem megvonják kegyeiket a biróságoktól is. (Ellenmondások a jobboldalon.) Egry Béla : Tegnap este már jobb meggyőződésre jutottak, inert felvilágosították őket! B. Podmaniczky Endre: Maga sem hiszi komolyan ! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: Ne méltóztassék talán valami animózitásnak venni, de én igazán meg tudom érteni, hogy a munkapárt miért haragszik épen a bíróságokra. Almásy László : Ez már gyanúsítás ! Senki sem haragszik a bíróságokra! Ábrahám Dezső: Hogy lehet ott, ahol 18 milliárdos kiadással állunk szemben, ennek a 18 milliárdnak alig huszonötödrészét tevő 700.000 koronás fizetés javítást megtagadni azoktól a tényezőktől, akik egyedül állnak sziklaszilárdan a bekövetkezhető társadalmi és állami csőddel szemben ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem tagadja meg senki !) Az igen tisztelt előadó ur szellemes hasonlatot hozott fel a túlhalmozott szénásszekérről és azt mondta, hogy ez lesz az a villa széna, amely a szénásszekér felborulását fogja előidézni. Vájjon az-e a helyesebb, hogyha én egy villa szénával többet rakok arra a szénásszekérre, vagy pedig az, hogyha annak a szekérnek kerekeit, alapját ingatom meg, amelyek azoknak a faktoroknak — a szénásszekérnek — az akczióképességét biztosítják. Hegedüs Lóránt képviselő ur igazán tárgyilagos higgadtsággal bírálta a kérdéseket, azonban már nem voltak eléggé szerencsések a tárgyilagosság dolgában az utódai. Kiélvezték, konczedálom, az ellenzékiség összes fegyvereit, összes gyönyöreit. Jakabffy és Sztranyavszky képviselő uraknak már nem tetszik a menyasszony orra. Nem tetszik az, hogy a feudális Esterházy Móricz és a nagy gyáriparos Grátz Gusztáv közé kerül a demokrata Vázsonyi Vilmos. Honatyai gonddal félti a kormány szekerének, mérlegének felborulását. Arról, hogy Esterházy Móricznak ősei is voltak, ő igazán alig tehet, azonban eddigi szerepléséből ugy tudtuk, hogyha nem is kutatott a levelesládákban, de állandóan a kisemberek szocziális érdekeinek elősegítését telántette czéljául. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És méltóztassék az igen tisztelt pénzügyminister úrra bízni, hogy vájjon a magyar ipar érdekében meddig fogja tűrni, aminthogy bizonyos mértékben kell is tűrni a kartellek alakítását és mikor kell a nép érdekében ezeknek megrendszabályozását keresztülvinni. Vázsonyi Vilmosnak pedig ugy a testi, mint a lelki egyensúlya elég erős ahhoz, hogy ezt a mérleget ne akarja feldönteni. Az igen tisztelt képviselő urak a jogos kritikának fegyvereit, az ellenzésnek fegyvereit is alkalmazták. Többek között részt vettek ebben a kampányban Farkas Pál és Antal Géza képviselőtársaim is. Farkas Pálnak egy naivitásig menő egyszerűséggel kérkedő kifejezése volt a csámcsogó élvezetről, amelylyel a hatalom után törekedünk. Hozzájárult Antal Géza képviselő urnak az aggályoskodása is a tülekedés szempontjából. Farkas Pál képviselő ur többek közt megjegyzi azt is, hogy »mi pedig 8 évig támogattuk azt a kormányt