Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

130 729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. bizonyos praktikus szempontokkal szemben hajlandó vagyok előzékenységet mutatni, ha különösen akkor, mikor az állami nevelésnek ugy kiterjesztésére iparkodom azokon a veszélyeztetett területeken, mint az állami befolyás intenzivebbé tételére azokban az intézetekben, melyek nem állami jellegűek: ugyanakkor, épen hogy e müveletet könnyebben végrehajtsam, sikerét gyorsíthassam, igenis hajlandó vagyok az állami tanintézetekben a nem magyarajku polgárok anyanyelvi igényeinek a legmesszebbmenő engedményeket tenni. De semmiféle tanintézetben nem vagyok hajlandó a legkisebb engedményt tenni azon követelménynek, hogy az az intézet ne csak negatíve ne legyen államellenes, hanem igenis legyen az államhűségnek, a magyar hazafiságnak iskolája és előmozdítója. (Általános élénk helyeslés és taps.) S amely intézetnél ezt elérni nem tudom, annak tudatosan elpusztítására, eltüntetésére fogok törekedni. (Élénk helyeslés és taps.) Felemiitette gróf Tisza István képviselő ur azt a rossz hatást, melyet épen a mi kétségtelenül hazafias és megbízható délvidéki svábjaink között a nyelvi követelmények túlhajtása idézett elő. Igaza van. Azon a területen s épen az ottani sváb lakosság között kétségtelenül hiba volt az állami iskolák terjesztésének erőszakolása és oly intranzigens keresztülvitele, hogy néha mintha előszeretettel küldtek volna oda oly tanítókat, kik a nép nyelvét nem tudják. Iparkodtam ezen, amennyire lehetett, segíteni. Iparkodtam ministerségem alatt a tanítókat, amennyire szerzett jogaik sérelme nélkül lehetett, kicserélni olyanokkal, kik a nép nyelvét értik. Szóval, ami túlhajtás ott történt, nem az én ministerségem alatt történt, hanem ellenkezőleg, én iparkodtam azok kikorrigálására, következményeik elhárítására. Ezek azon elvek, melyek engem feladatom e legfontosabb részében vezetni fognak. A lehető legrövidebb idő alatt fogok iparkodni a törvényhozást foglalkoztatni azon konkrét intézkedésekkel, melyeket ez irányban szándékozom tenni, amennyiben azok törvényhozási hozzájárulást igényelnek. Ismétlem, fejemben már körülbelül készen van a konczepcziója a teendő intézkedéseknek, csak azon adatokat várom, melyek engem azok részletei kidolgozásában irányítanak. Mihelyt azok meglesznek, haladéktalanul a törvényhozás elé fogok lépni azokkal, amiket a törvényhozástól kell kérnem és meg fogom tenni a magam hatáskörében azt, amit megtenni jogom van. (Élénk helyeslés.) T. ház! Ezekután bevégezhetném előadásomat, ha nem érezném szükségét annak, hogy néhány megjegyzést tegyek gróf Tisza István képviselő ur beszédének legfőbb részére, arra, amelyben a választójoggal foglalkozott. Tennem kell ezt, mert utóvégre nemcsak a kormány tagja vagyok, hanem birom bizalmát egy tekintélyes pártnak is, mely a kormányt támogatja s az azt támogatók sorában a maga individualitását minden irányban megóvta és meg fogja óvni, mint ahogy én megóvtam a magamét. T. ház! G-róf Tisza István minket már abban a beszédben, amelyet a kormány bemutatkozásakor elmondott, figyelmeztetett arra a nagy történeti felelősségre, amely' ránk nehezedik, midőn a választói jognak gyökeres átalakításán, igenis az általános választói jognak létesítésén fáradozunk. Mi ennek a történeti felelősségnek teljes tudatában vagyunk. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur és legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy sem divatos jelszavaknak csábja által, sem bárkinek nem tudom minő czimen adott és minő alapon véleményezett parancsszava által, sem senkinek fülsiketítő lármájától indíttatva léptünk erre a térre olyanok is, akik nem mindig ezen a téren állottunk, hanem egyszerűen az események tanulmányozása és a világeseményekkel összefüggő nagy nemzeti érdekek megóvása indított minket erre. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a 'balés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ez a kérdés oly nagy, hogy én ezzel kapcsolatosan azzal a bizonyos kutatgatással, hogy X. Y. 1910-ben azt mondta, 1915ben pedig emezt mondta, ezzel én nem foglalkozom. Kién apprendre, rien oublier: (Élénk taps a hál- és a szélsöbaloldalon.) semmit sem tanulni, semmit sem felejteni, ezzel jellemezte a Bourbonok politikáját egy jeles történetíró és tudjuk, hogy ennek a politikának, az efajta következetességnek a bukás volt a vége. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Igenis viseljük a történelmi felelősséget, annak teljes tudatában vagyunk és nem veszem rossz néven, ha engem erre a történelem előtti felelősségre figyelmeztetnek. De akkor ne vegyék tőlem rossz néven az urak, ha ezt mondom : ha felelősséggel jár, ezt a gyökeres, ezt az általános választói jog megvalósítására czélző reformot keresztülvinni, nem csekélyebb történelmi felelősséggel jár, azt megakadályozni akarni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bals a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelol.) A felelősséget az ebben a kérdésben való állásfoglalásnál semmiképen sem lehet elkerülni, mert a kérdést nem egyeseknek túlbuzgólkodása vetette fel; (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfélől. Halljuk! Halljuk!) nem vetette azt fel az utcza lármája. (Felkiáltások jobbfelöl: Csakis! Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Nem vetette fel egyes feltűnést keltő politikusoknak dicsvágya. Gr. Tisza István: Bizony, épen az l (Zajos ellenmondások a báloldalon.) Csakis az! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Én tisztelek minden meggyő-