Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 19 a szavát. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Konstatálom, hogy a fegyverkezés, amelyet tennünk kellett, fenyegetett ekszisztencziánk megvédésére volt szükséges (Igaz! Ugy van a'jobboldalon !) és talán ma, a lefolyt események utólagos megvilágítása mellett, nem azt várhattuk volna a t. képviselő úrtól és azoktól, akik annak idején ezeket a fegyverkezéseket támadták, hogy ezeket az alaptalan támadásokat megismételjék, hanem azt, hogy beismerjék, miszerint kár az, hogy jobban nem fegyverkeztünk. (Hosszantartó élénk tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon.) Sok-sok ezer drága magyar ifjú élet nem volna oda. Az a vértenger, amelylyel megvédtük fenyegetett nemzeti létünket, sokkal kisebb lehetett volna, hogyha idejekorán felismerjük mindnyájan a veszélyt és védekezünk ellene. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Élénk felkiáltások a baloldalon: Ha lett volna magyar hadsereg! Ha lettek volna magyar tábornokok !) Az a külpolitika, amelyet az osztrák-magyar monarchia, szövetségben a német birodalommal folytatott, a béke politikája volt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hát akad-e még ember, aki ma elég elvakult vagy elég bátor azt állítani, hogy a mi fegyverkezésünk idézte fel a háború veszélyét? Gr. Károlyi Mihály: Az általános fegyverkezés ! Gr. Tisza István: Hogy az általános fegyverkezés volt az oka, amelyben tehát époly hibások a középeurópai hatalmak, mint ellenfeleink? Engedelmet kérek, ez fejtetőre állítása az igazságnak, ez lovat ad ellenségeink legvakmerőbb rágalmai alá, (Igaz! Ugy van! Elénk taps a jobboldalon.) ez megtámadja a magyar nemzetnek legbecsesebb erkölcsi tőkéjét, ez segítségére jön azoknak, akik rágalmaztak bennünket a múltban és akik bizonyára rágalmazni fognak bennünket a jövőben és_ koronatanút szolgáltat ehhez a rágalomhoz. (Elénk helyeslés a jobboldalon és élénk felkiáltások: Mindig rá hivatkoztak!) T. ház! Nem tehetek róla, de bizonyos elszomorodással kell, hogy konstatáljam azt, hogy még ez az eszköz is elég jó, még ez az ut is elég alkalmas arra a képviselő urnak, hogy most, a háború közepén is, most, amikor minden ilyen kiejtett szó a béke kilátásait a mi rovásunkra kedvezőtlenül befolyásolja, akkor elmenjen korteskörutakra és ilyen valótlansággal igyekezzék a félrevezeti népet a saját táborába hajtani. (Elénk félkiáltások a jobboldalon: Igaz ! Ugy van! Hazaárulás!) A t. képviselő urak minden harmadik szava a tiszta választás. Hát nem akarok arról beszélni, hogy hogyan mutatták be Oláhfalun a tiszta választást. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) De azt, igenis merem állítani, hogy a tiszta választások elleni legsúlyosabb vétség a választók hiszékeny lelkületének ilyen politikai hamis ' június 25-én, hétfőn. 115 pénzekkel való megvásárlása. (Elénk helyeslés, taps a jobboldalon és felkiáltások: Igaz! Ugy van! Demagógia !) T. ház! Most már átmegyek olyan térre, ahol hajlamaimnak is megfelelően nyugodtabban tárgyalhatok. ííéhány szóval térek ki az igen t. pénzügy mini ster urnak ma elhangzott beszédére. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha ebben a néhány szóban néhány igazságot konstatálok, ezt ne vegye t. barátom, a pénzügyminister ur, gáncsnak az ő személye ellen, hanem egyszerűen az adott helyzetből folyó tények konstatálásának. A t. pénzügyminister ur beszédének az a része, amely a jelen kormány által tett vagy tervezett, vagy előterjesztett konkrét intézkedésekről szól, a dolog természeténél fogva azokat az intézkedéseket adja elő, ajánlja és védelmezi, amelyeket az előző kormány készített volt elő. ÍTem is lehet máskéj); egyszerűen csak konstatálom ezt. Az az egy konkrét kérdés pedig, amelylyel megtoldta a jelenlegi t. kormány az előző kormány intézkedéseit, t. i. a birói karban tervezett státusjavitást, az a mi részünkről a kritikát nem abból a szempontból hivta ki, mintha mi nem adnők meg ezt jó szívvel a birói karnak, hanem kihívta annak egyoldalúsága, kihívta, — eltekintve egyéb kérdésektől, hiszen nem akarok most prejudikálni annak a vitának, amelynek az illető szakasznál lesz helye a kérdés fölött — de kihívta bírálatunkat annál a ténynél fogva, mert a legigazságtalanabb dolognak tartjuk csakis a birói karra szorítani egy ilyen rendszabályt akkor, amikor — bármilyen okból — a kormány nincs abban a helyzetben, hogy hasonló rendszabályokkal jöjjön segítségére a közszolgálati alkalmazottak egész karának. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, objektív indokot arra, hogy a birói kart kiszakítsuk a magyar közszolgálati alkalmazottak egész tömegéből és részesítsük ^előnyben a többiek felett, nem tudok találni. En erre csak azt a szubjektív tényt vagy magyarázatot találom, hogy ezzel is a t. igazságügyminister ur meg akarta mutatni, hogy ő parancsolója, ura, diktátora Magyarországnak. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Gróf Apponyi Albert igen t. kultuszminister ur mosolylyal fogadja ezt az állításomat. Hát csak azt kérdezem: ha nem így van, miért nem hozott ő hasonló természetű intézkedéseket az ő tárczája keretébe tartozók számára? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én, t. ház, kevés idővel ezelőtt még abban a nagyon kellemetlen helyzetben voltam, hogy nekem kellett a magyar állami alkalmazottak sok-sok jogos igényével szemben a várakozás álláspontjára helyezkedni. Hiszen nagyon sokat akartunk adni a tisztviselőknek és adunk is abban, amit a t. kor15*
