Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 107 egy franczia statisztikus egy emberélet átlagos értékét 15.000 frankra becsülte. Itt pedig nem is átlagos értékekről van szó, mert hisz a legjava pusztult el a háborúban népünknek. (TJgy van! TJgy van!) És ha ezt a veszteséget, a munkaértéknek ezen csökkenését is számba veszszük, akkor kétségtelen, hogy az a kár, amely itt ért bennünket, amely ebben az elveszett munkaerőben szakadt ránk, semmivel sem kisebb, mint a közvetlen hadi kiadások értéke. Itt is megszámlálhatatlan milliárdokról van szó. Ebből aztán következik t. ház, — és ez is meg fogja terhelni budgetünket a háború után — hogy a háború utáni szükségletek közt a legkomolyabban átgondolt programm alapján igen bőkezűen fog kelleni dotálnunk az állami életnek mindazon ágazatait, amelyek a néperő helyreállításával függnek össze. Az államnak nagy szocziális terheket fog kelleni vállalnia és e tekintetben minden szükkeblüséget messze el kell hárítani magától. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobálóläan.) De, t. ház, ezen feladatokhoz, bármily súlyosaknak látszanak, nem szabad mégsem félve, remegő kezekkel nyúlni, ellenkezőleg biztos nyugalommal és bátor optimizmussal kell velük szembenézni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegedüs Lóránt igen t. barátom abban a szellemes és érdekes beszédben, melylyel a vitát megnyitotta, aszkézisről beszélt, mint amelyre szükség lesz. Én nem szeretem ezt a szót. Nem aszkézisre, nem önsanyargatásra van itt szükség. Miből álljon ez az aszkézis ? Takarékosságból és munkából, mint az előadó ur kifejtette. Ami a takarékosságot illeti, kétségtelenül nagy szükség lesz arra, mert hiszen egyikünk sem fog a háború után oly könnyen megélhetni, mint ahogy éltünk a háború előtt. De azt hiszem, tisztességes megélhetésünk lehetőségében nem kell kételkednünk. Ami pedig a munkát illeti, annak — azt hiszem J — az aszkézishez semmi köze. (Helyeslés bálfélöl.) A munkát önsanyargatással összefüggésbe hozni nem szabad. (Helyeslés balfelöl.) A mi népünknek is meg kell tanulnia, hogy a munka nem áldozat, hanem ha eredménynyel jár, a legnagyobb élvezet, a legnagyobb gyönyör, amelylyel semmi más élvezet fel nem ér. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl,) De kétségtelenül nagyfokú takarékosságra lesz szükségünk a kiadásokban is. Legyen szabad ez alkalommal a magam részéről egész tisztelettel elhárítani azokat a megjegyzéseket, amelyeket az igen t. előadó ur beszédében arra vonatkozólag tett, hogy itt az utolsó napokban lábra kapott volna valami tendenczia, amely szerint már annyira benne vagyunk a terhekben, hogy nem baj, ha még bizonyos terheket rárakunk az államra és hogy mi az utolsó napokban itt bizonyos tekintetben mint jókedvű adakozók léptünk volna fel. Ezt a vádat a magam részéről egész tisztelettel elhárítom magamról. Ha mi az összesen 165 millió koronát kitevő, nagyrészt a régi kormány által előkészített intézkedésekhez bizonyos kiegészítő javaslatokat terjesztettünk a t. ház elé, mint aminő az a relatíve, ezen egész összeghez képest csekély 800.000 korona összeg, amit a bírói fizetések rendezésére felvettünk, — ez igazán nem jogosít fel senkit arra, hogy minket mint jókedvű adakozókat tüntessen fel, (TJgy van! TJgy van! Élénk helyeslés balfelöl.) akik az ország pénzével könnyelműen gazdálkodunk, — eltekintve attól, hogy ebben a kérdésben nem is adakozásról van szó, amely szóhoz majdnem az alamizsnának, a borravalónak fogalma tapad, hanem oly komoly igényről, mely a mostani helyzetben a bírói kart feltétlenül megilleti. (TJgy van! TJgy van! Elénk helyeslés balfelöl.) E megjegyzés után ismétlem, a magam részéről is csatlakozom ahhoz a követelményhez, hogy igenis a legnagyobb takarékosságra lesz szükség az állami életben. Vissza kell térnünk azon régi jelszóhoz, mely a közigazgatás egyszerűsítéséről szólt és amely soha kényszerítőbb állami problémaként nem állt előttünk, mint most. Értékesítenünk kell minden vonatkozásban azokat a tapasztalatokat, melyeket a háború alatt tettünk, amidőn csökkent erővel tudtuk a megnövekedett feladatokat ellátni. Nevelnünk kell népünket is takarékosságra. Minden egyes embert vissza kell tartanunk improduktív kiadásoktól. Bizonyos lukszusadók behozatalát a magam részéről feltétlenül kívánatosnak tartom, még pedig nem is annyira azok pénzügyi eredménye szempontjából, hanem azért, mert az ilyen lukszusadókkal a takarékosságra nevelünk és ha valaki bizonyos összeget szán ilyen lukszus-czikkre, akkor fizesse le ebből az államnak az őt megillető részét. (Általános élénk helyeslés.) Ez a takarékosság nemcsak az államnak, de minden egyes állampolgárnak kötelessége. (Igaz! TJgy van!) Hangsúlyozni akarom azonban, hogy a takarékosság nem jelentheti ennek az elvnek olyan túlhajtását, amelynek következtében már maga a produkczió is szenvedne. (Általános helyeslés.) Vannak bizonyos kiadások, — és ezzel a gondolattal meg kell barátkoznunk — ahol kénytelenek leszünk a jövőben is teli kézzel adni, hogy gazdasági életünket túlsegitsük azon a holtponton, amelyre a háború folyamán jutott. Itt tehát fukarsággal, zsugorisággal ép az ellenkezőjét érnők el annak, amit tulajdonképen elérni akarunk. (TJgy van!) A takarékosság mellett a második szempont, amelyet szem előtt kell tartanunk, mindenesetre az, hogy többet kell dolgoznunk, többet kell termelnünk. (Általános élénk helyeslés.) Mi nem értük még el távolról sem gazdasági teljesítő képességünk határát. Még megkettőzhetjük, megháromszorozhatjuk munkánkat és 14*
