Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 103 pótlékra vonatkozó intézkedések, amelyeknek kettős czélja van: egyfelől a családi pótlék czimén fizetett eddigi segélyeknek igen jelenté­keny felemelése, nagyjában megkettőzése, más­felől pedig a családi pótléknak bizonyos uj kategóriákra való kiterjesztése, nevezetesen az állami fizetéskiegészitésben részesülő nem állami tanárokra, a nem állami tanítókra, tanítónőkre és nem állami óvónőkre, továbbá a községi és körorvosokra, a községi és körjegyzőkre, a segédjegyzőkre és egyéb községi és közigazgatási alkalmazottakra, valamint a kongruában és állami pótlékban részesülő lelkészekre és segéd­lelkészekre, végül a városi alkalmazottakra is. Azok az összegek, amelyeket e czimen kényte­lenek leszünk folyósítani, 65 millió koronát tesznek ki. A tisztviselők érdekében már az indem­nitási javaslatban kért ezekkel a különböző intézkedésekkel azonban az, amit az uj kormány, a tisztviselők érdekében tenni szándékozik, még nincs kimerítve. Hiszen a ministerelnök ur már említette programmbeszédében, bogy ezenkívül foglalkozunk még az október végéig megszava­zott báborus segély kérdésével is, amelyet oly­formán kívánunk rendezni, bogy ezeket a há­borús segélyeket jelentékenyen felemeljük és ilyen felemelt formában ujitjuk meg egy további esztendőre, esetleg a háború végéig. Amikor a tisztviselők igy megkapják mind­azt, amit az állam pénzügyi helyzetének gondos szemmeltartása mellett életviszonyaik feljavítása érdekében megtehetünk, teljes tudatában vagyok annak, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben ezek az áldozatok az államnak különösen súlyos meg­terhelését jelentik. De meg vagyok győződve ar­ról is, hogy a társadalomnak az a mindenkor megbízható hazafias és munkás osztálya, amely­ért az állam ezeket az áldozatokat hozza, azo­kat kellően méltányolni is fogja és hogy ezek az áldozatok nem lesznek gyümölcsözetlen be­fektetések. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső­haloldalon.) Minden oldalról igények és kívánal­mak hangzanak fel az állammal szemben és a jövőben kielégítésre váró feladatok minden té­ren nagyok. A fedezetet csak a fokozott munka biztosithatja számunkra. Ezt a fokozott munkát kell akkor, amikor a közszolgálati alkalmazot­tak kívánságait oly messzemenő mértékben tel­jesítjük, elvárni maguktól a közszolgálati alkal­mazottaktól is. A kormány nem vállalkozhatott volna az emiitett intézkedéseknek megtételére, ha nem számitana bizton arra, hogy a kiadott összegek ellenértékét az alkalmazottak munka­teljesítményében is meg fogja kapni. Ami már most azokat az intézkedéseket illeti, amelyeket a javaslat az előlépési viszo­nyok rendezése érdekében foglal magában, ezek között van szerencsém mindenekelőtt felemlíteni a státusrendezés kérdését, amelyet az indemni­tási javaslat egyik szakaszában akarunk meg­oldásra vinni. A háború óta ugyanis kinevezé­sek csak korlátolt számban fordultak elő, aminek oka főleg az a körülmény volt, hogy uj állami költségvetések összeállítása, amely költségveté­sekben azután gondoskodás történhetett volna a méltányos státusrendezésekről, elmaradt, más­részt pedig az is, hogy nyugdíjazások csak kor­látolt számban történtek, mert a munkaerők számának a behívások folytán történt megcsap­panása következtében ezeket a régi és kipróbált munkásokat az adminisztráczió nem nélkülöz­hette. A kormány tehát, amelynek programmja szerint ezekben a nehéz időkben minden ren­delkezésre álló erőt tömöríteni kell az előttünk álló nagy feladatok szolgálatába, ezeket a régi munkásokat a maga részéről sem szeretné nél­külözni. Elkerülni óhajtanok azonban azt, hogy a régiek megtartása folytán a fiatalabbak elő­menetele megakasztassék és azért azt az intéz­kedést voltunk bátrak javaslatba hozni, hogy a kiszolgált tisztviselők, akik a háború folytán tovább teljesitik hivatali kötelességeiket, extra statum vezettessenek, hogy állásaik betölfchetők legyenek. (Helyeslés.) Gondoskodni akarunk tehát arról, hogy új állami költségvetés hiányában is végrehajtassa­nak azok a létszámrendezések, amelyekre a stá­tusoknak 1914—1915-ik évi költségvetéssel tör­tént megállapítása óta szükség van azért, hogy az állásoknak az egyes fizetési osztályok közti megosztása és az időközben szervezett uj állá­soknak a legalsó fizetési osztályba történt be­állítása következtében előállott eltolódása miatt vált szükségessé. Ez a rendezés ugyanazt nyújtja a rendes fizetésű tisztviselők részére, amelyet nekik a rendes költségvetések indokolása bizto­sított. (Helyeslés.) Ugyancsak az előlépési viszonyok rendezé­sét szolgálja a javaslat, amikor a fokozatos elő­lépés megjavításával gondoskodni kivan arról, hogy a vármegyei ós az államvasuti tisztviselők­nek, altiszteknek és szolgáknak várakozási ideje, amennyiben ez a jelenlegi határozmányok sze­rint három évet meghalad, három esztendőre szállíttassák le. Végül ugyancsak az előlépési viszonyok rendezését czélozza az a sokat vitatott szakasz, amelyet a pénzügyi bizottságban voltunk bátrak előterjeszteni és amely a birák bizonyos helyi előléptetését teszi lehetővé. Ennek a javaslatnak indokolására már tegnap vobam bátor néhány fontos szempontot felhozni. Én nem kételkedem abban, hogy az a teljesen méltányos álláspont, amelyet javaslatom képvisel, végül is a t. ház minden oldalán teljes méltánylásra fog találni és hogy lehetségessé fog tétetni, hogy ez a birák érdekében felvett intézkedés az indemnitási^ tör­vény keretén belül megoldást találjon. (Élénlc helyeslés balfélol.) Mindazok a költségek, amelyek az előlépési viszonyok rendezése folytán a kormányra hárul­nak, körülbelül 30 millió terhet jelentenek, ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom