Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-712
712. országos ülés 1917 azt nem is tudjuk, talán egész tökéjét felülmúló hasznot élvezett a múlt évben és mi mégis azt a szegény gazdát rekviráljuk mindig és makszim áljuk. Az Egyesült Werenstadti Győri Textilipar-Vállalat, amely részben osztrák, 2 millió alaptöke mellett 644.090 korona nyereséggel és emellett még 1,128.128 korojia külön tartalékot tüntet fel külön tartalékban. Tehát ennek a vállalatnak a nyeresége a múlt év végén fedezte az alaptőkéjét. Folytatom tovább, h háznak nem esik terhére, (Hälljuh! balfelől) t. képviselőtársam adatait. Azért vagyok kénytelen rá hivatkozni, mert ő vette magának a fáradságot, hogy ezt kezünkbe adja. A Magyar-Amerikai Northorp Szövőszék és Textilgyár r. t. 1915-ben 4 millió korona alaptőke mellett 1,308.005 korona tiszta nyereséget és még külön 2,270.454 korona tartalékot tüntet fel. A Magyar Gyapjuáru ós Gyapjutakarógyár 1915. év végén 3,200.000 korona alaptőke mellett 1,557.250 korona nyereséget és 3 millió korona külön értékcsökkenési tartalékalapot tüntet fel, vagyis nem is tudják már hova csúsztassák be azt a nagy jövedelmet, hogy mégis ne tűnjék valamikép a szemükbe. Az Első Magyar Gyapjumosó és Bizományi részvénytársaság 1915-ben 280.000 korona alaptőke mellett 102.561 korona nyereséggel zárul. Az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár 1914-ben, tehát a háború előtti időben csak 194.000 korona nyereséget tüntetett ki; már 1915-ben 408.675 koronával szerepel. A Szegedi Kenderfonó r.-t. 1,750.000 korona alaptőkével 1915-ben — az 1916-os mérleg még jobb lesz — 1,600.000 korona tiszta nyereséget tüntet fel, tehát alig pár ezer koronával kevesebbet, mint amennyi az alaptőkéje és hangsúlyozom, — mondja Ábrahám képviselő ur — hogy az u. n. titkos tartalékok egyetlen részvénytársaság kimutatásaiban sem szerepelnek. A Magj T ar Textilipar r.-t. 1914-ben 2,110.221 korona nyereséget tüntet fel, már 1915. év végén. — azért állítom egymással szembe a háború előtti éveket a háború éveivel, mert ez legpregnánsabb kifejezője ezen gyárak túlságos élelmességének — mondom, 1915 végén 3,667.561 korona nyereséget és azonfelül külön 677.000 s néhány korona értékcsökkenési alapot tüntet fel. A Juta- és Kenderipar r.-t. másfél millió korona alaptőkével pl. 1915-ben 453.000 és néhány korona elég szerény 7 nyereséggel szerepel. A Nemzeti Egyesült Textilmüvek r.-t. 8 millió korona alaptőke mellett — elég szerencsésen dolgozott — 1915. év végén pl. 3,020.503 korona tiszta nyereséget és külön 4 milliónyi adótartalékot hozott a konyhára. Az osztrák vállalatokat kihagyom. Ugyan ezeknél egyik-másik bankunk szintén szerepel; azok is érdekelve vannak, így a Magyar Altalános Hitelbank. Most csak áttérek a czukorgyárakia, mert ezekről is voltam bátor megemlékezni. A KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. márczius 13-án, kedden, 73 Magyarországi Czukorgyár Részvénytársaság 8 millió korona alaptőkével 1916. augusztus 31-iki mérlegében több mint 4 és % milliónyi különböző tartalékot rendszeresít s ezenkívül 865.306 korona nyereséget tüntet fel. A Stummer Károly-féle czukorgyár 6 és % nx'lró korona alaptőke mellett 814.282 korona nyereséget és külön 6,143.500 korona értékcsökkenés' alapot tüntet ki ebben a mérlegben. A Magyar Czukoripar Részvénytársaság, a Hitelbank alapítása, 12 millió alaptőke mellett pl. 1915-ben csak 1,502.624 koronát mutat ki nyereségként ; már 1916-iki mérlegében ugyanez a vállalat 2,265.215 koronával szerepel s azonkívül ugyanezen évben még külön 700.000 koronával több értékcsökkenési alapot rendszeresít. Át kellene még térnem a sörgyárakra, a géj> gyárakra, a szeszgyárakra, a kőolajgyárakra, ahol mind horribilis tőkék szerepelnek, de máinem akarom a t. házat e tekintetben fárasztani ; akik akarják látni, hogy milyen kapcsolat van a kormány nem-intézkedése következtében a közgazdasági háborús intézkedés és a bankok között, azok méltóztassanak elolvasni Ábrahám Dezső t. képviselőtársain beszédét és akkor, azt hiszem egyetlen tagja sem lesz a háznak, ki ezt a kérdést mégegyszer fel fogja vetni. (Igaz! ügy van! haliétól.) Ami az állattenyésztést illeti, hibáztatnom kell azt, hogy a rekvirálások minden terv nélkül történtek, holott, ha ezek egy kis terv szerint történtek volna, ha szeligáiták volna azokat a marhákat és jószágokat, amelyek kevésbé hasznosak és ezeket rekvirálták volna, akkor egész vidékek állattenyésztését fellendítették volna. Mindazonáltal honorálom azt, a mit a minister ur az állattenyésztésről mondott, fel kell azonban hívnom mind a földmivelésügyi minister urnak, mind a belügyminister urnak figyelmét egy, a trágya kezelése körüü mulasztásra. A kisgazdák ugyanis nem válogatják meg a trágya helyét, ugy hogy esős időben a falukon a házsor előtti csatornákon végig látjuk folyni a trágyalét, aminek következtében a gazda csak a szalmáját viszi ki a földekre, viszont az utczán folyó trágyáié veszedelmes közegészségügyi szempontból. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Gondoskodni kell tehát, hogy ezek a baczillusok ne fészkeljék be magukat a házak elé. Mindkét szempontból gondot kellene tehát erre- a kérdésre fordítani, Gazdasági egyesületeknek, közigazgatási hatóságoknak és körorvosoknak ki kellene oktatni a gazdát, hogy milyen értékes dolgot enged kifolyni. A gazda tehát gondozza kellőképen trágyadombját és jól valaszsza meg annak helyét. Én tehát honorálom a t. minister urnak beszédét, amelyben a trágyázás felkarolását propagálja, de a most említett szemponttal megtoldanám. A németek jól megoldották ezt a kérdést és a szakszerű gazdálkodásra való nevelést bevitték a népiskolába. A minister ur a gazdasági egyesületekre akarja hárítani a főszerepet. Ezt nem tartom helyesnek, mert ezek meg10
