Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

712. országos ülés 1917 márczim 13-án, kedden. 71 egy öl, igazán nincs helye prémiumnak. Hiszen az Alföldön a napszám 12 K, különösen tavaszszal, mihelyt megkezdődik a munka! Azt hiszem mégis csak fontolóra kellene vennie a t. minister urnak, hogy nem kellene-e a makszimális árakat megállapítani és nem kellene-e megtakarítani a prémiumokat, amelyek csak egyes vállalatok felesleges hasznosodását segítik elő. Valóban a tőkék, a bankok látják ennek hasznát. Rakovszky István: G-rödel! Frey János: Fogunk még róluk beszélni. Ezek különös protekczióban részesülnek, prémiumokat kapnak, Azt hiszem, jó volna a faárakat makszimálni. Azt kérdi a minister ur, hogy hol kezdje a makszimálást. Én próbálom megkezdeni. (Halljuk! Sálijuk!) Méltóztassék makszimálni ott, ahol tetszik. (Derültség.) Künn az erdőben, vagy otthon, mindegyik alternatívát elmondom. Fernbach Károly: Hol makszimálják a búzát ? Frey János: Arról is beszélek. Mikor van fatermelés? Nyáron? Azt hiszem télen. Hiszen a minister ur szakember, én mint kisebb gazdálkodó ebben a tekintetben nem akarom az én véleményemet előadni. Hiszen tudjuk, hogy kevés munka van télen, hát a mi közerőnkkel, orosz foglyokkal stb.-vel télen, amikor a gazdasági munka szünetel, lehet a fatermelést elintézni. Miért ne lehetne a fát kitermelmi már ott az erdőben, miért ne lehetne behordatni közerővel tavaszszal, hogy legyen nyáron és a következő télen és miért ne lehetne mindenkit a szükséges fához juttatni ? Biztosithatom, hogy akárhol makszimálják a fát, akár az erdőben, akár a háznál, mindig jobb lesz, mintha prémiumokat osztogatunk és egyes vállalatokat igy gazdagítunk. (Vgy van! a bal- és a szélsöbaloldälon.) (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) Igaz, hogy megtörtént már és facta infecta fieri nequeunt, ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni, a tél elmúlt, itt a tavasz, kezdődik a gazdasági munka, jön a nyár, jön a jövő tél és nincs fánk, uincs makszimált fánk, sem makszimáltalan fánk. Ezt én gazdasági politikának nem mondhatom és azt hiszem, kötelessége lett volna a t. minister urnak a fa kérdését szakszerűen megoldani és az ország közszükségletéről gondoskodni. (Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok itt kitérni a szén kérdésére, de hangsúlyozom, hogy amikor a fáról gondoskodunk, nagy nemzeti feladatot teljesítünk és a t. minister ur az egész ország hálájával fog találkozni, ha előre gondoskodik. Hiszen nyáron kevés kell, a kevés talán meglesz a nyáron, de ha az őszi munka befejeződik, legyen szives e kérdésre visszatérni, amikor a külső munka hanyatlóban van, gondoskodjék a fáról. A legtöbben valószínűleg zöldfával fognak fűteni, de mégis lesz fa és ha másutt nem, hát megszárad a tűzhelyen. A t. minister ur a következőket is mondja, amidőn a sertéshizlalásról beszélt: »Túlnyomó nagyrészt, mintegy 90°/o bizományi hizlalás volt, amelynek a gazda adta a sertést is, a hizlalásra való takarmányt is és fizette a bizományi dijat a gondozásért és hizlalásért a vállalatnak.* Ugyancsak a kérdésben szólva folytatólag ezt mondja: »1915-ben a hatóság fel volt hatalmazva arra, hogy a hizlalással foglalkozó hizlaldáknak vásárlási igazolványokat adhasson.« Majd ismét ezt mondja: »Én nem látom a kapcsolatot a háborús közgazdasági intézkedések és a bankok között;« — erre nagy súlyt fektetek. — »Igen kérném a t. képviselő urakat, méltóztassanak egyszer ezt a kérdést véglegesen tisztázni, vagy pedig innen eliminálni.« Hát, t. minister ur, itt most már az a kérdés, hogy mit értünk bankok alatt. SimonyiSemadam t. képviselőtársam tegnapi beszéde folyamán többször beszélt a bankokról ós beszélt in specie a parczellázó- és telepítési bankról, amely tulajdonképen nem is bank, a szó szoros értelmében, értvén bank alatt egy pénzvállalatot, egy pénzintézetet, amely pénzt fogad el és pénzt ad, pénzt fogad el betét gyanánt és pénzt ad ki hitelbe. Itt azonban azt veszszük észre, t. ház, hogy ez a szó a köznyelvben nem is az ő régi szorosan vett értelmében használtatik. Simonyi t. barátom maga mondta pl. hogy az a bank betéteket nem fogad el, mégis banknak nevezi magát. Mi a bank tulajdonképen? Az usus loquendi szerint az egy magán- vagy részvénytársasági tőke. Bank alatt értünk ma vállalatokat, melyek mögött pénzcsoportok állanak. A bankokráczia az egy szokásos kifejezés úgy a sajtóban, mint a közbeszédben. Ha ez a bankokráczia annyira felüti fejét hazánkban és erről beszélünk, akkor mi nem csak azokat az intézeteket értjük bankok alatt, melyek csak pénzzel foglalkoznak. Megérett ez a kérdés is arra, hogy szanáltassék és a t. pénzügyminister ur ebbe is belenyúljon, Ezeket a betéteket elfogadó társaságokat, bankokat talán már be is kellene szüntetni, mert nem egészen igazságos dolog, hogy mások betétjei utján a részvényesek gazdagodjanak, mert kis kamatot fizetnek, a pénzt vállalatokba fektetik és uzsorás kamatokat szednek utána. A takarékpénztári kérdést ideje volna tapétra hozni és a háború alatt meg kellett volna csinálni azokat a községi takarékpénztárakat állami felügyelet alatt, mert akkor a betétek és a kiadott pénz közötti különbözet ezen községi takarékpénztáraknak maradna, ami által a községek terhét is könnyitenök és nem volnának kénytelenek az egyes községekben 100—150% községi pótadót fizetni. Miért kell kedvezni ezeknek az intézeteknek, midőn manapság a legutolsó falusi takarékpénztár is érdekelve van vállalatoknál? Ezt