Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

444 724. országos ülés 1917 Í aki Landwehr Ottokár elnök-tábornok uj javaslatával szembe merne helyezkedni, tekintettel az elnök-tábornok ur háta mögött álló hatalmasságokra. E javaslatokra a süvegczukrok, az oldalszalonnák, a lisztes zsákok megindulnak, beülnek a vaggonokba és ha megtelt a vaggon, sietni fognak Bécs, Innsbruck, Prága irányába (Ugy van ! balfelől.) és a mai nehéz forgalmi viszonyok között legföljebb egy-egy főherczeg vagy más báborus nagyúr különvonata fogja őket megelőzni. A háború alatt folytonos a visszafejlődés. Ami a magyar nemzet államiságából, önrendelkezési jogából, nemzeti intézményeiből a háború előtt még ugy ahogy megvolt és működött, azt nagyrészt kiforgatták, megnyirbálták, összezsugorították, feloszlatták. Gondoljunk csak a hadseregre vagy gondoljunk a kiegyezésre, a közélelmezésre, a közlekedésügyre, vasutakra, vagy gondoljunk a közoktatásügyre. És itt lássuk mindjárt a közoktatásügyet. Nem ismerem á kultuszminister urat, nem beszéltem vele soha. (Mozgás balfelől.) Csak a képviselők almanachjából tudom, hogy közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, ármegállapításokkal, pénz-, hitel-, valuta-reformkérdésekkel. Azt is tudom, hogy a természettudományokat tanulmányozta három esztendeig és hogy külpolitikai czikkeket irt Végül kultuszminister lett. (Derültség balfelől.) Ez mind szép, mind dicséretes, de ezek a működési területek olyan messze esnek egymástól, hogy aki minderre vállalkozott, az lehet univerzális zseni, de igazi szakember nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én még nem beszéltem olyan politikussal, olyan kultuszministeri tisztviselővel, olyan tanférfiúval, a ki a minister ur minisztersége mellett nyilatkozott volna. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olyan egyhangú ebben a tekintetben az országban kialakult közvélemény, hogy csodálom, hogy a minister ur ezt még nem vette észre. Én igazán sajnálom, hogy nincsen jelen a minister ur, mert nekem, őszintén megvallom, sokkal könnyebb volna mindezt elmondanom, ha itt jelen volna. (Mozgás balfelől.) A t. minister ur határozottan félreismerte hivatását. A népoktatás körül kiadott rendeletei, az idegen nyelvek tanításáról elhangzott nyilatkozatai és bejelentett szándékai egyenesen közveszélyesek a magyarságra és a magyar kultúrára. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalonj. A háború alatt a minister ur elkésve, csak mikor hangos lett a panasz, akkor kezdett foglalkozni a tanítók ügyével. Hagyta, hogy a tanítók, akik békeidőben mint jaóttartalékosok hatheti kiképzésben részesültek, mint közemberek soroztassanak be és állásuknak, intelligencziájuknak meg nem felelő helyzetbe kerüljenek a katonaságnál, (Ugy van ! balfelől.) hogy közönséges munkára alkalmaztassanak. Egyik állami elemi iskolai igazgató-tanító három más társával másfél esztendőn át munkásosztagba volt beosztva ; utat javiűrczius 31-én. szombaton. tottak, sánczot ástak, kubikos munkát végeztek és olyan közvetlen felebbvalójuk volt, aki a magánéletben a tehenész-mesterséget folytatta. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan !) Konkrét adatokkal támogatva, én sürgettem a honvédelmi ministeriumban a tanítók katonai szolgálatának rendezését. (Helyeslés balfelől.) Százával vannak ma is a vidéken iskolák, ahol három éve nincs tanítás, mert a tanító hadbavonult. (Ugy van ! balfelől.) Huszár Károly (sárvári): Mi lesz azokkal a gyermekekkel ? Három éve nem voltak iskolában ! UrmánCZy Nándor: Miért nem sürgette a kultuszminister ur a nélkülözhetetlen tanítók fölmentését, amikor annyi nélkülözhető fel van mentve, hogy csoda ? ! (Ugy van! balfelöl.) Vagy ha erre nem volt ereje és hatalma, miért nem alkalmazott tanítónőket ? Okleveles állás nélkül való tanítónőkből hadsereget lehetne felállítani Magyarországon. (Ugy van! Taps balfelől.) A kultuszminister ur bűne az is, hogy a városokban az iskolaépületek nagy része még ma is a katonák kezében van. Miért nem sürgette, hogy azok bérházakba vagy barakkokba vonuljanak 1 Egy hírlapi czikket küldtek be nekem, amely arról szól, hogy az újvidéki szerb gimnáziumot megnyitották. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly (sárvári): Brassóban csak a román intézeteket nyitották meg, a magyarokat nem. UrmánCZy Nándor : A világháború kitörésekor a katonai kórházakra elfoglalták több iskolaépülettel együtt az újvidéki szerb gimnázium épületét is. Az épületet szép csendben kiürítették és újból megnyílt az újvidéki gimnázium, még pedig saját épületében és saját helyiségében. Amig a többi iskolában beteg katonákat ápolnak és nincs semmi mód arra, hogy azok visszakerüljenek az oktatás szolgálatába, addig az újvidéki szerbek megkapták iskolájukat. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Szerencsés nemzetiségi politika. Huszár Károly (sárvári) : Csak a román iskolákat nyitották meg Brassóban. Szmrecsányi György: Egyetlen egy magyar felírás sincs Újvidéken. Botrány. Urmánczy Nándor: A czikk így folytatja: »Az újvidéki szerb gimnázium megnyitása egyik bizonyítéka annak, mily meddő volt a vérontás. Annak daczára, hogy Szerbia sokat vétett a monarchia elleni politikájával világháborúba sodorta Európát, megengesztelődve gondolnak reá. Az ellen sem volna kifogás, ha Újvidéken az elemi ismereteket a szerb gyermekeknek anyanyelvükön magyaráznák meg. Az ellen azonban, hogy még a gimnáziumban is szerb nyelvű legyen az oktatás, a multak példáin és a háború tanulságai alapján tiltakoznunk kell*. (Ugy van! balfelől.) Most jön, t. képviselőház, amit bűnül rovok fel a minister urnak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mennyi ma-