Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

nárczius Sl-én, szombaton. Ml 724, országos ülés 1917 r. (Élénk helyeslés és taps balfelól. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. ház ! Szmrecsányi György képviselő ur személyes megtámadtatás. és félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt, hogy a képviselő ur e czimen röviden felszólalhasson. (Halljuk ! Halljuk !) Szmrecsányi György: T. ház ! Az ülés elején nem voltam jelen, midőn Popovics Szvetiszláv képviselő ur felszólalt s foglalkozva múltkori két beszédemmel, melyben a horvát-szerb állapotokat tártam a ház elé, olyan állításokat adott számba, amelyeket egy per ezre sem hagyhatok czáfolat nélkül. Méltóztassék tehát megengedni, hogy egész röviden reflektáljak Pojaovics Szvetiszláv képviselő urnak ezen állításaira és megezáfoljam azokat. (Halljuk ! Halljuk !) Előre kell bocsátanom, hogy én semminek sem vagyok nagyobb ellensége, mint a könnyelmű alapon megindított politikai pereknek. Utalok a Friedjung-perre. Ezek a perek nemhogy használnának, nemhogy segítenének az állapotokon, melyek miatt indíttattak, hanem még gyökerestül elrontják és sokban elmérgesitik. Miért volt a Friedjung-per könnyelműen megindított per? Azért, mert hamisított akták alapján is emeltettek vádak. Előttünk vannak ezek a példák és épen azért, mikor én idehoztam a horvát-szerb koaliczió hat tagja ellenében ezeket a dokumentumokat, melyeket a ház legalább minden jóérzésű tagja elképedéssel s elszörnycdéssel hallott, teljes tudatában voltam annak, hogy itt könnyelmű vádaskodással nem szabad előállani. Mert ezzel nemcsak magamnak tartozom, hanem tartozom az ügynek és a magyar nemzetnek is. (Helyeslés balfelól.) T. ház ! Ismételten és ismételten s ma nem tudom hányadszor, utoljára hivatkozom arra, hogy ezek a kompromittáló adatok, melyeket itt bemutattam, nem az én invencziómat képezik. Ezeket nem politikai ágensek szedték össze, ezek nem politikai pártok tusájábóí keletkeztek, ezek nem hírlapi pletykák. Ezek a megszállott szerbiai területen a közigazgatást ellátó s ott működő katonai hatóság megállapításai, tehát a leghitelesebb helyé. Ez találta meg, ez dolgozta fel s hozta őket a ministerelnök és a bán tudomására. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) És azért hoztam ezeket különösen ide, mert a kompromittált képviselők a magyar országgyűlésnek is tagjai s mert ország-világ előtt dokumentálni akartam azt, bogy a bán és a ministerelnök, ámbár tudtak erről, hónapokig nem látták szükségesnek, hogy bármely irányban intézkedjenek s lépéseket tegyenek. Popovics Szvetiszláv képviselő ur tehát, midőn védelmét arra alapítja velem szemben, hogy ezeket az aktákat aprokifeknek tekinti, bocsánatot kérek, ezzel egy tudott, egy közismert dolgot akart elcsavarni, amit visszautasítok. Nem én vádolok, ezen akták vádolnak. (Helyeslés balfelól.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. sxxv. KÖTET. Hogy ő miként került bele a Pasics-listába, azt én nem tudom. Rakovszky István : Kérdezze meg Pasicstól! Szmrecsányi György: Hogyan tudhatom én azt, hogy kerülnek ezen nyugták a volt szerb kormány és a Narodna Odbrana iratai közé? Hogyan tudjam ezt én? Én rajtam áll a bizonyítás sora? Én kötelességemet teljesítettem, mikor ezen hiteles iratokat a ház elé hoztam, hogy a magyar közvélemény s nemcsak a magyar, hanem az egész monarchia közvéleménye tudomást vegyen erről, sőt a dinasztia és szövetségesei is tudomást vegyenek, mert őket is a legközelebbről érdekli az, hogy milyen könnyelműséggel kezelik ezen ügyeket akkor, amikor a pártpolitika támogatásáról van szó. (Ugy van! balfelól.) Azt mondotta továbbá Popovics képviselő ur : visszautasítja azon vádamat, hogy én az egész szerb néj>et ugy állítom oda, mint amely nem teljesítette hazája és királyával szemben kötelességét. Honnan veszi ezen állítását? Mutasson nekem akármelyik mostani vagy 1914-ben tartott beszédemből egyetlen szót is, ahol én ezt mondtam volna. Ép az ellenkezőjét mondtam : védelmembe vettem azt a szegény, fanatizált szerb népet, a szegény parasztot, aki csak áldozat, az önök fanatizálásának vak áldozata volt. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) Hogy lehet akkor állítani, hogy én a szerb népet általánosságban mint hazaárulót bélyegeztem volna meg, ennek ellenkezője igaz, amely nem teljesíti hazája és királya iránti kötelességét. Az a nép jó. Minden nép jó, hanem akik a lelkét megmérgezik, azt a viperafészket kell kiirtani s ez is egyik indító oka volt, hogy belementem ebbe a harezba. (Helyeslés balfelól.) Azt mondja a képviselő ur, hogy az ő j>ártja, a szerb-horvát koaliczió azonosította magát vele. Engedelmet kérek, én ennek nyomát nem találom. A múltkor itt felolvasott nyilatkozatban egy szó sincs arról, hogy azonosította magát. Elég, ha arra hivatkozom, hogy én a szerdai interpellácziós napon beszéltein, akkor csütörtökön megjelentek az urak, a pénteki ülésen azért nem beszéltek, — mint mondották — mert még nincsenek itt mindnyájan, szombaton pedig megjelent a 40 képviselő ur közül 11 és vezérszónokuk nem kapta meg a felhatalmazást pártja részéről, hogy itt szolidárisnak jelentse ki magát a kompromittált képviselőkkel. Ma, hogy tovább dokumentálják a szolidaritást, már csak egyedül van itt a képviselő ur. Engedelmet kérek, ha olyan nagyon szolidárisnak érzem magam egy képviselőtársammal, amikor ilyen súlyos dolgokról van szó, akkor őt nem hagyom magában, — legalább mi, magyarok, igy értelmezzük a szolidaritást. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ismétlem,^ nem akarok visszaélni az adott engedélyivel. Én az egész dolgot a legjobb hittel, legjobb hazafias meggyőződéssel tártam fel, hogy az ország közvéleménye értesüljön az elkövetett súlyos kötelességmulasztásokról és végre lerán56