Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

438 724. országos ülés 1917 m vetőmag beszerzésénél is ilyen hallatlan uzsora- 1 val dolgoznak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy az ez évi termés biztosítása és a többtermelés szemj)ontjából igen fontos lenne az, hogy a gazdatársadalom köréből, különösen pedig a földmivesek köréből minél többen felmentessenek, nehogy élelem nélkül maradjon az ország. Az indemnitási vita során bátor voltam felhozni azt, hogy a hadbavonultak bizonyos része, különösen pedig a sebesülés, betegség folytán kevésbbé alkalmasokká váltak az otthonlevőkkel felcseréltessenek. Áll az különösen a mezőgazdasági munkával foglalkozókra. A mezőgazdák közül, különösen pedig a kevésbbé alkalmasokká váltak közül minél többeket kell felmenteni és hogy ezek felmentésével a hadiérdek esetleg kárt ne szenvedjen, ugy hatalmában áll a kormánynak a városokban, bankokban, különféle üzemekben lévő sok fiatal felmentett embert bevonultatni. (Helyedéi; balfelöl.) Ha pedig a mezőgazdákat nagyobb számban a hadi érdek szempontjából nem lehetne felmenteni, ugy a kormány és különösen a honvédelmi minister ur első gondját kell, hogy alkossa az, hogy a mögöttes országokban levő és különféle helyiszolgálatra, mint őrszolgálatra, vonatbiztositáshoz beosztott vagy pedig a pótzászlóaljnál levő hadbavonultak közül minél többen szabadságoltassanak a tavaszi, nyári ós őszi mezőgazdasági munkálatokhoz. Ezek a tavaszi és őszi mezőgazdasági szabadságolások eddig is megvoltak ugyan," de azok többnyire csak tizennégy napra szóltak, ami ])edig a mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez vajmi kevés. Ezeknek a szabadságolásoknak hosszabbaknak kellene lenniök, hogy a szabadságoltak a munkákat minél jobban és intenzivebben tudják elvégezni. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A képviselőház február 8-i ülésén végre komoly nyilatkozatot és Ígéretet hallottunk ugy a ministerelnök, ur mint a belügyminister úrtól a hadisegélyeket illetőleg. A ministerelnök ur és a belügyminister ur elismerte, hogy az e téren felmerült panaszok közül igen sok panasz jogosult, hogy a hadisegély olyan kevés, hogy azt okvetlenül fel kell emelni és a ministerelnök ur megígérte, hogy az erre vonatkozó javaslat »nem nagyon hosszú idő mulva« a ház elé kerül. Bródy Ernő: Nagyon sürgős! Bartos János: Mi, akik itt a házban is hangot adtunk a közönség eme jogos panaszainak, tudomásul veszszük ugyan a ministerelnök ur eme igéretét, de azért még messze vagyunk attól, hogy ezzel meg is legyünk elégedve. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) A hősök emiéhét megörökítő javaslatánál február 6-án voltam bátor felszólalni és beszédem keretében több konkrét esetet is felhoztam az egyes közigazgatási közegeknek a hadisegélárczius 31-én, szombaton. I lyezés terén elkövetett visszaéléseiről, illetve mulasztásairól. Brestyenszky Kálmán: Fel kell emelni a segélyt! BartOS János: A belügyminister ur beszédemnek eme részét ugy magyarázta, mintha én ezekkel a mulasztásokkal az egész közigazgatást meggyanúsítottam volna. Ez ellen a leghatározattabban tiltakozom. Ha valaki, ugy én, meg vagyok róla győződve, hogy a magyar közigazgatás e nagy időkben méltónak bizonyul a magyar közigazgatás ősi hagyományaihoz és a rája váró nagy kötelességekhez. Az bizonyos, hogy a vármegyei, alispáni, a járási főszolgabírói és a községi körjegyzői hivatalokban a közigazgatási közegek a legnagyobb szorgalommal igyekeznek megküzdeni a rájuk váró majdnem emberfeletti akadályokkal és ez előtt tisztelettel meg is tudok hajolni. Azonban a hadisegélyelintézések is közigazgatási tisztviselőkre van bízva, akik közül, sajnos, igen sokan nem járnak el ugy a néppel szemben, amint azt várni lehetne tőlük. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ez ellen pedig felszó-' lalni mindig kötelességemnek fogom tartani. (Helyeslés bal felöl.) Ezen kis tisztviselők felettesei messze vannak, sok más munka is terheli őket, nincsen meg tehát az az ellenőrzés, amely nélkül közügyet általános megelégedésre intézni lehetetlenség. A kormánynak ezen a téren reformokat kellene életbe léptetnie, központi szervre kellene biznia a hadisegély ügyet és szigorú ellenőrzés alá helyezni mindenkit, aki az ilyen ügyekkel foglalkozik. Bródy Ernő: Felemelni! Bartos János : 1. ház ! A belügyminister ur kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, ha itt a házban is a hadisegély terén észlelt panaszokat, illetve konkrét eseteket felhozunk, bár azt tartja, hogy ezeknek ilyen alakban és itten való nyilvános tárgyalása nyugtalanitólag fog hatni odakünn a fronton küzdő fiaink körében, akik az ilyen alakban való beállításból azt a feltevést meríthetik, mintha az ő hozzátartozók ügye idehaza nem kellő jóakarattal, nem kellő készséggel és' türelemmel intéztetnék el. Kérdem a t. háztól és a belügyminister úrtól, hogy mi nyugtalanítja jobban a mi vitézül harczoló katonáinkat, vájjon az-e, hogy naponta panaszos leveleket kapnak hozzátartozóiktól, családjuktól, amelyekben az egyes közigazgatási közegeknek a hadisegély körül tanúsított eljárásáról panaszkodnak és sajnálattal és fájdalommal kénytelenek látni azt, hogy senki sincs odahaza, aki családjuk sorsáról gondoskodna, aki az otthonmaradtakat az egyes, magukról megfeledkezett közigazgatási közegeknek ezen sem nem törvényes, sem nem hazafias, sem az idők komolyságához nem méltó eljárása ellen megvédené . . . Brestyenszky Kálmán: Egy jegyző mérget ajánlott a gyermekeknek ! Bartos János: . . . vagy pedig az nyugtala-