Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-724
7M. országos ülés 1§17 márczius 31-én, szombaton. m (Ugy van! balfelöl.) A sertéstenyészetek, tehenészetek egymásután felosztanak, elpusztulnak, ha érdekükben intézkedés nem történik. A drágán beszerzett, nagy áldozatokkal felnevelt igavonó állatállományunk abrakszükségletének lehetetlen megszorítása megakasztja a termelést. Borjut, csikót ezren meg ezren nem nevelhetnek, malaezot, baromfit nem tarthatnak, mert a rekvirálásnál mindezekre tekintettel nem voltak. Mindezekből nemcsak a közeljövőben, de éveken át, hogy súlyos gazdasági zavarok keletkeznek, bizonyítanom felesleges., (ügy van! balfelöl.) de ezt minden áron megakadályozni oly kötelesség, amely elől a kormánynak kitérni nem szabad. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Kénytelen vagyok itt még felhozni egy esetet, amely kerületemben, Cserenye községben megtörtént az egyik emberrel és amely igen jellemző arra, hogy a rekvirálást mikép hajtották végre. Az illetőnek négy zsák rozs és két zsák búza őrlésére volt engedélye. Az illető a gabonát az őrlési czédulával együtt átadta a molnárnak még 1916 deczember hó elején. Közben azonban bekövetkezett a második rekvirálás és daczára az őrlési igazolványnak, a molnárnál lévő négy zsák rozsra való gabonát lefoglaltak. A molnár az uj rendelet értelmében az őrlési engedélyt köteles volt beküldeni Nyitrára a Haditermény-Részvénytársaság ottani kirendeltségének. Ezen a vidéken több ilyen eset is előfordult, s ennek következtében az embereknek most sem őrlési engedélyük, sem gabonájuk nincsen. Itt különben általános a panasz, hogy a helyettes körjegyző az őrlési engedélyek kiállítását egyszerűen megtagadta. Továbbá a rekviráláskor a termelő egy kis czédulát kapott a rekviráló megbízottól, amelyen fel volt tüntetve, hogy ennyi meg ennyi métermázsa búza, rozs, árpa, kukoricza stb. felesleget a Hadi Termény vagy valamelyik kereskedő magtárába azonnal szállítsa be. A mai világban nagy szó az, hogy a lefoglalt készletet azonnal be kell szállítani. Sokszor majdnem a lehetetlenséggel határos az azonnal való beszállítás. Tudja ezt jól a kormány is, azért erre vonatkozólag rendeletileg megengedte, hogy a helyi hatóság a lefoglalt termények beszállítására néhány heti halasztást is adhat. Eddig az ugy is volt. A legutóbbi rekvirálásnál azonban már nem adtak . haladékot. A lefoglalt terményt azonnal be kellett szállitani. Pedig hát deczember végén, télvíz idején, térdig érő sárban nem olyan könnyű azt azonnal szállitani, mint ahogy azt a közélelmezési hivatal vezetője gondolja. Teljesen érthetetlen, hogy a most lezajlott második rekvirálásníl miért kellett a lefoglalt gabonát azonnal elszállitani, miért nem adtak most is halasztást. Hiszen a lefoglalt gabonát csak nem fogyaszthatták el már január havában ? Későbbre is csak hagyni kell belőle, mert hiszen még messzire vagyunk az uj terméstől. Épen ezért azt a gabonát, amit majd a nyári hónapokban fogyasztanak el, talán elég idő lett volna tavaszszal is elszállitani, amikor már jobbak az utak. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! Széles rétegeket érint a burgonyarekvirálás kérdése is. Könnyű népünkkel megértetni, hogy a rekvirálásra szükség van; az a nép, amely véráldozatain túl minden gyűjtésben ott van adományaival, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) maga sem kívánja, hogy neki elegendője legyen, mások ellenben a semmiből éljenek. (Ugy van! bal felöl.) Hanem a kivetett mennyiség beszerzésének módja annál lehetetlenebb, mert eddig minden rekviráláskor a feleslegeset keresték. A krumplinál is a felesleges felajánlására intették a termelőket, most pedig egyszerre perczentet vetettek ki boldog-boldogtalanra, egyik helyen összeszedtek minden szemetet, sőt a régebbi összeírás alapján többet követeltek, mint amennyi volt. A kenyéradag leszállt; gondolták, majd pótolják a krumplival. S jön a jianasz, hogy 2—3 mázsát követeltek ott, ahol az őszszel volt ennyi. Hát élelemre nem fogyott ? S az állatok, a malacz, a jövő évi zsiradékunk reménysége a levegőből élt ? Vagy vetni való nem kell, mert jövőre nem szorulunk uj termésre? Elsősorban tehát rekvirálták volna mindenütt a feleslegeset; bizonyosan nem lett volna szükség a többire. Miért hagytak szerencsés helyeken 40—50 mázsából karminczat üzérkedésre ? Ezekből kell visszaadatni az elrekvirált kis szükséges mennyiségeket, melyeket szétválogatni többé nem lehet. A kisemberek védelme követeli azt is, hogy utánanézzenek a készletnek, mint más rekviráláskor (Ugy van! balfelöl.) és ne hagyakozzanak a bemondásra. (Helyeslés balfelol.) De hát, t. ház, hogyan is ment végbe a burgonyarekvirálás ? Kiadták a jelszót: Feltárni a felesleges burgonyakészletet! A rekvirálással olyan embereket bíztak meg, akik rendesen nem ismerték a megrekvirálandó vidék viszonyait. Az államnak is, meg a burgonyaközpontnífk is egy-egy embere volt megbízva a burgonyarekvirálással. Az állam közege — csodák csodájára! — néha szakember is volt és a rekvirálást — sajnos — a rossz utasítások értelmében volt kénytelen keresztülvinni. Kapott ezen ténykedésért fizetési osztályának megfelelő napidijat és utazási kölséget. Províziót természetesen nem kajjott, mert hiszen állami hivatalnok. Az állam szolgálatában lévő és eljáró szakközeg tehát ráfizetett megbízatására. Nézzük most, mit kapott a burgonyaközpont megbízottja ? (Halljuk! Halljuk!) Ez a megbízott, többnyire a háború kitörése alkalmával még bukófélben lévő, mindenre kapható, az egyszerű falusi néppel uzsoráskodó szatócs vagy lókupecz volt, akivel az eljáró állami közeg csak nehezen, a közigazgatósági hatóság képviselője pedig sokszor egyáltalában nem akart egy 55*
