Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

724. országos ülés 1917 m S egyebütt és csak csodálkozik rajta, miért is panaszkodnak a városiak, hogy a gáz- s villámvilágítást korlátozzák, a színházakat, mulatókat bezárják, a kávéházakat 11 órai zárórára kényszeritik, mikor a falusiak nagyon is meg lennének elégedve a helyzettel, ha naponként egy-két óráig tartó világításuk biztosítva lenne. A falusiaknak ezen uj világítási rendszere korántsem merénylet a város ellen, hanem egyszerűen egy gazdasági életszükséglet kielégítése oly módon, ahogyan lehet. Adjanak annak a falusi kisgazda háztartásának naponként egy deczi petróleumot, a plébánosnak, tanítónak, szolgabírónak, jegyzőnek, orvosnak, postahivatalnak valamivel többet, és senki sem fog többé zsírral vagy vajjal világítani. A falvak így is este sötétek, csak itt-ott csillan fel a zsírral, vajjal táplált mécses kicsiny, gyönge lángja. Ezen azonban valahogyan segíteni kell. A falvakat mielőbb el kell látni kellő világító eszközzel. A tavaszi, sok emberi táplálkozásra alkalmas zsiradék mentődnék meg ezáltal. T. ház ! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az országos Közélelmezési Hivatal elnöke múlt évi deczember hó 9-en 5948/1916. szám alatt a belügyminister urnak ugyancsak múlt évi márczius hó 24-ikén 39.958. számú körrendeletére való hivatkozással felhívta a törvényhatáságokat, hogy a területükön lévő szövetkezeteket a közélelmezés lebonyolításában, a tömegczikkek szétosztásánál mint megbízható és kipróbált szerveket használják fel. Ezen rendeletnek sok helyen meg nem feleltek. Az egyik járás főszolgabírója szóbeli megkeresésre egyszerűen kijelentette, hogy ilyen rendeletet egyáltalában, nem ismer. Egyik szövetkezetnek Írásba foglalt ebbeli kérését eleinte elfogadni sem akarta, később a kérést félremagyarázva azt a választ adta írásban, hogy »a hatósági elosztás végett részemre kiutalt kőolaj és czukormennyiségből a szövetkezetet nem áll módomban részcsiteni«. Ez a szövetkezet csak megbízást kért ezek elosztására, s azt is ebbeli működési körének területi megállapítása mellett, amivel egyáltalában nem volt szándékában a vele egy községben lakó és árusító kereskedőt megkárosítani, vagy kizárni. Az egész ügyet egy kis jóakarattal, szép simán lehetett volna elintézni a fogyasztók számának megosztásával vagy a kereskedőhöz és szövetkezethez beosztott községek külön-külön megjelölésével. T. ház ! Újból hozzákezdtünk a kukoriczakenyérevéshez. A kukoriczakenyér nem újdonság előttünk. Élveztük és tudjuk, hogy müyen rossz. Nem a kukoriczakenyér rossz. A tiszta kukoriczaliszttel készített kenyér nem rossz, csakhogy rendszerint a kukoriczaliszt, amit kaptunk, nem. tiszta. Valami olyanfajta dohos ize van, hogy az ember lassanként leszokik a mindennapi kenyérről. Tudjuk jól, hogy fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy kukoriczakenyér fogyasztására szorítanak bennünket. Mindnyájunk érdeke megkívánja, hogy takarékoskodjunk. A baj azonban az, hogy a kukoriczaliszt, amit kenyerünkbe kevernek, nem KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxv. KÖTET. árczius ol-én, szombaioih 433 jó és nem élvezhető. Hadi és nemzeti érdekekjogosán követelhetik, hogy ma, amikor a háború mindenkitől súlyos áldozatokat kivan, lemondjunk a fehér kenyérről, de a kukoriczakenyér divatja legyen általános. A tömeg szivesebben és* könnyebben viseli el és tartja be az intézkedést, ha nem talál boszantó kivételekre. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Még a korábbi kukoriczakenyér idejéből tudjuk, hogy mig a nép tömegei kukoriczakenyéren rágódtak, addig egyesek gyönyörű fehér kenyeret ettek. Ennek az állapotnak véget kell vetni. Kivételt senki se élvezhessen, mindenki egyenlő elbánásban részesüljön. Elvégre a háború épen ugy háborúja a gazdagnak, mint a szegénynek és a nemzeti érclek egyformán nagy érdeke a gazdag és a szegény népnek ; azért az ellenőrzést szigorúvá kell tenni. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ha már mi szenvedünk, szenvedjen más is. De épen a nemzeti szempontok figyelembevételével van szükség arra, hogy a korlátozások általánosak legyenek és elnézett kivételek, megtűrt anomáliák korszakának vége vettessék. Ha egyöntetű eljárás, egyöntetű szigorú ellenőrzés lesz, akkor a kukoriczakenyér kérdése megoldást nyer. Akkor köny- nyebben nézhetünk eléje az uj termésnek, amely meghozza számunkra a régi, jó, fehér kenyeret. Nem szabad azonban előfordulni ismét annak, hogy amíg bennünket kukoriczakenyérrel etetnek, addig itt a fővárosban ránk dohosodik a nullásliszt, mint ahogy az 1915-ben megtörtént és azt azután Kőbányára kiviszik, most pedig talán Érdre vagy Téténybe viszik ki — disznókat hizlalni. T. ház ! Megszoktuk már, hogy ez a kormány rendszerint minden intézkedésével botba fut. Már két háborús év tapasztalata áll előtte, de azért még mindig nem akar tanulni semmit. A rekvirálásnál is kézzelfoghatólag bebizonyította ügyetlenségét. Még az első háborús tél szenvedéseit, kukoriczakenyerét, nélkülözéseit még csak megbocsátottuk volna, mert hiszen ismeretlen terrénumon mozgott. A második háborús télen szerencsére megmenekültünk sok nélkülözéstől, nem * ugyan a kormány jóvoltából, hanem a jó Isten áldásából, ki bőséges terméssel áldotta meg hazánk földjét. (Mozgás.) Mondják, hogy a ministerelnök ur hivő protestáns férfiú, ki a bibliát is olvassa. Lehet, de • hogy abból sem tanult, — ő annál is okosabbnak tartja magát — azt az idei rekvirálás fényesen bebizonyította. A biblia elbeszéli, miképen gyűjtötte az egyiptomi József a bő termés idején a felesleges gabonát magtárakba, hogy a szükség idején legyen mit adni a népnek. A ministerelnök ur nem így tett. Kiadta a szigorú rendeletet, hogy mindennemű gabona le van foglalva, azt sem eladni, sem elajándékozni, sem elszállítani, sem elrejtem, sőt még csak elfogyasztani sem szabad. Szép dolog, csak az a kár, hogy a papiros nem foglalja le a búzát, még akkor sem, ha a 55