Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-724
724. országos ülés 1917 n s ha a kormány intézkedéseiben itt-ott fel is csillant az erély, ez kizárólag a magánosokkal szemben történt, de a vezető pénzintézetek köré tömörült nagytőke a liarácsolásra minden időközben kiadott korlátozó rendelettel szemben is sátras conduetust kapott. Ez volt a nagytőkének előbb csak csöndes favorizálása, a titkos kedvezések lassanként egy aj rendszerben kristályosodtak ki. Ma ott tartunk már, hogy minden kormányintézkedés a nagybankok reczeptjére készül és az elmaradó intézkedések, például az ijjarczikkek makszimálása, majdnem kizárólag az ő kedvükért maradnak el. T. ház ! Itt vad, féktelen kizsákmányolási hadjárat folyik az állam és a nagyközönség rovására. Egy titkos szövetség dolgozik azon, hogy egyrészt az állam gazdasági erejét és önállóságát csempészsze át a bankok trezorjaiba, másrészt pedig hogy gazdaságilag teljesen tönkretegyék azokat a becsületes és eddig meg nem vásárolhatóknak bizonyult társadalmi osztályokat, amelyek becsületes ellentállásukkal még egyedül veszélyeztették e titkos szövetség jövő terveinek érvényesülését, (ügy van ! ballelül.) T. ház ! A nemzet egy része a frontokon vérzik el, a másik része ellen pedig itthon, gazdasági rablóhadjárat folyik. A vérzivatarból élve visszatérőktől megtagadják az állam önrendelkezési jogaiba való beleszólást és akinek még megvan ez a joga, attól az anyagi jólét és önállóság feltételeit vonják el a kizsákmányolók. Miért? Mert a nagytőke feltétlen hatalmi tébolya szövetkezett a párthatalmi oligarchiával és mindketten ugy találják, hogy Magyarországon a legkönnyebb és legbiztosabb dolog jogtalan koldusok fölött uralkodni. (Elénk helyeslés halfelől.) A nagytőke védelmében gyakran halljuk emlegetni a bankoknak a hadikölcsönök körül kifejtett buzgólkodását. Nem akarom kétségbevonni, hogy pénzintézeteink buzgólkodtak és igen jelentős szerepük volt a hadikölcsönök sikerének kivívása körül. De kérdem, arányban állanak-e a szervezett nagytőkének nyújtott nemzeti ajándékok nem a hadikölcsönök körül kifejtett buzgólkodásával, hanem az összes eddig kibocsátott hadikölcsönök teljes jegyzési összegével? Az a körülmény, hogy az itt elhangzott szavak valódi értelmüknél nagyobb sulylyal mérlegeltetnek ellenségeinknél, az adatok felsorakoztatásában mérsékletre kényszerit, de felesleges is volna itt részletes adatokkal foglalkozni, hiszen rámutatott erre már Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam is. Általában ismeretesek az egyes nagybankok érdekkörébe tartozó vállalatak szerepei a hadseregnek és az államnak tett, a hadi helyzettel kapcsolatos szállításoknál. Ismerjük egyes nagybankoknak bizonyos közélelmezési czikkek terén való monopolisztikus hatáskörét. Tudjuk, hogy az ármegállapításnál miként éltek vissza a helyzettel és könnyen kiszámithatjuk, hogy ha a kormány nem adott volna szabad kezet a bankoknak, az árczius 31-én, szombaton. 43l öt hadikölcsön összegénél sokkal nagyobb összeget takarított volna meg. (Helyeslés balról.) Ha a bankok kedvéért nem nyitották fel az árielhajtás zsilipjeit, ha megtették volna azt. amit megtehettek volna, hogy tudniillik méltányos perczentek hozzáadása mellett fikszirozták volna a háború kitörésekor fennállott árakat, nem lett volna szükség azokra a horribilis milliókra, melyek megrontották valutánkat. Nem akarok, t. ház, tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel, amely közvetlen forrása ugyan közgazdasági bajaink igen tetemes részének, de beható megvitatása mégis egy más alapokra fektetett vita keretében volna csak lehetséges. Az előttünk fekvő kormányjelentések ugyan szoros összefüggésben vannak ezzel a kérdéssel, de inkább a részletkérdésekre szétforgácsolva ölelik fel a háborús közgazdaság problémáit. Kétségtelen, hogy a készletek csökkenése mellett is az állapotok elmérgesedését a pénz vásárlóereje csökkenésének köszönhetjük. Ez a devalváczió mérhetetlenül megnehezítette azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyeket a készletek szűk volta rótt az illetékesekre. Ha ugyanis nem engedett volna a kormány szabad utat az árfelhajtásnak, hanem, miként előbb azt vázoltam, már a háború első pillanatában fikszirozta, volna az árakat, ezzel nem fokozta volna ugyan a készleteket, de a rendelkezésükre álló készletekhez aránytalanul kevesebb pénzösszeg forgalombahelyezése mellett juthattunk volna. Már ez maga biztosította volna azt, hogy az elsőrendű szükségleti czikkek a nagy- és kisjövedelműek között arányosabban osztassanak fel. A pénz vásárlóerejének mesterségesen és határozottan kormánysegitséggel való csökkentése ma ugyanis odáig vezetett, hogy a nagyjövedelműek mindenhez és minden mennyiséghez hozzájuthatnak, mig a kisjövedelműek részére a legszükségesebbek megszerzése is majdnem lehetetlenné válik. (Felkiáltások balról: Ez a legnagyobb baj!) De ha már nem vették ennek elejét akkor, amidőn a devalvácziónak ezt a mesterséges módját még megakadályozhatták volna, akkor a később kiadott kormányrendeletekkel és a szükséges szigorú intézkedésekkel kellett volna biztosítani a készletek arányos elosztását. De ez sem történt meg ; sajnos, e téren ma is a legnagyobb anarchia uralkodik. T. ház ! A közélelmezés terén a legnagyobb rendszertelenségnek és fejetlenségnek tanújelét adta a kormány. Az e téren kiadott rendeletei a legnagyobb zűrzavarokat idézték elő. A közélelmezés terén kiadott kormányrendeletek nemcsak hogy nem váltak be, hanem rengeteg zavart okoztak és sérelmes mivoltukról országszerte panaszkodnak. Sajnos, hogy a gyakorlati tapasztalatok mindezideig nem bírták a kormányt arra, hogy az egyes rendeletek hiányait pótolja és a visszás rendeleteket módosítsa. Azt ugyanis nem tekinthetjük orvoslásnak, hogy a belügyminister ur, vagy, mondjuk, a
