Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-724
724, országos ülés 1917 máreziiis 31-én, szombaton. 427 |-ában megszabott kellékeknek megfelelt, azt a házszabályok 146. §-a értelmében az összoférhetlenségi állandó bizottsághoz tettem át. Tudomásul vétetik. Bemutatom a t. háznak Turócz- és AbaujTorna vármegyék közönségeinek feliratait az általános kötelező polgári segédszolgálat szervezése tárgyában, továbbá Abauj-Torna vármegye közönségének feliratát a lábbelik árainak sürgős megállapítása iránt. A feliratok a házszabályok 236. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Jakabff'y Elemér képviselő ur mint az igazságügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Jakabffy Elemér előadó: T. képviselőház! Az igazságügyi bizottság jelentését a lapbiztositék letételére vagy kiegészítésére az 1915: V. t.-czikkben megszabott határidő meghosszabbításáról szóló 1363. számú törvényjavaslat tárgyában, továbbá ugyancsak az igazságügyi bizottság jelentését az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról szóló 1362. számú törvényjavaslat tárgyában tisztelettel bemutatom. Kérem, méltóztassék ezeket a jelentéseket kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és azután ezeket a törvényjavaslatokat napirendre tűzetni. Elnök: Az igazságügyi bizottság részéről bemutatott mindkét rendbeli jelentés ki fog nyomatni, szót fog osztatni és napirendre tűzésük iránt annak idején fog a t. ház határozni. Következik a napirend: a háború esetérc szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó hatodik ministerelnöki jelentés (írom. 1324,1349) feletti vita folytatása. Popovics Szvetiszláv képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása ezimén szót kér. Gondolom, a t. ház megadja a képviselő urnak az engedélyt, hogy felszólaljon. Popovics Szvetiszláv: T. ház! Szükségesnek tartom egy pár szóval visszatérni Szmrecsányi képviselő ur azon inszinuáczióira, melyeket ellenem hozott fel. A személyes felszólalásom keretén kivül esne az, ha a képviselő urnak az utolsó időben ebben a tisztelt házban elhangzott beszédeivel általánosságban foglalkoznám. Ennek is el fog jönni az ideje, és mindenesetre szükséges is lesz helyes világításba helyezni Szmrecsányi képviselő ur eljárását, forrásait, módját és czéljait. Jelenleg azonban csak azon száraz tényekre kívánok szorítkozni, melyek az én személyemet érintik. A folyó hó 21-iki ülésen Szmrecsányi képviselő ur azt közölte, hogy Belgrádban Pasics szerb ministerelnök iratai között valami lista találtatott, amelyben az én nevem is szerepelt, a foglalkozásom és lakhelyem adatával együtt. Én nem tudom, hogy mindebből mennyi a valóság. A szerint Ítélve, amit én a dologról tudok, részemről meg vagyok győződve arról, hogy az egész dolog egy közönséges misztifikáczió. Ez a körülmény azonban nem a döntő. Kijelentem, hogy Pasicsot nem is ismerem, hogy Pasicscsal sem közvetlenül, sem közvetve semmiféle összeköttetésben nem állottam, és nem is követtem el soha olyasmit, ami jogot adna valakinek arra, hogy engem olyan listába jegyezzen be. Ez a körülmény viszont a döntő. Ha a szóbanforgó lista tényleg Pasicstól származik, — amiben jogosan kételkedem — akkor Pasics személyemet illetőleg ép oly rossz informácziót kapott, mint arról, bogy ezen állam szerb lakossága egy Szerbia elleni háborúban nem fogja teljesíteni a kötelességeit. Mi a királyunkkal és a hazánkkal szemben mindenkor teljesitettük a kötelességeinket. (Helyeslés jobb felöl.) Huszár Károly (sárvári) képviselő ur már maga is felhívta a t. ház figyelmét arra, bogy a lista magában véve még nem jelent semmit. Ennek folytán nem kell külön hangsúlyoznom azt, hogy tényleg meglepődtem azon, amikor Szmrecsányi képviselő ur első alkalommal azt merte állítani, hogy: »teljesen elég arra, ha valakinek a neve ebben a listában benne van. hogy arról megalkossuk véleményünket®. Ezzel Szmrecsányi képviselő ur csak azt igazolta be, hogy milyen keveset kell tartani a véleménye megbízhatóságáról és komolyságáról. Legnagyobb határozottsággal és megvetéssel vissza kell utasítanom azt az inszinuácziót, hogy Pasics bizalmasa avagy konfidense lennék, azon inszinuácziót, mely kizárólag azon a listán alapszik, melyről Szmrecsányi képviselő ur a folyó hó 24-iki ülésen a következőket mondta: »Ha egyéb támpont arra nincs, csak egyedül ezen az alapon, hogy valakinek neve benne van a listában, azt a hazaárulás vagy kémkedés gyanújával illetni vétkes könnyelműség lenne.Ezen a helyen nem akarom bebizonyítani azt, hogy itten egy névtelen forráson alapuló és könnyen megdönthető állításról van szó; azért nem, mert ilyen kérdéssel foglalkozni csak a biróság van hivatva, amely bizonyára meg fogja állapítani a tárgyilagos igazságot. Azt azonban le akarom szögezni, hogy az én esetemnél Szmrecsányi képviselő ur saját maga ellen hozta meg az Ítéletet. Mert milyen támpontokat hozott fel Szmrecsányi ur ellenem ? Mit mondott rólam? Egyetlen egy konkrét dolgot sem, semmiféle tényt, egyetlen egy adatot sem. Azt állítja Szmrecsányi képviselő ur, hogy én nézeteimmel, politikai magatartásommal, ujságczikkeimmel és beszédeimmel a horvát hazafias elemben már régtől fogva azt a meggyőződést keltettem és mint nagy-szerb propagátor közismeretes vagyok. Mindezek oly általános és konkrét alapnélküli inszinuácziók, melyek ezen t. ház nívójához nem méltók. 54*
