Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 413 másodsorban pedig azok, akik hadköteles korban vannak ugyan, de valami fogyatkozás miatt nem soroztättak be, akik tehát nem katonák, harmadsorban pedig azok, akik be vannak ugyan sorozva, de nem frontképesek, nem alkalmasak a fegyveres szolgálatra, akik csak őrszolgálatra, vagy segédszolgálatra alkalmasak. (Halljuk! Halljuk !) A gyakorlati életben ezt sem lehet megcsinálni, bár ezt kivánná az igazság, a méltányosság, az állam és az egyes egyének érdeke, mert hiszen méltóztatik tudni : az állami érdek pl. az is, hogy a földbirtokosnak a földje akként kezeltessék, hogy egész hozamát megnyerje. (Élénk helyeslés.) Erre szükségünk van, ez képezi az itthon vivott harczoknak egy igen fontos részét. (Igaz! Ugy van!) Ámde ez csak akkor érhető el, hogy ha a földbirtokos maga kezeli a földet, vagy maga ügyel fel rá, vagy oly megbízható embere van, aki szivvel-lélekkel végzi feladatát. Tehát a kettő közül az egyiket — de csak az egyiket — itthon kell hagyni még akkor is, hogy ha, mondjuk, frontszolgálatra alkalmas is. Ugyanez áll például a gyáraknál és egyéb üzemeknél is. (Ugy van! Ugy van!) Ebből méltóztatik látni, t. ház, hogy a felmentési kérdésben minden egyes eset konkrété az ő sajátosságaival bírálandó el. Ennél az elbirálásnál pedig természetesen roppant sok emberről lévén szó, különböző fórumok, kezdve a községtől, ipari dolgokban az ipari kamarák stb. kell, hogy ezt véleményezzék, mert hiszen egy ember, vagy egy bizottság ezt nem végezheti, — ebből folyólag természetesen egy hosszadalmas ut az, amelyet az ügy megtesz, amig vegyes bizottsági döntésre a ministerium fórumához érkezhetik. Ahol pedig oly sok ember működik közre,_ ott a teljes megértést, az elvek helyes felfogását, a törvényes alapot, a jóhiszeműséget, szóval mindent féltételezve, — hiszen nincs okunk ebben kételkedni bármely fórum részéről — akkor sem lehet az elbirálás végeredményben olyan egységes, hogy én mint honvédelmi minister a végén nyugodt lélekkel azt mondhatnám : nincs az országban olyan ember, — már értem az itthon vivott harcz czéljaira visszahagyva — aki fegyveres szolgálatra alkalmas és akit alkalmatlannal ne lehetne pótolni. Ezt én természetesen nyugodt lélekkel sohasem mondhatom ki. (Ugy van ! Ugy van !) De erőm telj es latba vetésével azon leszek, hogy ezt az elvet igenis tisztán végrehajtsuk (Élénk helyeslés.) és igen hálás leszek, ha bárki hozzám jön és oly esetről értesit, amidőn ez az elv valamely esetben nem érvényesült, mikor ezt keresztülvinni lehetséges, mert biztosítom a t. házat, hogy én azt igenis keresztül fogom vinni. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, t. ház, ez annyira az állam érdekében, a hadügy érdekében és mindnyájunk érdekében fekszik, hogy mindenki részéről odaadó támogatásra számithatok ebben a dologban és igen kérem a t. képviselő urakat is, akik mégis legtöbbet érintkeznek a mi derék népünkkel kinn a vidéken is, hogy ebbeli igen nehéz feladatom teljesítésében engem támogatni szíveskedjenek. (Élénk helyeslés.) Biztosítom a t. házat, hogy ha ezen elvet mindnyájan összefogva keresztülviszszük, nem lesz ok panaszra, legfeljebb abban az esetben, amidőn visszaélésekkel állunk szemben, amit azután lesz gondom, hogy megkorrigáljak. (Helyeslés.) Áttérve a felvetett konkrét kérdésekre, amiket Mattat, képviselő ur felhozni szives volt, a következőket bátorkodom kijelenteni. (Halljuk ! Halljuk !) A folyamodványok késői elintézésének két oka lehet : vagy hogy később adták be és itt a posta késedelme is okozhatta a késedelmet, vagy pedig késedelmesen jártak el az elintézésre vagy véleményezésre hivatott fórumoknál. En azt tartom, a felhozott esetben egy kis késedelmes benyújtás történt, mert lia október 13-án nyújtották be a folyamodványt és november 30-án már égetően elintézendő volt, akkor azt későn adták he. Mert mikor sorozták azt az embert? Bizonyára már augusztusban, szeptemberben. Miért nem adta be mindjárt a folyamodványt, ismerve a nehézségeket és számítva a sok akadálylyal, mert ugyebár besorozzák azt az embert már ma. Megtudja, hogy katona. Mindjárt utána jár és megfutamodj a. Adnak neki mondjuk 3—4 heti terminust a bevonulásra, 8—12 hétig tart a kiképzés, tehát 3—4 hónap van, azalatt feltétlenül elintézhető az ügy. (Halljuk ! Halljuk !) Az adott esetben nagyon hajlandó vagyok utánajárni, ha megtudom, hogy kiről van szó : vájjon nem forog-e fenn valami mulasztás vagy hanyagság és ezt hajlandó vagyok a jövőben is megtenni. (Élénk helyeslés.) Ami a másik nyilvánított kívánságot illeti, hogy t. i. azok részére, akik már a menetszázadban elmentek, az engedély kézbesittessék, ez igen nehéz kívánság, amelyet, sajnos, én nem is teljesíthetek. (Felkiáltások: LeJtetetlen is!) Megmondom, t. ház, hogy miért? Amint már bevezetőleg emiitettem : bizonyos számú katonát ki kell állítani. Ha már most azt az embert mi elküldjük, annak ott megvan a maga helye. Már pedig ha arról a helyről egyet elveszünk, akkor kettőt, hármat, tizet, százat, sőt ezret is kénytelenek vagyunk esetleg jogoziménél fogva elvenni. (Mozgás.) Ily elvet felállítanunk nem szabad. (Halljuk ! Halljuk !) Akit a tábori hadsereghez küldünk, azt csak az ottlevő parancsnokságok tudtával, beleegyezésével szabad elvonni. (Helyeslés.) Az illető folyamodványát tovább adjuk ugyan és ha az ottani katonai helyzet megengedi, azt. teljesitik is, De, t. ház, ily eset nem is fordul elő, ha idejében folyamodnak. Egyébiránt ha megtudok konkrét eseteket és ezekből megállapithatom, hogy hol szoktak ilyen elintézések késlekedni, ez ellen intézkedem. (Helyeslés.) Ami azon kifogást illeti, mely a szabadságolások ügyére vonatkozik, — ez tehát nem felmentési ügy, hanem egészen más — ez az 5000. számú ren-