Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. 389 hívja a jogos megítélést. A gyászbaborult családok százezreinek gyászát és fájdalmát fokozza, a legszentebb érzéseit sérti ez az érzelmi ellentét, ez a közömbösség, gyöngédtelenség, szivtelenség azok részéről, kiket sem a katonai temetők csendje, sem a rokkantak szánalmas állapota, sem a szibériai fogolytáborok siralmassága közvetlenül nem érint. A fronton szenvedés, nélkülözés, rokkantság és halál, itthon hatalmi vágy, haszonlesés, lelketlenség és nyilvános hivalkodás. (Igaz ! Uay van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elfordulok tekintetemmel ezektől a sivár, visszataszító jelenségektől; beteges tüneteknek, visszaéléseknek nézem azokat, melyek nem befolyásolhatják a szebb, a tisztább, a boldogabb jövő beköszöntését. (Helyeslés balfelől.) Végeredményben tisztultabb felfogás, szigorúbb közéleti erkölcs kell az egész vonalon. A háború rémes pusztításait, az emberi természetnek most kitört féktelen vadságát, annyi, de annyi sok embertelenségét, lelketlenségét, nemtelen szenvedélyeket látva, bíznunk kell abban, hinnünk kell azt, hogy mindezek a jelenségek tisztultabb felfogásokat és gyökeres elhatározásokat fognak kiváltani a népek lelkéből. Vágyódunk a békesség állapota után, amikor majd a szeretet, a megértés, a nemes munka láncza fogja összefűzni az embereket és a népeket. Nem Isten országa az, ahol a testvérnemzetek ölik, pusztítják, gyilkolják egymást, ahol egy hazának fiai közt a gyűlölködés, a harag, a boszuvágy, másrészt a féktelen önzés, mások kárával gazdagodási vágy és az ellenséges indulatok dominálnak. Végre itt volna az ideje, hogy az egész emberi társadalom a krisztusi tanok szerint rendezze be a földön együttélését és a két ezer év óta ismert felséges nagy eszméktől áthatott uj életben tényleges valóság legyen a szeretetnek és a testvériességnek világa, a békességnek állapota. Ha már reánk szakadt ez a sok veszteség, ez a sok véráldozat, a sok gyász, a sok könny, — a háború után egy olyan szebb, jobb, boldogabb jövő köszöntsön reánk, mely az emberiességet és a minden téren való haladást megvalósítja. Remélem és hiszem azt, hogy a kiömlött vérözönből, a lövészárkok fagyos üregeiből, a pergőtüzek borzalmaiból, a felgyújtott városok és falvak lángtengeréből, a feldúlt családi tűzhelyek siralmából, az asszonyok és lányok jajveszékeléséből, a háború annyi sok szenvedéseiből és nyomoruságaiból megtisztultan, megújhodva lépnek elő Európa népei és nehogy hasonló embertelenségek, hasonló bestialitások valaha is ismétlődhessenek, jövőben az egész emberi nem hivatását és általános érdekeit fogják szem előtt tartani, intézményekkel fogják biztosítani a népek szolidaritását az alkotó munkásságban, a munka és az egyéni képesség megbecsülésében, nemkülönben a keresztény erkölcsösségben, mely a pusztító háborúk fékevesztett, emberietlen, elvadult kultuszának véget vet. (Helyeslés balfelől.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) Tisztelt ház ! Amidőn most beszédemet befejezem, azt hiszem, nincs kétség a tekintetben, hogy a magyar politikai pártok konczentráczióját nem ugy képzelem, hogy csupán a ministerek személyében történjék változás. Én a magam részéről a pártok konczentrálásától az egész jelenlegi kormányrendszer megváltozását várom. A jelenlegi átmeneti időben pártközi megegyezéssel alakítandó kormánynak, nézetem szerint, az volna a teendője, hogy a hadvezetőséget a győzelmes és tartós béke kivivására és a háború mielőbbi befejezésére irányuló törekvésében hatékonyan támogassa ; a háborús kormányzat minden ágát olykép vezesse, hogy a nemzet szükségletei kielégítést nyerjenek ; a békés állapotokra való átmenetet előkészítse és szervezze, egyszóval a nemzet érdekeit minden vonatkozásban megvédje, a választói jogot pedig megalkossa ; az uj választói rend alapján egybeülő parlament lenne hivatva azután az alkotmányos kormányzat állandósuló továbbvitelére. Hogy ez bekövetkezzék, ismétlem, elsősorban a törvényhozó testületet kell újjászervezni, mert hiszen az egész magyar társadalom egybeforrására, erős, hazafias közszellem kialakulására és ezzel a magyarság erejének hatékony növelésére van szükség. Ennek a czélnak szolgálatában, a parlamenti reform mikénti megvalósítása tárgyában tisztelettel beterjesztem a következő határozati javaslatot (Halljuk! Halljuk! Olvassa): >>A képviselőház felismeri korunk intő szavát, felismeri azt, hogy a választói reform létesítésétől a magyar nemzet el nem maradhat, ha nem akar ellentétbe jutni az egész művelt világ fejlődésének ellenállhatatlan törvényeivel. ( Ugy van ! balfelől.) A mostani történelmi idők, a három éves háború tapasztalatai megmutatták, hogy az állam mennyire rá van utalva az állampolgárok összességére ; nem egyes kiváltságos osztályok, de a nemzet egész egyetemének hazaszeretete, véres áldozata és hősies önfeláldozása mentett meg bennünket a szlávság lenyűgöző terjeszkedésétől. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ugyanezért a törvényhozás elutasithatatlan feladatának tekinti, hogy ledöntse a létező válaszfalakat és a politikai jogokat kiterjeszsze mindazokra, kik az állammal szemben az állampolgári kötelességeket teljesítik. (Helyeslés balfelől.) Minthogy pedig a parlamenti reform megalkotásánál két czélnak az elérésére kell törekedni, először, hogy a politikai választásoknál a valódi, az igazi népakarat nyilvánuljon meg a maga tisztaságában, ugy hogy a törvényhozás minden egyes határozata magyar nemzet igazi akaratát juttassa kifejezésre; másodszor, hogy emellett a népképviselet ugy legyen megalkotva, hogy öntudatosan szolgálhassa az államalkotó és államfentartó magyar faj fejlesztésének mindenekfölött álló legfőbb állami feladatát : a képviselőház utasítja a kormányt, hogy