Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

3 86 722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. maradt jelöltek kaptak összesen 379.899 szavazatot. Ezek hivatalos adatok, melyeket megczáf ölni nem leket, öt millió teíjeskoru férfilakosból, 1.198.000 választópolgárból 379.000 szavazat, jó részében sóizü szavazat, ez képezi fundamentumát és kizárólagos jogi alapját a munkapárti diktatúrának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es hogy ezt a diktatúrát a magyar parlament többségi pártja még most is, az 1910. évben nyert mandátumainknak lejárta után is gyakorolja, annak a kulcsa pedig abban van, hogy valósággal kihasználja a háborús konjunktúrákat, amikor a maga számára gyümölcsözteti azt a kényszerhelyzetet, hogy háború alatt az országgyűlést feloszlatni, általános választásokat elrendelni azon oknál fogva nem lehet, mert a választópolgárok legderekabbjai, legjobbjai hazulról távol, messze idegen harczmezőkön, Oroszországban, Olaszországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Albániában katonai szolgálatot teljesítenek. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Tisztelt ház ! Azért kivánok behatóbban foglalkozni a t. többségi párt elnökének újévi támadásával, mert bennünket ellenzéki képviselőket ez a ténykedés saját választóink előtt ugyancsak ferde helyzetbe hozott. Én joéldául a most dúló háború folyamán választókerületemben, ugy a szegedi felsőtanyákon, mint az alsótanyán képviselő beszámolóbeszéd helyett több izben háborús beszédet tartottam. Nagyobb egyházi ünnepségek alkalmából tettem ezt, amikor az itthon levő lakosság igen nagy számban vett részt a városi hatóság közbenjötte mellett tartott ünnepi beszéden. A hangulat jellemzésére legyen elegendő annyit mondanom, hogy előzőleg már a templomban a megható egyházi énekek alatt, még inkább a szentbeszéd folyamán szinte szivfaesaró módon tört ki a jelenlevők felzokogása és sirása ; alig vau család, mely halottat ne siratna ; mindenki teljesen fekete öltözetben van jelen, asszonyok és leányok fekete kendőkkel, kifejezéséül az általános gyásznak; mindenki csak azt kérdi, mikor lesz már vége a háború szörnyűségeinek. Az egyházi szertartás végeztével a templom előtti téren tartott háborús beszédemben főleg két szempontot, két kötelességet iparkodtam megmagyarázni : az egyik, hogy most minden pártpolitikai ellentétnek szünetelnie kell ; a másik, hogy bármennyire uralja sziveinket a béke utáni vágyakozás, nekünk küzdenünk és kitartanunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) Azt csak mellékesen említem meg, hogy ezen két főtéma fejtegetése mellett minden eg}^es alkalommal kiterjeszkedtem arra is, hogy lelkükre kötöttem nekünk itthon maradottaknak elutasithatatlan tartozó kötelességünk a gazdasági harczot győzelmesen megvívnunk, szorgos munkával, takarékossággal, ha kell nélkülözéssel, minden földterület megmunkálásával, mert csak ugy lehetünk méltók és érdemesek a harczban küzdő katonáink szenvedéseire és önfeláldozására. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen egészséges észjárású, de egyszerűbb, kisebb műveltségű lakosság előtt,amikor a kizárólag függetlenségi párti, tehát ellenzéki érzelműek ezren és ezren hallgatták felvilágosító szavaimat, ugy magyaráztam meg, hogy a mai rendkívüli helyzetben minden jogos ellenzéki szempontot félre kell tennünk és csak egy kötelességet szabad ismernünk, hogy a hadjárat érdekeit szolgáljuk, hogy a. győzelem kivívását előmozdítsuk, (Helyeslés a baloldalon.) hogy utaltam arra, hogy súrlódások, viszályok, éles ellentétek nemcsak elvi alapon küzdő politikai pártok között léteznek, de viszályok és ellentétek vannak az édes testvérek, az osztályos atyafiak és a mesgyés szomszédok között is. Képzelhető-e az, ha ilyen pereskedésben álló, viszálykodó két szomszédot az a közös szerencsétlenség ér, hogy gonosz emberek egyszerre gyújtják fel mindkettőnek házát, tanyáját, istállóját, ezek a közös veszély, a" tűzveszély ideje alatt azon disputáljanak, azon osztozkodjanak, hogy viszályaikban kinek van igaza. Bizony nem ezt teszik, hanem segítenek egymáson a közös veszélyben, előbb a tüzet eloltani, az emberek életét kimenteni, az értéktárgyakat, megmenteni kell és csak ha eloltották a tüzet, ha már kiheverték a bajokat és helyrehozták a károkat, akkor gondolhatnak a régi viszály elintézésére, a régi ellentétre, a régi perre és mindeki foglalkozhatik igazainak megvédésével. Azt is magyaráztam az itthon lévő lakosságnak, amikor a ház ég a fejünk felett, nem az az első, hogy azt kutassuk, Id okozta a tűzveszélyt, mi módon keletkezett a tüz, hanem az a természetes kötelesség, hogy a tüzet eloltsuk, az oltási munkában mindnyájan részt vegyünk, ami menthető, megmentsük és csak azután foglalkozhatunk azzal, hogy számadásra vonjuk, aki szándékosan, vagy gondatlanságból, vagy a köteles elővigyázat hiányából okozta a veszélyt., illetve az országot és a lakosságot a sok csapástól és szenvedéstől lehetőleg megóvni képes nem volt. (Ugy van! balfelöl.) Ami már most az általános békevágyat illeti, erre nézve ugy állítottam be a kérdést, mert a háború úgyszólván minden egyes családot gyászba borit, mert a háború minden téren ilyen sok áldozatot és erőfeszítést követel, mert a háború ilyen vad, ilyen embertelen, ilyen barbár, lehet-e, szabad-e arra gondolnunk, hogy olykép vessünk végét, hogy mi magyarok minden áron kössünk békét. Feltettem a kérdést, akad-e olyan magyar ember, akinek pl. van tíz hold földje, amely neki jogos tulajdona, ő vette vagy az neki atyai öröksége, ha most az osztályos atyafiak vagy a mesgyés szomszédok elperelni, elveimi akarnak tőle abból egynéhány holdat, akad-e olyan magyar ember, aki ebbe egyszerűen belenyugodnék, aki azt mondaná, hogy semhogy pereskedjem, semhogy bírósághoz, fiskálishoz járjak, hát csak hogy béke legyen, vegyétek el az én földemet, az én jogos tulajdonomat, atyai örökségemet, vagy szerzett vagyonomat. Ilyen ember nem akad; (Ugy van! Ugy van! balfelől.) mindenki megvédi azt, ami az övé, akármennyi ve-