Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

382 722. országos ülés 1917 í Tisztelt ház! Elannyira szégyenletes, hogy egyenesen tűrhetetlen az az állapot, ahogyan a Magyarország vérén és pénzével fentartott közös hadseregben a magyar államnyelvvel elbánnak. Csak egy-két jellemző esetet hozok fel. (Halljuk!) A visszafoglalt Belgrádban addig, mig német kormányzat volt ott, német, magyar és szerb nyelven jelentek meg a katonai hirdetések és falragaszok ; amióta a közös hadsereg kezében van a vezetés, esak a német és szerb nyelv a használatos. A vezérkari hivatalos jelentések Szerbiában is naponként ki vannak függesztve, úgyszólván minden nyelven, csak magyarul nem, pedig a sok ottlévő magyar katona a legnagyobb érdeklődéssel várja naponként a harcztéri eseményeket. Tolmács segélyével néha azután megértheti. De nem is kell a megszállott tartományokba ^mennem ; itt maradhatok a pátriámban, a szülőföldemen, a legnagyobb vidéki magyar városban : Szegeden. Ott is azt a képet nyeri az ember, mintha valamely idegen hadsereg által megszállott területen volna. Minden közös intézmény felirata kizárólag német, az épületeken is, az épületekben az irodák ajtóin is. A szegedi királyi törvényszék épületén, a Fő-téren, a Széchényi-téren nagy fekete táblákon fehér betűkkel, kétfejű sassal ellátottan ez van : »K. u. k. TrainretablierungsStation.« Az államvasutak üzletvezetőségének épületén szintazonképen: »K. u. k. EisenbahnCommando.« így van a tartalék-kórházakon és minden egyéb közös hadseregbeli katonai intézetné] és katonai hivataloknál. A katonai cs. és kir. kórházparancsnokság a beszerzésre vonatkozó hirdetményét német nyelven tette közzé a szegedi helyi lapokban. Elmondhatnék egyebet is, mást is. Ebben a tekintetben tehát inferiórisabb helyzetben vagyunk mint a megszállott, a meghódított tartományok. Nem is szólva Lengyelországról, még Szerbiában is körültekintőbb, eszesebb, figyelmesebb, gondosabb a katonai igazgatás, mint Magyarországon. Pedig elvégre .is ez a mi hadseregünk, ez a mi hadvezetőségünk; mi adónkkal járulunk hozzá ennek az intézménynek, a közös hadseregnek fentartásához, a kvóta arányában mi fizetjük az egész hadvezetőség és az összes tisztek illetményeit és ellátását, a mi fiainkból, a mi jiolgárainkból, magyar katonákból áll a közös hadsereg magyarországi része ; talán az államnyelvet, a magyar nyelvet kissé respektálhatnák, (ügy van! balról.) Tisztelt ház ! Ha valaha, ugy most vannak olyan politikai konstellácziók, amikor ezeket a kérdéseket a magyar nemzet a koronával a legteljesebb összhangban megoldhatja. Elvégre a magyar nemzet csak azt követeli, amihez törvényes joga van. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma a királyi trónon egy energikus, tetterős, nagyratörő ifjú fejedelem ül, aki uralkodását rögtön alkotmányos módon kezdette meg, akit a, trón lépcsőjére nem kisértek véres árnyak, aki a koronázási templomban oly tiszta múlttal jelent meg, hog)? nem volt egyetlen cseírczius 29-én, csütörtökön. lekedete, egyetlen szava, bizonyára egyetlen gondolata sem, melyre a magyar nemzetnek a feledés fátylát kellett volna boritania. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Egyenes lélekkel, nyilt szívvel, mély kötelességérzettel jött közibénk; trónralépésének első perczében jobban ismert bennünket, mint bármely elődje a Habsburg-családból. A harczmezőkön ismerte meg a magyar fajt, annak értékességét, lehetetlen dolognak tartom, hogy ne a magyarság megbecsülésének kötelességérzetével lépett volna a trónra. Lehetetlen dolognak tartom, hogy tudatával és teljes ismeretével ne legyen annak a ténynek, hogy a mostani világháború tapasztalatai megdönthetetlen módon bizonyságot szolgáltattak arra nézve, hogy a Habsburgok nagyhatalma csak addig állhat fenn, mig a magyarság nemzeti ereje fennáll (Ugy va,n! Ugy van! balfelől.) és igy csak az lehet dinasztikus politika, mely épen a Habsburgok nagyhatalmi állásának fentartása érdekéből a magyarság nemzeti erejét fejleszti. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) A magyarság nemzeti erejének fejlesztése pedig több tartalommal, hatékonyabban, nagyobb eredményességgel nem történhetik, mint a katonai téren. Vezéremnek, gróf Apponyi Albertnek tanítására hivatkozom, hogy egy nemzet nem lehet nemzet, ha nemzeti katonai élete nincs, mert a katonai élet a nemzeti életnek olyan szerve, amely ha nem bir nemzeti jelleggel, az a nemzet tulaj dónké jDen nemzetnek nem nevezhető, csak jogi fikcziónak az értelmében, mert a nemzeti élet teljességéhez olyan lényeges szerv hiányzik, melynek hiányát állandó belső diszharmónia nélkül el nem viselheti. Biológiai szükséggel következik tehát, hogy egy csonka életet élő, de mégis erőteljes nemzetnek az ő hiányzó szervei megnyeréséért küzdelmet kell folytatnia ; ennek a küzdelemnek a folytatása a mi nemzetünknek életszükséglete és ha a küzdelemnek ezt a czélját ábránddá minősítjük, akkor ábránddá minősítjük magát a nemzeti életet. Ismétlem, t. ház, most vannak olyan politikai konstellácziók, amikor a magyar nemzet ezt a kérdést a koronával a legteljesebb összhangban megoldhatja. A legfőbb hadúr, az ifjú király, aki múltjának semmilyen emlékével sincs terhelve, a táborban van, seregeinek élén áll; a háború kezdefe óta közvetlen szemlélője a katonák erőfeszítésének, a magyarság példátlan hűségének, páratlan hősiességének és önfeláldozásának. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Istenben boldogult királyunk a magyar nemzethez intézett legutolsó manifesztumában 1916. évi Julius hó 31-én mondta (olvassa): ^Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó bazafiui áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztosító elszánt ma.gatartást.« IV. Károly király legelső szava 1916. évi