Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

722. országos ülés 1917 mérczius 29-én, csütörtökön. 379 a magyar faj közjogi fölényét is fentartani kell. A problémának ezt a részét a kerületi beosztás igazságos megalapozásával, helyes rendszerével adhatjuk meg. Itt ismét az állampolgári kötelességek és a polgári jogok harmóniáját veszem biztos elvi alapzatul és minden egyes törvényhatóság területén annyi számú választókerület alakítását szorgalmazom, amennyi az országos átlagos arányszám szerint minden egyes municzipiumra esik, ha kombináljuk, ha számításba veszszük ismét mind a három tényezőt, a közteherviselést, az általános hadkötelezettséget és á tankötelezettséget, illetve ezen állampolgári kötelességek teljesítésének az egyes törvényhatóságokban tényleges mértékét ; vagyis ha a választókerületek számát annak arányában állapítjuk meg, hogy minden egyes törvényhatóságban mennyi az ott lakó, magyarul írni és olvasni tudók száma, mennyi az ott lakó hadkötelesek száma és mennyi az ott létező vagyon összessége, illetve az ott fizetett állami egyenesadók összege. (Helyeslés balfelől.) Lehetséges, hogy egyes törvényhatóságokban ezen háromirányú országos átlagos arányszám együttes kombinálása alapján megállapított választókerületek száma, de csak itt-ott korrigálásra fog szorulni, de semmi (esetre sem fog beállani olyan anomália, amely benne van abban a választási rendszerben, melynek alapján van a jelenlegi népképviselet összeállítva és amely a munkapárti többség létezésének egyik forrását képezi, hogy Liptóban, Turóczban, Máramarosban a földadóminimum, a választási czenzus 38 krajczár, 62—68 krajczár, ellenben Csongrád, Heves, Jász-NagykunSzolnok, Somogy és a sok többi magyar anyanyelvű lakosságnál a földadóminimum felül van a két forinton és emelkedett 5, 10, 20, 30, egészen 40 forintig. Az általam javasolt kerületi beosztási rendszer keresztülvitele esetében nem fognak oly anomáliák sem előfordulni, amely benne van abban a választási rendszerben, melynek alapján mi együtt ülünk és ami a jelenlegi többség létezésének egy másik forrását képezi, hogy 39 választókerületben a választók száma egy ezren alul van, 66 választókerületben pedig négyezren felül. Vagy hogy szemlélhetőbb módon értessem meg magamat, mai konstrukeziónk szerint Bereczk kerület 166 polgára, Szék kerület 244 polgára, Erzsébetváros 227 polgára, Oláhfalu 248 polgára, Abrudbánya 306 polgára, Vízakna 322 polgára ép ugy egy képviselővel van sorainkban képviselve, mint Szeged második kerületének és Hódmezővásárhelynek ötezernél több választója, vagy a székesfőváros egyik kerületének tízezernél több választója. Az általam javasolt kerületi beosztási rendszer mellett azok az anomáliák sem fognak előfordulni, amelyek a jelenlegi parlamenti többség által zárt körben alkotott Tisza-féle választói jogban a kerületi beosztásnál előfordulnak, amely anomáliák még azt is lehetővé teszik, hogy az államalkotó és államfentartó magyar fajt a nemzetiségek majorizálhatják. Ugy emlékezem, ezen kerületi beosztási rendszerrel szemben az ellenzéki pártok álláspontját különösen Bakonyi Samu t. barátom és Rakovszky István t. képviselőtársam fejtették ki és kimutatták, hogy az a törvény nem nemzeti czélokat, hanem párthatalmi érdekeket szolgál; igen sok sérelmet tartalmaz a nemzeti szempontok tekintetéből; erre vonatkozólag csak azt óhajtom feleleveníteni, hogy kimutatták, 39 megye van, amelyekben az általános többség a magyar és 1.1 megye van, amelyekben az általános többség az oláh. A 11 oláh megye közül esak kettő van ugy alkotva, hogy a választók száma több mint 4500, a többiekben 1800 usque 3700 választó van egy-egy kerületben. Ellenben a 31 magyar vármegye közül 12 van olyan, a melyekben a választók száma meghaladja az ötezret. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Tisztelt ház ! A népjogok kiterjesztéséről, a választói jogról szólva, ennél a tárgynál még csak annyit kívánok mondani, hogy azoknak a publiezistáknak a véleményét osztom, akik azt mondják,' hogy az általános védkötelezettség ikertestvérként kéri maga mellé az általános szavazati jogot és hogy némi czenzus értéke a harcztéren való hősiességnek is van ; a harcztéren eltöltött esz'endők bizonyára képezik olyan próbáját a megbízhatóságnak és a fegyelemnek, mint a huszkoronás állami adó. Igazán képtelenség, igazán lehetetlenség, hogy beleszólást ne engedjünk az ország sorsának intézésébe azoknak, kik testi és* lelki erejük megfeszítésével mentették meg hazánk sorsát a háborúban, hiszen az csak többet tett a hazáért, többet tett nemzetéért, aki a hon védelmében nélkülözött, szenvedett, sanyargott, minden pillanatban életét tette koczkára, mint az a bankigazgató és hadsercgszállitó, a sok G-uttmaim-féle szén kereskedő, ki ugyanezen idő alatt a háborús viszonyokból mill'ós profitokat húzott. Nem tart-' hatom kielégítőnek azt, ha P parlament frázisokkal traktálja a harczoló hős katonákat, nem elegendő a ministereklök urnak ismételt kijelentése, hogy az a honfivér, amit most oly pazarul ontanak a csatatereken, nem vész kárba, az megveti a magyar nemzet szebb, nagyobb, fényesebb jövőjének biztos alapját. Nem elegendő hálás kegyelettel őrizni azok emlékezetét és márványtáblán örökíteni még mindazok nevét, akik elpusztultak, akik a háborúban a hazáért életüket áldozták, hanem az életben maradottakkal szemben a valóságban, a lényegben, az intézményekben kell bizonyítani azt, hogy Szent Istvá.n koronája ma már nem a kiváltságos osztályokat, hanem a nemzet egyetemét jelenti és minden magyar állampolgár, ki a hazával szemben polgári kötelességeket teljesít, legyen bármilyen hitvallású és bármilyen anyanyelvű, politikai jogokkal felruházott tagja legyen a szent koronának. (Élénk helyeslés balfelől.) Itt van a tizenkettedik óra, amelyben komoly elhatározásra kell jutnunk és polgári jogokat 48*