Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

374 722. országos ülés 1917 m kesztőségekben dolgozó kiválasztott újságírók jelenlegi fokozott felelősségét ezentúl tapasztalatlan kísérletezőkre lekéssen bízni. (Ügy van! balfelöl.) Abban a véleményben vagyok, hogy ezekkel a kulturtényezőkkel szemben, a történetírók feladatkörét betöltő haditudósítókkal szemben nem lehet sem katonai fölényességgel, sem katonai navisággal, egyszóval szuverén semmibevevéssel eljárni. (Ugy van! halj elől.) Ezek után reátérek, t. ház, beszédemnek tulaj dónké peni anyagára. Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kivételes hatalom igénybevételéről és kezeléséről szóló ministerelnöki jelentés mostani tárgyalása alkalmából elsősorban is azt óhajtom hangsúlyozni, hogy a kormányt súlyos felelősség terheli azon mulasztások miatt, hogy a háború utáni időre a gazdasági és szooziális feladatok előkészítése érdekében komoly, számbavehető tevékenységet nem fejt Id, avagy ha munkálkodik is ezen a téren, nem tájékoztatja a képviselőházat, bizonytalanságban tartja az országot. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbahldalon.) Az én tisztelt képviselőtársaim és elvbarátai in, különösen Földes Béla t. barátom, Szterényi József, gróf, Bethlen István Hantos Elemér t képviselőtársaim és Grát? Gusztáv volt képviselőtársunk értékes felszólalásaikban fejtegették a jövő gazdasági élet előkészítő munkálatainak nagy horderejét ; ezen v'ta folyamán utalás történt arra, hogy az állami élettel összefüggő minden egyes mozzanatnak megvan a maga jelentősége és ha bámiely téren erői tudunk felmutatni, az előnyünkre szolgál és ha bármely téren gyengeséget árulunk el, az hátrányunkra válik ; ezen vita folyamán kifejezésre jutott már abbeli aggodalmunk, hogy akár vegyük a külkereskedelmi kérdéseket, akár a nyerstermény-beszerzéseket, akár a visszatérő munkások elhelyezését, ez mind rosszul fog sikerülni, mert mi egyáltalán .nem vagyunk tájékozva és nem leszünk elkészülve, amikor eljön mindennek az ideje. Én azt hiszem, t. ház, hogy a békére való.át menet nagyfontosságú kérdése kell hogy intenzive foglalkoztassa ugy a magyar kormányt, mint az összes érdekelt köröket, mert hiszen az ország egész lakosságát érinti annak a feladatnak miként történő megoldása, hogy háború után, a békekötés után iparunk és kereskedelmünk számára, főleg teksztil-, bőr-, fém-, de egyéb iparvállalataink számára is hogyan fogjuk beszerezni a szükséges nyersanyagot ; hogyan tudunk majd megküzdeni azzal a nehézséggel, hogy a nyersanyagok hiánya miatt az átmeneti időben az ipar terén előálló pangás, az ipari tevékenységnek egyikmásik téren előreláthatóan tartós szünetelése közviszonyainkra, közgazdasági állapotainkra maj dan végzetessé ne váljék Az ország közönsége, sajnos, az irattárakat kitevő kormányjelentések halmazából semmi téren sem nyer tájékozódást; még csak azt sem tudjuk, legalább az anyagösszegyüjtés nagyfontosságú Irczius 29-én, csütörtökön. munkájával foglalkozik-e a kormányzat ? De egyébként is teljesen tájékozatlanok vagyunk. Ott van pl. a kérdés, mely az egész kereskedelmi osztályt érinti és amelyre vonatkozóan egészen a legutóbbi időkig a t. kormány részéről egy hangot sem hallottunk ; ez a kérdés az, hogy a háború folyamán létesített központok, magyarul szólva, az áruforgalom korlátozásai fentartatnak-e, ezeknek a központoknak egyáltalán lesz-e szerepük és ha csak átmenetileg lesz szerepük a jövő gazdasági, élet alakulásában és szervezésében, olyan lesz-e ez a szerep, mely a kereskedelmi és iparszabadság követelményeivel összhangba lesz hozható, avagy a kormányzat továbbra is a gazdasági megkötöttség helyzetét akarja fentartani abban az időben is, amikor már a normális nemzetközi áruforgalom helyreállását a háborús viszonyok nem fogják gátolni. Most, a vita folyamán a. t. ministerelnök ur idevonatkozóan tett egy nyilatkozatot. Kérdéssel felelt a kérdésre, azt mondván, hát van-e ember a kerek világon, aki ezt a háborús gazdálkodási rendszert egy nappal is tovább fenn akarja tartani, mint okvetlenül szükséges, — és kijelentette, hogy az lesz a feladatunk, hogy megkeressük a lehető leggyorsabb átmenetet az önmagát automatice szabályozó szabad gazdasági életre. Nekünk tehát ezzel a néhány szóval kell megelégednünk, amikor minden hadviselő állam lakossága nem szavakat vár, de munkásságot, lázas tevékenységet, hogy a habom után reánk váró közgazdasági feladatok előkészítetten legyenek. Míg másutt. ministerek, államférfiak, nemcsak politikusok, de a tudomány és a technikai élet kiválóságai, az elismert szaktekintélyek parlamentben, ministeri bizottságokban, ankéteken munkálkodnak ezen H éren, tevékenységükről, terveikről, programmjuKról részletesen tájékoztatják az országot, addig mi erre az egy rövidke ministeri kijelentésre vagyunk utálva. Ott van a másik nagy kérdés, a pénzügyi helyzet rendezése és a valuta helyreállítása, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) aminek ismét legfontosabb eszköze és tényezője a mezőgazdasági és ipari többtermelés megvalósítása. Egyik kérdés beleszövődik a másik kérdésbe. Pénzünk a külföldön roppant mérvű diszázsiót szenvedett. 100 márka a habom előtt 117 korona 50 fillér volt, a habom alatt 163 korona. 100 frank a háború előtt 97 korona volt, a háború alatt 170 korona. 100 dollár a háború előtt 485 korona volt, a háború alatt 780 korona. 10 font sterling a habom előtt 240 korona volt, a háború alatt 340 korona. A habom előtt a külföldön vett 100 márka értékű áruért, iparczikkért fizettünk 117 korona 50 fillért, most ugyanazért fizetünk 163 koronát ; a háború előtt a külföldről behozott 100 frank értékű áruezikkért fizettünk 97 koronát, most fizetünk 170 koronát. Háború előtt 100 rubel 252 korona volt, ma,. ha Szibériában sínylődő hozzátartozóinknak 100 rubelt akarunk küldeni, 335 koronát kell postára tennünk. Ez a diszázsió