Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

nárczius 29-én, csütörtökön. 370 722. országos ülés 1917 n jog legfeljebb csak szűkíthető, de nem tágítható — azt az interpretácziót adta, hogy minden mentelmi kérdés abból a szempontból bírálandó el, vájjon megvan-e a lehetősége, az eshetősége annak, hogy az eljárás során a képviselő szabadságvesztési büntetést szenvedhet. Amint a puszta lehetősig, a fenyegetés megvan, már semmi néven nevezendő hatóság nincs jogosítva eljárni ä ház előzetes engedélye, illetve az illető képviselő mentelmi jogának felfüggesztése nélkül. T. képviselőház! A dolog nézetem szerint — és azt hiszem, ebben a tekintetben a pártnak és remélem, a t.-háznak is egyöntetű álláspontja fog majd kifejezésre jutni — súlyos és egyenes üldözésnek, terrorizálásnak veendő. (Ugy van! bálról.) Miért? Hiszen t. ház, igen jól tudjuk azt, hogy a képviselőházi elnökség részéről állandóan nyilván lettek tartva azok, akik a képviselők közül katonai szolgálatot teljesítenek; sőt erről rendszeres statisz* tikák is közöltettek hivatalos helyről. A hadseregfőparancsnokságnak tehát három éven keresztül elég módja volt megtudni azt, hogy a szolgálati szabályok 47. pontjának rendelkezése ellenére igen sok tényleges honvédegyén egyszersmind országgyűlési képviselő, sőt az egyes politikai pártoknak a tagja. (Ugy van! balról.) Mégis hosszú időkön keresztül — legalább tudomásom szerint — nem történt egyetlen eset sem, hogy emiatt valamelyes súrlódás, félreértés történt volna, avagy pláne egy képviselő bármi néven zaklatásnak, vagy üldözésnek lett volna t kitéve. És ez az a pont, amely általam igen szívesen regisztrált viszonyok alapján állapitható meg. A katonai parancsnokságnak, az egyes személyeknek kiváló előzékenysége, bajtársi szelleme, és hozzátehetem: t. képviselőtársaim ügybuzgósága eredményezte, hogy ily eljárásra még ezideig szükség nem volt. De ha ez igy van, akkor hogyan lehetséges, hogy épen gróf Károlyi Mihályt péczézték ki és teszik meg ily eljárás szenvedő alanyává? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még érteném, ha a katonaság ebben konzekvens álláspontot foglalt volna el és minden képviselő ellen, ki valamely politikai gyülekezet vagy egyesülés tagja, mindjárt kezdetben eljárást indított volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De három éven át ezt tűrni, semmiféle lépést nem tenni, hanem aztán egy képviselőt egyszerre tollhegyre tűzni: ez egészen világosan magán viseli a terror jellegét, mely hivatva volna őt politikai véleménye szabad nyilvánításában akadályozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Befejezem előterjesztésemet azzal, hogy a függetlenségi és 48-as párt a mentelmi jogot ugy tekinti, mint egy családi hitbizományi Ez a nép szuverenitásából folyó és a képviselőház egyetemét, mintegy családot megillető oly jog, melyet az egyesek élveznek, de az összességnek kötelessége őrködni afelett, hogy az sértetlenül a maga teljességében szálljon át az utódokra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Abban a meggyőződésben, hogy e kérdésben köztünk semmiféle véleményeltérés nem lehet, tisztelettel kérem, méltóztassék e bejelentésemet a mentelmi bizottságnak kiadni s a bizottságot arra kötelezni, hogy jelentését az ügy fontosságára és sürgősségére való tekintettel mielőbb terjeszsze be. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőba}oldalon.) Elnök: A Polónyi Dezső képviselő ur által gróf Károlyi Mihály képviselő úrra vonatkozólag tett mentelmi bejelentés a házszabályok 182. §-a értelmében vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasittatik és pedig — gondolom, — a ház határozataképen kimondhatom azzal, hogy a bizottság mennél előbb tegyen jelentést. (Helyeslés.) Következik a napirend tárgyalása: a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki hatodik jelentés (írom. 1324, 1349) feletti vita folytatása. Brandsch Rudolf képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, méltóztatik megengedni. (Helyeslés.) Brandsch Rudolf: T. ház! Fel kell szólalnom a ministerelnök ur egy közbeszólása miatt, amely csekélységemre vonatkozott. Ez a közheszólás már a február hó 28-iki ülésen hangzott el, de azon nem vehettem részt, mert távol voltam a fővárostól és azóta sem volt alkalmam a házban felszólalni. A február 28-iki ülésen Siegescu József képviselő ur Schmidt Károly képviselő úrral polemizálva, ezt mondta (olvassa): » Vájjon mit szólna Schmidt képviselő ur az én igazságérzetemhez, ha ón az ő logikáját itt elfogadnám és azt mondanám, hogy hazafiatlan érzelműek — mondjuk — az erdélyi szászok azért, mert akad közöttük minden esztendőben egy pár olyan megtévedt elméjű ujságiró, aki a nagy német napilapokban a legképtelenebb vádakat szórja a magyar nemzetre.« Erre gróf Tisza István közbeszólt: »Itt vannak a Brandsch Rudolf urék!« Az összefüggésből, melyben a közbeszólás Siegescu képviselő ur beszédével áll, megállapítható, hogy ez a közbeszólás az én hazafiságomat vonja kétségbe. Én magyarországi német ember vagyok, erdélyi szász, kinek ősei már hét század óta laknak ez országban s akit távolról sem érinthet ilyen gyanúsítás. Szégyelném magamat, ha ily gyanúsítás ellen ,csak egyetlen árva szóval akarnék védekezni. Én a ház színe előtt csak konstatálni kívántam, hogy a közbeszólást tudomásul vettem s azt visszautasítom és ellene tiltakozom. A magyarországi németség hazafisága oly tiszta, mint a napfény. Épen azok, akiket a háború előtt, mint u. n. pángermánokat pénzbüntetéssel, államfogházzal sújtottak a* különböző hatóságok, a világháborúban legnagyobb mértékben teljesítették kötelességeiket a haza